Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-01 / 18. szám
18. szám. évnek végétől számítva, amelyben hír szerint még életben volt, öt év óta híre veszett; 3. ha háborúban vett részt és annak folyamán tűnt el, azóta híre veszett és annak az évnek végétől számítva, amelyben a háború bevégződött, három év eltelt; 4. ha hajótörést szenvedett, azóta híre veszett és a hajótöréstől számítva három év eltelt; vagy 5. ha egyébb körülmények között életveszélyben forgott, azóta híre veszett és az életveszélyt előidéző körülmény megszűnésétől három év eltelt. ííolttányílvánítás esetében a bíróság azt az időpontot állapítja meg a halál idejéül, amelyben a halál beállta a holttányilvánítási eljárás adatai szerint valószínű. Holtnak nyilvánítás esetében az a vélelem, hogy a holtnak nyílvánított meghalt abban az időpontban, a mely elhalálozásának idejéül a holtnak nyílvánító ítéletben meg van állapítva. A holtnak nyilvánítás", mely bírói ítéletben történik, nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy az eltűnt előbb vagy később halt meg, vagy hogy még életben van. Ennek megállapítása iránt mind az eltűnt, mint bármely érdekelt a kérelmező vagy jogutódai ellen keresetet is indíthat. Az öröklés szempontjából rendkívül fontos az örökhagyó elhalálozásának napja, mert csak az lehet örökös aki akkor, amikor az örökhagyó meghalt, vagy meghaltnak vélelmeztetik legalább mint méhmagzat már létezett. A holtnak nyilvánítás által a házasság még nincs felbontva. A holttá nyílvánított fél házastársa azonban új házasságot köthet és ez által korábbi házassága felbomlik. Az új . házasság azonban semmis, ha a házasságot kötők közül csak az egyik is tudta, hogy a holttányílvánitott életben van. Az eljárást magát nem ismertetem, mert ebben az ügyvédi képviselet kötelező és így a ki valakit holtnak akar nyilváníttatni ügyvédhez kénytelen fordúlni. Sztehlo Kornél. Glosszák az „Isten és a háború“ című írásomhoz. (Válasz: Endreffy Jánosnak).* Megértem Endreffy Jánosnak ama igényét, amit „Isten és a háború“ c. alatt megjelent Írásom bírálata kapcsán velem szemben támasztott, hogy: hitvallásom eredeti szövegéhez fűzzem hozzá a kommentárt is, mint vívódást, élményt, lelkifolyamatot, életprocessust. Megértem és méltányolom is, mert önvallomása szerint: azt a témát dolgoztam ki, amelyen ő már hetedik hónapja tépelődött nehéz lelki harcokban, de amely témával kapcsolatban a kételyek fölött diadalmat még mindig nem aratott. * Lásd az Evang. Lap ez évi 10. számában megjelent cikkét. 275 Megértem és méltánylom Endreffy igényét, — amit velem szemben támasztott, — mert azokat elmondani, amiket Írásomban elmondottam, s a nagy nyilvánosság elé vinnni, belső élmény nélkül, lelkiismeretlenség volna, mig megélve azokat, róluk beszélni, már kötelesség. S amikor egyet mást el akarok mondani abból a belső élményből, amellyel Istenhez kapcsolni vé tem lelkemet, a amelynek végeredménye képen is el kellett mondani hitvallásomat, sietek kijelenteni, elfogadva és kibővítve Endreffynek a kételyekre vonatkozó gondolatát, hogy erős hit csak kételyekből fakadhat. Ha Saul üldözője nem lett volna a názáreti Mester tanítványainak, sohsem lett volna belőle az a Pál, aki joggal mondotta önmagáról, hogy többet tett önmaga az evangélium terjesztése körül, mint a többi tanítványok együttvéve. Ha Péter gyenge hite a kételyek tüzében össze- nem roppant volna, kakas megszólaláskor, keserves sírása s könnyhullatása közöpett nem érezte volna egy újra ébredt hitnek diadalmas erejét lelkében. Ha megváltó Mesterünk nem vergődött volna a Gethsemáné kertjében, hogy lelke vonaglott a vergődés alatt — diadalma nem lett volna teljes. A világháború minden érző és gondolkodó embert oda állított a damaskusi útra, oda a főpap udvarára, s oda a fájdalmak kertjébe, amely neveztetik Gethsemánénak. Kényelmes igehirdetésünkbe bele- morajlott rejtett titkos erők robaja, halált okádó ágyuk bömbölése, szenvedők jaja, haldoklók hörgése, a kétségek által megmart lelkek, s önmagunknak sikoltása. A világháború új vezényszót kiáltott mindenki felé, parancsolót, ellenállhatatlant, s nekünk, kiknek hivatása a lelki élmények megélése, s azoknak mással való közlése, ennek a lelki életnek tisztázását, érzé-/ seknek s fogalmaknak megnyirbálását s kibővítését tette kötelességünkké. S első sorban . kötelességünkké tette egy oly benső, lelki életnek, s abból folyó oly egységes világnézetnek, életfölfogásnak, vagy Kriek Aladárral szólva ami egyet jelent, egy oly egységes hitnek a megteremtését és megélését, amely hit, vagy világfölfogás összhangjába, harmóniájába el tudom helyezni mindazokat a kérdéseket, amelyek eddigi hitemből is táplálkoztak, de meg amelyek elé a világháború mostan állított, de úgy, hogy az összhang, összhang maradjon továbbra is, s a harmóniát ne zavarják disszonáns hangok. S amikor ön magamat is a kérdések elé állítva éreztem, mi természetesebb, minthogy lelkemmel Jákob hitével igyekeztem Isten felé fordulni, mint akiről nem tudok mást föltételezni, mint hogy Ö a legharmonikusabb lélek, nem, Ö maga az abszolút összhang, a tiszta Harmonia, az abszolút Igazság, a feléje vezető út pedig Jézus s rajta kívül senki és semmi más. Jézussal, s Jézuson keresztül kell tehát az Isten 276
