Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-27 / 13. szám
13. szám. Tábori levél Németországból. A neuendettelsaui missziói iskola (Bajorország, Nürnberg mellett) növendékei a háború kitörésekor mind bevonultak. Endreffy János lapunk főmunkatársa, ki már két nyarat töltött az ottani missziói iskola tanulmányozására, most levelet kapott igyik misszionárius .jelölt bcirátjától, ki sebesülten fekszik egy nürnbergi kórházban. Az érdekes levél igy hangzik: Nürnberg, Gibitzenhof, 1914. dec. 16. Kedves Barátom! Bocsáss meg, hogy augusztus 19-én kelt leveledre csak most válaszolok. Csak néhány nappal előbb jutott kezemhez leveled. Kedves menyasszonyod elküldte cikkedet a „Conkordiablatt“ számára (Koires- pondenzblatt fúr Neuendettelsauer) Sa nos már későn érkezett és az augusztusi számban nem jelenhetett meg. Midőn augusztus elején bevonultam, persze nem foglalkozhattam tovább a dologgal. So< más levéllel együtt elvittem magammal a táborba és ott biz elfelejtettem Dettelsauba küldeni. Nagy bajt okoztam én evvel. Mert mikor megsebesültem, elvesztet'em összes dolgaimat és a te cikked is ott maradt (a belga harctéren.) Egyetmást elmesélek élményeimből. Augusztus 1-én mikor Németország Orosz-és Franciaországnak megüzente a háborút, körülbelül esteli ‘/.8 óra lehetett, missziói intézetünket azonnal bezárták, mert majdnem valamennyi misszionárius növendék katonaküteles volt. Én azonnal Heidenheimbe utaztam és aug. 4-én jelentkeztem önkéntesen a 14-ik bajor gyalogezrednél. Erre aug. 10-én be kellett rukkolnom és szept. 18-án beosztottak a 20-ik tart. gyalogezred első századába. Ezredünkjoktóber 21-én került a harctérre. Ypern mellett egy csatában nov. 2-án d. e. 10 órakor a bal karomon megsebesültem. Borzasztó csata volt. okt. 31-től körülbelül nov. 7-ig tartott. Az ellenseg tüzérségi tüzenek rettenetes hatása volt, úgy hogy, mint in Wytschaete ellen háromszor rohamot intéztünk, gyalogsági támogatás híjján kénytelenek voltunk visszavonulni. E/re- dünk majdnem teljesen megsemmisült, a mi s ázadunk- ból csak 16 ember, 2 altiszt és I hadnagy maradt meg. Kedves János, el sem tudod képzelni, mily rettentő heves harcok folynak Ypern mellett. Az ellenség nagyon meg van erősítve és túlsúlyban van, mindig mi vagyunk a támadók és ezért állandóan rohamoznunk kell. Csak már vége lenne ennek a borzalmas gyilkolásnak. Adna Isten újból becsületes, tartós békét. Mikor megsebesültem, nov. 5-én a giesseni (Hessen) kórházba kerültem s ott voltam nov. 23-ig. Innen Alsfeldbe (Oberhessen) kerültem s ott maradtam nov. 30-ig. Még aznap Nürnbérgbe utaztam s jelentkeztem a tartalék zászlóaljnál; 6 napi szabadságot kaptam (haza nem engedtek) melyet Niirnbergben kellett eltöl- tenem. Szabadság után újra megvizsgált az orvos és 201 tábori szolgálatra alkalmasnak nyilvánított. Beosztottak az 5-ik tartalék Kompanieba és az utolsó szombat elhangzott a kiáltás: „20 önkéntesre van szükség a táborban“ (20 Freiwillige werden fürs Feld gebraucht). Előléptem én is, hogy ismét elmenjek a rettenetes küzdelembe a hazáért és tűzhelyért, a szabadságért és népem létéért. Utolsó vasárnap fölvettük az Úrnak szent vacsoráját és fölszereltek bennünket teljesen. Most teljesen fölszerelve itt várunk, nem szabad elhagynunk a kaszárnyát, mert a döntő telegramm bármely órában megjöhet. Kedves János *a megszólítás mindig magyarul: Lieber János) a többi pajtásról, kiket a Missionshaus- ból ismersz, a következőket írhatom: Schneider Hans elesett aug. 19-én St. Epére melleit, Merkel Fritz hasonlókép szept. 7-én Serres mellett (Nancy előtt), Hofmann testvérünk súlyosan megsebesülve tífuszban halt meg egy brüsszeli kórházban. Schuster mindezideig jól van; szanitész altiszt. Stolz testv. súlyosan megsebesült, de már meggyógyult s újra a harctéren van. Burmann testv. lábán sebesült meg, szintén a harctéren van azóta. Rölke (mint vadász) súlyosan megbetegedett s most ellenséges országban gyógyul egy kórházban. Weiss megkapta a vaskeresztet. Oberndörfer prefektus urat tábori lelkésznek hívták be. Zahn inspektor ur (nincs rokonságban a híres exegetával) mint vándorprédikátor segít ott, ahol kell. A missziói intézet másik inspektora, ki tanulmányútra ment Uj Quinea szigetére (Steck) és misszionáriusaink angol fogságba estek. Missziónk mintha tönkrement volna; általában ez a háború minden munkára és kultúrára megsemmisitőleg hatott. Adná meg a jó Isten újból a drága békét. Bár meg- védené Isten testvéreinket, hogy minél többen visszatérhetnének az ő dicsőségére a kedves Dettelsauba, hogy a háború által elrombolt országát újból építhetnénk. Én a halál borzalmát már megismertem, a halál villámai köszöntöttek már engem, de nem remegek a borzasztó haláltól, mert Krisztusban hatalmas szövetségesem van; más nem történhetik velem, mint amit Isten felőlem elrendelt és ami nekem üdvös! Ez az én imádságom, ez ad nekem erőt és bátorságot, hogy bátran küzdjek a hazámért és inkább meghalok, de meg nem adom magamat! Győzni vagy meghalni! Előre Istennel! Éljen Németország! Éljen Ausztria- Magyarország! (sic.) Győzni akarunk és győzni fogunk. Az igazságnak diadalmaskodnia kell a hazugság és komiszsng fölött. Csak vágjátok a szerbet, meg az oroszt, mi majd a franciának, meg az angolnak fűtünk be alaposan, hogy meg ne fázzanak a lövészárkokban. Remélhetőleg nemsokára látjuk egymást; ha nem a / földön, abban a másik hazában ! Isten legyen mindnyájunkkal! Isten veled kedves Jánosom, a viszontlátásra ! Szeretettel köszönt hü barátod Emil. N. B. Címemet majd tábori levelezőlapon megirom. 202
