Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-03 / 14. szám
EVANGÉLIKUS LAP 14. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915. 1915. APRILIS 3.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége cimére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS fómijnkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény, Tartalom: Sánlha Károly: Emlék. — Élet és halál. — L. F. Ö.: Vallásosság és háború, — SzimoniJesz Lajos: Lengyel mezőkön. Németország kath püspökeinek háborús főpásztori levelei. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. EMLÉK. zép rózsák, hulljatok ri Drága sirhalmára, Súgjátok meg neki: Emlékezünk rája! Szálljon a jó illat Porladó szivéhez, Szerelet van benne, Mit ott is megérez, Míg nyíltok, mondjátok Bús siralma felett, hogy a halálnál is Erősb a szeretet. hogyha hervadoztok, Ne szóljatok másról, Csak feltámadásról, (Jj virágozásról. Könnyebb a kő sirhalmodon, Mint lelkemen a fájdalom; De a húsvéti angyal itt, Ez angyal te vagy, drága hit. Légy áldott, aki terhemet R szivemről leemeled. (Jgy fáj utánad itt e seb! Rz életnél mi edesebb? Rjkam zokogva sir; R sir! Békülj ki lelkem, a halál Ma mint mosolygó angyal áll, 5 szól: mi van oda fenn? R menny! SrtNTMfi KAROLY. Élet és halál. Valami filozófus, aki messziről nézi az eseményeket, kitalálta, hogy tulajdonképen most sem történik egyéb, mint máskor. Már Homérosz tudta, hogy az emberi nem olyan, minta falevél; egyik nő, másik enyészik ; a bibliából pedig eléggé ismeretes a mező virága — hasonlat. Nemzedék nemzedék után megy el a minden élők útján. Hány emberből áll egy nemzedék, amely 30—40 év múltán másiknak ad helyet? .. Ki tudná azt megszámlálni?!.. Mindenesetre nagy szám. Olyan nagy, hogy bízvást azok mellé a rémes 209 összegek mellé lehet állítani, amelyeket most emlegetünk szorongó szívvel. A természet rendes folyása és a világháború okozta veszteségek között filozófusunk szerint csak az a különbség, hogy ez utóbbiak váratlanul, egyszerre jöttek, felráztak bennünket az öntudatlanul való élés kényelmes nyugalmából s egyszerre, minden előkészület nélkül szembeállítottak a modern háború minden borzalmával, milliókra menő sebesűltjeivel, nyomorultjaival s harmadfélmillió halottjával. Akárhogy legyen is — soha a halál realitása annyira a szívünkbe nem markolt, mint ezekben a borzalmas időkben. Soha 210