Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-27 / 13. szám
13. szám. Azóta sem írta meg címét Hartmann Emil végzett misszionárius jelölt. Fogja-e még hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát a pápuák között, vagy pedig francia földben tér örök nyugalomra ? — a jó Isten annak megmondhatója! Följegyezzük még róla, hogy Magyar- ország iránt igen meleg szimpátiával viseltetett s a nyáron missziói előadásokat készült tartani nálunk vetített képekkel. A háború ezen tervét megakadályozta. Isten áldása kisérje utain ! Gott mit uns! E. J. SZEHLE. Helyreigazítás. A sajtótörvényről szóló 1914. évi 14-ik t.-c. 20. §-a alapján a következő helyre- igazítást kérem: Az „Evang. Lap“ folyó év március 6-án megjelent 10. számának „Szemle“ rovatában „diakonnsok“ cim alatt közzétett cikkben az az állítás foglaltatik, hogy a Luther-Társaság a könyvkereskedés jelenlegi vezetőjének tavasszal az üzlettől történő megváltása esetére megfelelő vezetéséről nem gondoskodott. Ez az állítás a való tényeknek nem felel meg. A Luther-Társaság teljes számban együtt volt könyvkiadó igazgatósága Osztroluczky Miklós elnökének elnöklete alatt már f. év március elején tartott ülésében egyhangúlag elfogadta a szakértői bizottságának a könyvkereskedésnek f. év május elseje utáni időben való mikénti vezetésére vonatkozó javaslatát, miután azt a könyvkiadó igazgatóság a társaság érdekének mindenben teljesen megfelelőnek találta. Ennek a javaslatnak részletes ismertetése nem tartozik ezen helyreigazítás keretébe. Budapest, 1915. március 15. Hajba Vilmos L.-T. főtitkár. * A diakónusokról szóló közlemény a Luther-Társ. könyvkiadó igazgatóságán k márc. 1-én tartott gyűlése előtt meg volt írva, amikor még nem történt meg a könyvkereskedés vezetéséről való gondoskodás. Ezt a főtitkár úr helyreigazításából vagyok bátor megállapítani. Ami március 1-én történt, arról én márc. 1-e előtt nem tudhattam. Ezt joggal a főtitkár úr sem követelheti tőlem. Mikor a közlemény megjelent (márius 6-án) az intézkedés már megtörtént. Azonban, hogy tudhassak arról én, mikor a sajtóirodával igen közeli viszonyban álló Evang. Őrálló is csak márc. 14-iki számában közölt erről az eseményről annyit, hogy a háború miatt üzletvezetőt a Luther-Társ. nem tud kapni, tehát alkalmaz máj a könyvkereskedésben három nőt, akiket egy szakértő fog ellenőrizni... A lényeges az, hogy mikor a főtitkár úr, mint a Belmisszió felelős szerkesztője a diakónus nevelésről szóló tervét közzétette s mikor ahhoz én hozzászóltam, még a könyv- kereskedés tekintetében nem volt megállapodás. Vagyis akkor úgy állott a dolog, amint mi írtuk: „Megfelelő vezetőről eddig gondoskodás nem történt.“ Hogy azóta a Luther-Társaság ezt a kérdést elintézte, az tudomásul vesszük. Újabb „Felvilágosítás“ a szabolcsi missiő kérdésében. Habár az „Evangélikus Lap“ igen t. szerkesztősége a lap f. é. 11-ik számában búcsút vett a szabolcsi missió dolgától, mi mégis, — újabb tévedéseinek helyreigazítása érdekében kérjük, amihez magának a szigorú igazságnak nevében jogunk van, jelen soraink közzétételét — s ezzel aztán mi is búcsút veszünk nem ugyan a szabolcsi missiótól, .amelyet ezután is jó lélekkel és hűséggel igyekszünk gondozni^ de az e kérdésben folytatott polémiától. Tehát ismét tévedt a t. szerkesztő ur, amikor 3000 olyan emberről szól, akikkel egyházunk állítólag nem törődik, amikor 10—15 Km-re eső 5—600 lelkes szórványokat emlit, amelyeket nem igyekszik önállósítani. Hát bocsánat a kifejezésért, de ez a beállítás homlokegyenest ellenkezik a valósággal s ismételjük, hozzászólani csak annak van joga, aki a helyszini viszonyokkal teljesen ismerős, vagy azok felől illetékes helyen informálódott. Mert mi a való tényállás ? Az, hogy az állítólag több ezer lelkes, iskolákkal stb. biró nagykálJói „szórvány“ csak névleg nagykállói. Njgykálló politikai község birtonának Nyíregyháza városától (nem tanyáitól, de a várostól) alig egy félórányira fekvő, 3000 holdat kitevő, Császárszállás nevű birtokrészét Nyiregyháza városa már évtizedekkel ezelőtt megvásárolta s azon tehát alig félórányi távolságra a város területétől, kezdettől fogva a nyíregyházi hivék gazdálkodtak, szomszédos — ugyancsak Nagy- kálló politikai községhez lartozó kisebb birtokokat megvásároltak s ott élnek, gazdálkodnak, de soha a nyíregyházi egyházzal való közösségüket meg nem tagadták és józan fővel nem is tehették, lévén Nagy- kálló városa tőlük tényleg 10—12 Km., mig Nyíregyháza városa 2—3 Km. távolságra. Nyiregyháza a piacuk, a bíróságuk, az anyakönyvük, a családi változásaik színhelye. Mint politikai terület Nagykállóhoz tartoznak, de minden egyéb életvonatkozás Nyíregyházához fűzi őket. Hát már most, hogy egy tisztán politikai községi hovátartozandósági háttér miatt a minden józan szempont szem előtt tartása mellett fennálló százados egyházi köteléket erőszakosan széttépjük — amikor ma^a az érdekelt nép ezzel a helyzettel nemcsak hogy meg van elégedve, de e kötelék széttépésére irányuló minden kisérletet valóságos forradalmi erővel zúzná össze; azt Ítélje meg az, aki higgadtan gondolkozik. Tiltakoznunk kell továbbá azon beállítás ellen, amely reánk nézve egyenesen sértő, gyanúsító, — mintha a szabolcsi missió ellátásában „nagy visszafejlődés“ volna megállapítható. A három ponton : Gesz- leréden, Érpatakon, Kisvárdán, egyenként 40—50 lelket számláló telepeken, nemkülönben Kálmánházán, hol közel kétszáz evang. hívünk lakik, évenként összesen 40-szer tartunk istentiszteletet, ellenőrizzük a hitoktatást, végezzük a konfirmációt, egyházi funkciókat, látogatjuk a híveket stb. Közvetlen rendelkezésünkre állván a közelmúlt adatai, tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ennél többet a hívek ellátása tekintetében akkor sem teljesített a szabolcsi missió, amikor külön gondozója volt. Egyebet nem akarunk mondani. Ezeken a telepeken, amelyek, mint múltkor is említettük, egymástól több órai távolságra vannak, túlnyomórészt szegény zsellérnép, vagy csak igen szerény viszonyok közt élő kisgazdák laknak, hiányzik minden önálló egyházzá való fejlesztés lehetősége, sőt szüksége is. Teljesen légből kapott állítás tehát, mintha itt bárki 204 A'-* Atéii '*• 'Ä i 1 ! - . i '•
