Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-24 / 17. szám
17. szám. nrra felé szokásos bŐriszák. Ez is sietett de a koldus előtt megállóit. A bőriszákot letette a sáros járdára, kibontakozott a kaftánjából s előkereste sovány pénzeszacskóját, mely egy zsinóron a nyakában lógott s áldáskivánságot mormolva, a maga adományát a koldus kezébe csúsztatta. Azután begombolta az ingét, összefogta a kaftánját, az iszákját a vállára vetette és tovább ment. Mentem én is — beszéli e történet el- mondója — hogy senki ne lássa a szégyenpirt, ami az arcomba szökött ... Ha ehhez a történethez még hozzátesszük, hogy ez a török-görög háború után történt, előttünk áll a török szofta, aki a maga piaszterével is azt cselekedte, amit Jézus a samaritá- nusról mondott: Eredj el és cselekedjt te is ekként ! . .. A súly a történetek igazságán nyugszik. Erkölcsi tanúságtól duzzadó históriák tekintetében nem szűkölködünk. Népiratkáink e tekintetben semmi kívánnivalót nem hagynak. A keresztyén nevelés és jellem- képezés számára azonban jobb, hogyha az ilyen történetek igazak is. Ne múljon el nyomtalanul és kihasználatlanul ez a nagy idő! A vallásos nevelés is lássa hasznát. Gyűjtsön a maga számára anyagot az életből, a most folyó gigászi küzdelemből, mely nincs hiján hősöknek és karaktereknek sem, akiktől tanulhatunk! p. v. KfiTONft ESTI IMRJft A HARCTÉREN. Az est közel. Ó most jöjj el Mig fegyver hallgat, s alszik a tábor: Szent áhitat, jöjj az éjszakából I — holnap hajnalban úgy is elrepülsz ... Fáradt kezem Összeteszem; Kereslek imávál erős Isten, Midőn karomban erő már nincsen: Fáradt tagomba adjál új erőt. Int a távol, Éjhomályból Ragyognak felém édes kék szemek, Intnek karok, hogy átöleljenek, — S én könnyezek ......Szerettim óvd Atyám! É s légy velem, Jó Istenem, holnap, ha újra virrad a hajnal, ' S kell újra kelnem fegyverrel, karddal, — Fogadnom szembe bátran száz halált. Ragyogj felém Te égi fény, ha szivem lüktet és őrülten ver, Mint ha vihar szánt és nyög a tenger, $ barázdát, mélyet, rajt' villám hasit. 261 Ó nézz, ó nézz, h^ sújt a vész, S testünk a golyó, kard általfúrta, Áléit erőnket erősítsd meg újra. — Esve esengünk szent kegyelmedért . . . ó légy nékem hu vezérem. Vezess karoddal sziklás szirteken, hol a viz gyilkos, erdő idegen És mindenünnen bősz ellen léséig. ó el ne hagyj, Győzelmet adj, Hogy csengjen az ima, zúgjon a dal: Tiéd, tiéd Uram a diadal, — Fegyverünk voltál, 5 erős védelem I S ha jón halál, Mely eltalál: Idegen fold mig vérem beissza, Hadd nézzek még a hazámba vissza, A szent honba, melyért a vérem folyt. S amig vérzem Eqed nézem: Kiesik kezemből a fegyver, kard, De karod engem már ringatva tart, S az égi honba emeli lelkem. . . . Szemem nehéz, Fáradt e kéz. hallgat a fegyver, alszik a tábor . . . Tekints rám Isten az éjszakából, Ringasd az álmot szelíden reám. TAS K. ** —1 -- ■ — » -■ **‘•. ■ -1—11—••ivmji.-ir,i*n-i A halotthamvasztás és a háború. Ezen a címen az Evang. Lap ez évi. 5. számában egy cikk jelent meg; az abban közlötteket érdekesen kiegésziti a sankt-galleni halotthamvasztó egyesület 1914. évi jelentésének egy passzusa, mely a következőket tartalmazza: Egy berlini halotthamvasztó egyesület múlt évi augusztus 17-én a halotthamvasztás elrendelése érdekében egy beadván)t nyújtott be a hadügyminisztérium orvosi osztályához s ebben hivatkozott az 1870.71. háborúból rendelkezésre álló vezérkari adatokra: A Metzet ostromló seregben augusztus 20-tól október 31-ig 135,636 beteg és sebesült állott orvosi kezelés alatt, ezek közül 22000-nek lifusza 27959-nek vérhasa volt. Tífuszban meghalt 1328 ember, vérhasban 829. A betegség okozói között ott szerepel az a körülmény, hogy a körülzáró katonaság 24—30000 hulla által megfertőzött területen volt kénytelen hónapokon át tartózkodni. A kényszerűség már akkor arra szorította a hadvezetőséget, hogy a hullákat tömegesen elégettessr, ami azonban csak tökéletlenül sikerült, amennyiben 262
