Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-03 / 14. szám
14. szám. és az amulettokkal való visszaélés. A csata végével gyakran beszéltünk haloftainkról és sokszor hallottuk ezt az igazságot: N. N. nek is volt égi levele, ennek is, annak is és mit segíthetett hát rajtuk. Soktól hallható volt: ki segít ezeken a kételkedőkön ? Azt mondja a lelkész úr, hogy ti, akik más véleményen vagytok. De kevés itt az idő, hogy másokat felvilágosítsunk. Legjobb volna, hogy ha a harctérre menőket a lelkész felvilágosítaná a szószékről“ .......... A háború egyaránt sújt és a halál ott is arat, ahol amulettok vannak. A háború legázolja azt a vallásosságot, mely kívánságokból áll és amely nem abban látja a célját, hogy nyomorúságot halált bele tudjon illeszteni az élet rendjébe. A vallásnak abban van a fontos szerepe, akkor töltötte be hivatását, amikor szenvedést, halált belé tudott helyezni az emberi «.letbe, ha a mérleg mérő serpenyőjébe olyan súlyt tud belédobni, melynek ellenében nincs súlya gondnak, megpróbáltatásnak, halálnak. A míg a vallás buzgólkodásból. templomba járásból, káté ismeréséből és tudásából áll, addig a mérleg inég egyensúlyhelyzetbe sem kerülhet. Oda több kell. Mennyi vallásosság, halált meggyőző erő van annak az ifjúnak a levelében, aki azt irta anyjának a harctérről: Anyám ne azért imádkozz, hogy életem megmentsem és veszély nélkül haza jöjjek, hanem, hogy mentül bátrabban tudjak harcolni. Vagy amikor a harcba vonuló katona a győzelmes viszontlátás búcsúszavára azt feleli, a győzelemről beszéljünk, de a viszontlátásról felesleges. A valódi, mély vallásosság, mely háborúban, vérzivatarban lobog az emberi lélekben egészen más, mint a lemondó, visszavonuló ember vallásossága. A győzelem a diadal a jellemző vonása. S ez a hit súlyosabban esik a mérlegre a halálnál is. Diadalmaskodik rajta. Válságos időkben, nehéz órákban akkor lehet a vallásnak fontossága és nagy értelme, ha ilyen eiőt ád azzal az ellenséggel szemben, ami után már más nem lehet. A vértanuk a hősök azért tudnak olyan nyugodtan a halál szemébe nézni, mert a vallás értékein keresztül nézik, beleillesztették életükbe a szenvedést, a halált. Látnak e megnyilatkozni új eget, megjelenik e lelkűk előtt a romolhatatlan korona, erőt ád e nekik a jövendőért, a tiszteségért, a becsületért való küzdelem, arról sokat lehetne beszélni, de a fődolog az, hogy legyőzték a halált. A fedezékban az egyik katona azt mondja a pajtásának: Itt bizony az életünk nincs kellő biztonságban, jól teszi azért az ember, hogyha mindenfélekép meghányja, megveti a meghalás gondolatát. Az elmúlt napjaimat lezártam, s most csak hálát érzek azért, amit átéltem. Most csodálatosan könnyűnek érzem az életet, mert egyszerűen kötelességem teljesítem hazámmal szemben. Kész vagyok meghalni. Amellett a nélkülö213 zések kicsiségek, melyek nem képesek kedélyemet lehangolni. (Chr. Welt 1915. 7i39.) Mennyivel illőbb és megfelelőbb a háborús időkben ez a vallásosság. Persze aki vallásosság útján kívánságok, óhajok teljesülését akarta elérni, aki Istenben csak lágy, gyengéd vonásokat akar ismerni, a' ettől elfordul, arra ez olyan hatássa' van, mint a tavaszi fagy a gyönge növényzetre. Az élet és ez a nagy világháború azonban sokakat fog ahhoz az erős hatalmas Istenhez vezetni, akinek útjai kikutathrtatlanok. Megtanuljuk beleilleszteni életünkbe a nyomorúságot, halált. Vallásosak leszünk igazán. l. f. ö.- - -- ~ *■**“* -* ■-.-.*-*** - --i-..--- ——j—_ j-i.r i i_r_i-r»-i-»vi l engyel mezőkön. Ragyogó fekete szeme, délceg járása, mély érzésű szive, kem ény koponyája és hajthatatlan akarata volt akkor Áchim Gézának, amikor együtt koptattuk a pozsonyi theologia régi padjait. Azóta mi, akik a kitaposott úton maradtunk és kezdettől ellenkezés nélkül hordtuk az élet ránk rakott igáját, szanaszét az országban kis falukban révbe jutottunk. Áchim Géza gondolatainak elviselhetetlen békó volt a theologia sok száz meg száz éves formulája, szilaj természetének nem felelt meg'a theologusok egyhangú szükölködésben elfolyó élete, királyi öntudatát nem elégítette ki egy félreeső parókián élvezendő idyll kilátása — ott hagyott tehát bennünket. Tiz év alatt az élet sok keserves útját megjárta, mig végül Szabadkára került hirlap- irónak. A háború zivatara öt is magával sodorta. Legutóbb Przemyslben volt s most ő is osztozik a vár hős védőinek szomorú sorsában, a keserves fogságban, amely senki számára nem lesz oly elviselhetetlen és oly rémesen nehéz, mint neki, akiben Petőfi szilaj szabadságszeretete és féktelen önállósága öltött testet. Theologus korában ő írta ünnepélyeinkre az alkalmi verseket. Egy kötetre való költeményét már akkor kiadta. Azóta — ha jól tudom — már két kötet verse jelent meg, de egyik sem crt el oly sikert, egyik sem fordult megannyi kézen s nem mérkőzhetik jelentőségben sem azzal az ötven oldalas füzetével, amelyet Przemyslben. az ostromlott, oroszok által körülzárt várban adott ki. Január 20-án Írott repülő lapja szerint könyvéből már all. bővített kiadás jelent meg, egy magyar tábornok előszavával. Egy példányt repülőgépen kihoztak. Ez Rákosi Jenő birtokába!: van. Ebből Szolár Ferencz dr. fasori főgyimn. tanár szívessége folytán három költeményt már bemutattunk olvasóinknak, most pedig az egész kötet előttünk fekszik másolatban. E nagy idők szívverése egy háborús könyvben sem dobban meg úgy, mint Áchim Géza e kötetében. Ami természetes is. Áchim Géza benn van az események izzó áradatában, érzéseiben és gondolkozásában a tábori élet apró és nagy eseményei tükröződnek 214
