Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-10 / 15. szám
15. szám. Azt hiszem: elég! Ebben a klasszikusan egyszerű novellában az a megszívlelni való s azon lehetne sírni, hogy olyan egyíigyiiségek, aminő Jézus indiai tartózkodásáról a dravida dervisek közt töltött idejéről szóló mese irodalmi körökben is él és virágzik, hívőkre, megírókra és olvasókra talál. A szegény egyházak nagyszerű apparátust tartanak, theol. tanárokat fizetnek, hogy kutassanak, keressék és terjesszék az igazságot. A synoptikus kérdésről és egyéb egyházi szempontból hochwichtig történeti kérdésekről, amelyeknek a valószínűsége ezerszer nagyobb ezeknél a meséknél, alig tudja bizonyos koron felül a legszükségesebbet is valaki a drága hitoktatás dacára. Ellenben novellákból stb. ilven fogalmakat szereznek a dolgokról. Hogyne, mikor: „oly egyszerű, óh, oly egyszerű az egész: tudd meg Jánosom, az emberi elmében van egy kemény pont, valahol a két szem között, a koponya falán túl — ezt a pontot kell megmerevíteni agyunkban“ . . . Ugye milyen szép és milyen okos. De mit lehessen kívánni Karinthytól mást, mikor paptársunk is van, aki egy komolynak szánt munkában Jézust előkelő egyszerűséggel „názáreti csodarabbi*-nak nevezi?!. Vallás és háború. Roppant érdekes problémát és indítványt vetett föl a frankfurti „Das Freie Wort“* 1914. évi 1. és 2. novemberi számában a vallás és háborúról. A vallás szempontjából fontosabb és értékesebb feladat ezidószerint nem is lehet, minthocy beleállni a nagy világfölfordulásba s nyitott szemmel figyelni s megérteni a nagy idők vallási jelentését. Hol sejtsünk Istent, gondviselést? Merre vannak a vallási értékek ? Van-e különbség a háború és a béke vallása között?A fenti cikk alapján mi is foglalkozunk e kérdéssel közelebbről. A cikkíró sorait azzal vezeti be, hogy e világháború után az irodalmi munkák egész özöne fog megjelenni s mindegyik célul azt tűzi ki maga elé, hogy mi is volt az a borzasztóan nagy esemény, mely fejünk fölött elvonult. így lesz ez minden kultur országban. így volt ez azelőtt is. Mégis félős a dolog, hog nem fog-e a leggondosabb figyelmű és hangyaszorgalmú gyűjtés dacára is sok olyan tényező kimaradni a háború irodalmából, mely pedig a népéletnek, gondolatjárásnak fontos alkateleme volt és lehetett. Egy csomó jelentős mellékjelenség, mely közvetlenül vagy közvetve kísérője volt a háború folyásának, csak akkor lesz a maga kulturális, történeti, szociális és lélektani jelentésében földolgozható, ha már a háború alatt történnek meg a szükséges megfigyelések és az anyag lehetőleg teljes mértékben gyűlik hozzá. Talán egyetlen területre nem illik ez jobban, mint éppen az ember vallási és érzelmi életére. MinDas Freie Wort, Frankfurter Halbmonafsschhrift für Fortschritt auf allen Gebieten des gnistigen Lebens. XIV. évfolyam 15—16. szám. denekelött metafizikai szükséglete fürkész e háború értelme és célja után. Sok emberben, kik eddig úgyszólván teljesen közömbösek voltak a vallással szemben, hirtelen vallási hangulatok támadnak föl, másokban pedig ez a mindenféle felekezetű és irányú lelkészek növekvő befolyásolása által a legmagasabbra fokozódik. Föltétlenül általános érdeklődésre tarthat számot az a kérdés, hogy milyen befolyása van a háborúnak a vallási értékekre és ideálokra. Érdekes dolgok történnek most. A béke Istenének a háború Istenévé kell lennie; a nemzetközi Istent nemzetivé teszik (v. ö. a „der deutsche Gott“). Ősrégi vitás kérdések, mint például az isteni ráhagyás a rosszra, ismét aktuálisok lesznek. Sokan azt kérdik, miként egyeztethető össze a keresztyénség, ez a kimondott békevallás, a háborúval ; sokan Jézus tanait megtagadva, egyenesen megtaposva látják. Bibliai mondások majd ebben, majd abban a megvilágításban jelennek meg, ismeretesek háttérbe szorulnak, ismeretlenek előtérbe. Mindez pedig azok által történik, akik táborba vonultak, de még inkább hozzátartozóiktól, vagy pedig azoktól, akiket a háború gazdaságilag és társadalmilag talált, vagy végül a hatalmas események lélekben mélyen megrendült szemlélőitől. E dolgokról való lehetőleg teljes anyaggyűjtés föltételezi azt, hogy sokan foglalkozzanak a különböző nézetekkel. A gyűjtésbe tendenciát nem szabad belevinni, legyen az teljesen vallási jelenségek dokumentumainak gyűjteménye. Fontos dolog az is, hogy e gyűjtés ne pusztán egy országban induljon meg, ne is csak a szövetségesek között, hanem a gyűjtésre való felhívást ellenségeinkhez is el kell juttatni. Ez persze csak a háború után történhetik meg. Gyűjtsünk mindent össze, amiben Isten segítségéül hívása foglaltatik, vagy hivatkozás Istenre vagy utalás az ő segítségére; mindenekelőtt az összes hivatalos fölhívásokat, hadijelentéseket stb., melyekben Istenről esik szó. Azután az összes felekezetek hivatalos képviselőinek nyilatkozatait és az egyházon kívül álló körökét is, akik a „háború és vallás“ problémájával szemben állást foglaltak, tehát: főpásztori leveleket, prédikációkat, egyházi jelentéseket, különösen ajánlott imákat, vallásos énekeket. Helye volna itt a vallási vona'kozású tábori leveleknek és lev. lapoknak is, általában mindannak, ami a vallásos — helyes va^y babonás — ösztönnel kapcsolatban van. Nagy fontosságnak a röpiratok, traktátusok, „Schutzbriefe“, amulettek, misszió jelentések, folyóiratok, napilapok stb. stb. Az újságoknál az veendő figyelembe, hogy emelkedett-e vagy csökkent vallási érzéke általában a sajtó vallási magatartása. Érdekes volna megolvasni a templom vagy zsinagóga látogatók számát nagy csaták előtt vagy után és nyugalmasabb időkben, hogy 234 233
