Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-07 / 10. szám
IV. évfolyam. 10. szám. Aranyosmarót, 19!1. márczius 7. E VANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagy- börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol — Főszerkesztő: SZTEHLO KOKNÁL Felelős szerkeszti? SZIHONIDIiSZ LAJOS Fömunkatársak : hornyAnhzky aladam LIC. PIZftLY 0I>An tm SZHLHKYI ÖDÖN ür. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdető« dijai Kcész oldal 28 K., féloldal I4 K., ncgyeduldal 7 K. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava ti fill. Többször megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sass János: A protestánsok a válás ellen. — Jeszenszky Károly S.: Adóalapi segélyek. — Krupec István: Visszhang a magas Szitává aljáról... — Lie. Witte. Van-e értelme Jápánb?n a missziónak? — Nagy Lajos. Ének bábéi vizeinél — Különféle. — Hirdetések. A protestánsok a válás ellen. A protestáns világban — miként e lap híreiből is tudjuk — mozgalom indult meg, mely a házasfelek elválásának megnehezítését tűzte ki célul. Egyik legelterjedtebb politikai napilap* jónak látja nemcsak felszólalni e törekvés ellen, hanem egyszersmind úgy tüntetni fel azt, mint valami „szellemi istenháta mögötti- ségben, sancta simplicitas ködében tenyésző bolondgombat.“ A cikk írója nem tartotta szükségesnek, hogy magát megnevezve nyílt sisakkal lépjen ki a küzdőtérre, de ez egyéni ízlés dolga. Ahoz azonban már szó fér, hogy kárhoztató Ítéletet mond a mozgalom felett a nélkül, hogy annak célját legalább gondos figyelemben ré- sesítette volna. Azt tálálja ugyanis a nyájas olvasó elé, hogy a protestánsok javaslata „nem kevesebbről álmodik, mint a válás megszüntetésének törvényhozási kieszközléséről.“ Pedig a megnehezítés és a megszüntetés közt talán van egy kis külömbség. De hasonló felületességet árul el korunk szellemi irányainak értékelésében is, midőn azt akarja elhitetni a világgal, hogy „a protestantismusnál sokkal szabadabb szellemű tényezők vették át a felvilágosultság és az igazságosság felé haladás irányítását.“ Tagadhatlan tény az, hogy a mily felületességet árulnak el a cikkíró nyilatkozatai, épen oly nagy mértékű könnyelműség mutatkozik korunkban a házasság kötéseknél. A házasságra lépni kívánó férfi vagy nő elegendőnek tartja, ha az előtte megjelenő személynek tetszetős az alakja, vagy ha vagyonos, vagy magas össze• PeMi Hírlap 1'. 14. febr. 22-iki szám. köttetései vannak, minélfogva vele szép carri- erct csinálhat. Minden további önvizsgálat, minden megfontolás nélkül kész vele egy egész életre szóló szövetséget kötni a nélkül, hogy a házasság állandósága s a békés, boldog családi élet leglényegesebb föltételei felöl szükségesnek találná csak gondolkodni is. Schiller bölcs szavai: „Prüfe sich, wer ewig bindet, ob sich das Herz zum Herzen findet“ egészen feledésbe mentek. Az életbölcsesség nélkül kötött házasságok eredménye aztán a tömérdek boldogtalanság, a válóperek nagy fokú szaporodása, a családi életnek, minden társadalom fentartó erény melegágyának elzüllése, az űj nemzedék erkölcsi fogyatékossága. És innen származik aztán az a végeden sok szenvedés, mely felől korunkban társadalmi különbség nélkül mindenki panaszkodik, melyet lehetetlen, hogy maga a cikkíró is lépten-nyomon ne érezne. Igen természetes, hogy minél könnyebb a házasság felbontása, annál gyakoriabbak a könnyelmű házasságok, annál kevésbé képes a család emberi s társadalmi rendeltetésének megfelelni, annál súlyosabbak lesznek a társadalomban minden egyesnek szenvedései. Mert ha a betöréses lopások szaporodását oly módon akarjuk meggátolni, hogy megtiltjuk az ajtók bezárását, bizonyos, hogy a betörések ritkábban fordulnak elő, de annál gyakoriabbak lesznek a tolvajlások, minél fogva ilyen tiltó rendelet ellen a cikkíró is minden valószínűség szerint kézzel-Iábbal protestálna. A midőn tehát valamely mozgalom — bárhonnan induljon ki — a válást megnehezíteni
