Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-07 / 10. szám
2 o.ldal. Evangélikus Lap. 10. sz. 1914. márczius 7. (nem megszüntetni) igyekszik, ennek nem más mint egyedül az a célja, hogy a házasulni szándékozó egyéneket több komolyságra, alaposabb megfontolásra serkentse, sőt kényszerítse s így a boldogtalan házasságok szaporodása elé némi akadályt gördítsen, a miért is a társadalom hálájára érdemesíti magát. A protestáns szellem tehát ezen a téren is az emberi lélek jólétének, a társadalmi nyugalomnak hűséges őreként nyilvánult meg. Bebizonyította, hogy ő neki vannak legérzékenyebb szervei, a melyek valamely korcs fejlődés veszélyes következményeiről jó előre tudomást szereznek. Ne féltse tehát a cikkíró a Protestantismus vezérszerepét a modern áramlatok titáni támadásaitól. A mennyiben ezek az áramlatok az emberi nem általános tökéletesedésére nézve üdvösek, a Protestantismus felszívja azokat és áthatja az igazi szabadságnak — nem a zabolátlanságnak — életadó szellemével. Amely irányzatok ellenben az emberiséget nem Isten felé, nem a tökéletesedés útján vezetnék, hanem vagy az állatiasságba sülyesztenék, vagy társadalom romboló féktelenségbe terelnék, azokat az emberiség haladásának méltóságos folyamából partra vetvén elsorvasztja. Nincs hatalom, mely a protestantismust magasztos hivatása teréről leszoríthatná. Sass János. * Napilappal nehéz n künk polémiába bocsátkoznunk vagy híreiket, okoskodásaikat cáfolgatnunk. Túlságos lassúak vagyunk hozzá. Azonban néha erre is szükség van és nagy igazságot mond k. munkatársunk cikkét kisérő levelében . . . csak nem tűrhetünk minden ütést a somogyi ködmenes közönyösségével, ki hosszú percekig mozdulatlanul hallgatta, hogy pufog vaiatni körülötte, míg végre hátrafordulva észreveszi, hogy az ö hátát püfölik “ Bár valamennyiünkben több volna az önérzet s ne hagynók mindig magunkat . . . (Szerk.) Adóalapi segélyek. Az 1914-ik évvel a rendes adóalapi segélyeknél új 10 éves ciklus kezdődik. A bizottságok már is nagyban dolgoznak a beérkezett kérvények elintézésén. Valóban nem kis munka hárul reájuk, mert amint az egyházi lapokból értesültünk: összesen 739 kérvény érkezett be. Ez a hatalmas szám is azt mutatja, hogy bizony szegények vagyunk, segélyre szorulunk. Amint hirlik az előadók elsőbb is az állami adó 50%-áig fognak számításokat tenni. Hová lett tehát már a 35%! Lehet azonban, hogy még ez is alacsony numerus clausus lesz! Hiába sok. az eszkimó kevés a fóka! Kétséget nem szenved, hogy e rendes adóalapi segélyek célja egyháztagjaink nyomasztó egyháziadó- terhein könnyíteni. Hogy ez mennyire fontos dolog abból a szempontból is, hogy az aránytalanul kevesebb adóval megterhelt róm. kath. hívekkel szemben ne legyen a mi egyházunk övéi részére anyagilag csak terhet jelentő s előnyt alig nyújtó intézménnyé — bizonyításra nem szorul. Mert hisz számbeli csökkenésünk egyik nem lényegtelen oka épen híveink nagy megadóztatása. Segítenünk hát, amennyire módunkban áll, elsőrangú kötelességünk e téren is Önkéntelenül is felmerül azonban az a kérdés, vájjon helyes, igazságos és célravezető-e ha egyszerűen az állami s egyházi adó aránynak bizonyos meghatározott magasságát vesszük alapul és minden másra való tekintet nélkül a segélyezésre jogosultságot csakis ettől az aránytól tesszük függővé!? Az egyforma mértékkel való mérés kétségen kívül a legigazságosabb s ha akkora összeg állana rendelkezésünkre, hogy azzal lehetőleg mindenütt annyira letudnánk szorítani a híveink által eddig fizetett egyházadót, hogy az többé felül nem múlná a róm. kath. vagy általán más vallásfelekezetüek által fizetett hányadot — habozás nélkül e mellé állnánk. Ámde jelenleg még nagyon vérmes remény volna ekkora államsegélyről álmodoznunk. Az 1848. XX. t.-c. végrehajtására gondolunk pedig szinte egyenest utópia. jelen helyzetünkben ott kell elsősorban segítségre sietnünk, ahol a szükség legnagyob. Ez azonban korántsem ott van, ahol a hívek fizetett egyházadója állami adójuknak le gnagyobb százaléka. A legnagyobb szükség ott van, ahol az egyháziadó nagysága miatt a más valíásúak híveket hódítanak el tőlünk. Tehát oly helyeken, hol a lakosság nagyon vegyes s a más valíásúak nincsenek oly nagy egyháziadóval megterhelve. Ä segélykérvények sorsát eldöntő bizottságnak ezt a körülményt egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie. Elsősorban városi gyülekezeteink jönnek itt tekintetbe, ahol tudvalevőleg a legnagyobb az érintkezés más vallásuakkal s ahol, mivel alig egy-két kivétellel mindig a mi híveink alkotják a kisebbséget, egyházi adóterhük|is nagyobb, hacsak nincs valami alapítványuk, esetleg jól jövedelmező ingatlanuk. De ez esetben nem is folyamodnának segélyért. Az ember szükségkép összehasonlítást tesz az egyes dolgok között s elsősorban azokközt, ami a zsebét^is érdekli. Összehasonlítja maga egyházi adóját a más valíásúak által fizetettel. S ha azt találja, hogy az övé nagyobb, a legtöbb esetben méltatlankodik s még jó, ha nem keresi az alkalmat, hogy az előnyösebb egyház tagjává legyen!
