Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-21 / 8. szám
4. oldal 1914. február 21. Evangélikus Lap. 8. sz. anyagi erőkhöz, vagyonhoz, pártfogókhoz fordul segedelemért, aki rakoncátlan tobzódásban keres vigasztalást fájdalmára, ki fényűzésben, kényelemben, hatalomban, rangban ravaszul kieszelt, keserű utóizü, olt- hatlan szomjúságot okozó s végre szervezet pusztító gyönyörökben keresi lelkének örömeit, aki, ha jól folynak dolgai, ezt a vak sorsnak, vagy földi hatalmaknak, vagy épen önmaga érdemének tulajdonítja, aki törvénykezésben látja akaratának szabadságát és bűnös életet folytatva nem igyekszik vétkei rabságából kiszabadulni, az ha még oly fáradhatlan is a templom látogatásában, valósággal idegen isteneknek szolgál és a bálvány imádók sorában foglal helyet. E felől a tévelygés felől kell az embert hitoktatás által mindenekelőtt felvilágosítani s a boldogságra vezető utat előtte megnyitni. Vannak társadalmunkban számosán éhezők, kiket az életszükségletek előteremtésének gondjai kínoznak, ezeket meg kell tanítani életbölcsességre. Vannak szomjuhozók, kik az élet valódi örömeit feltalálni nem tudják, ezeket el kell vezérelni az igazi örömök soha ki nem apadó kútfejéhez. Vannak szenvedők, kiknek nincs bizalmuk az emberekben, a jónak és igaznak legyőzhetlen hatalmában, ezek szivében meg kell erősíteni a hitet, hogy a világ kormányzását szerető mennyei atya intézi, a kinek törvénye szerint az erény és az igazság végre is győzedelmeskedik az emberek szivében az álnokság és gonoszság felett. Kiváló figyelmet kell pedig fordítani épen ami korunkban annak a tudatnak felébresztésére és ápolására, hogy valamint a természeti erők a külvilágban s az emberi test szervezetében határozott törvények szerint működnek, úgy az erkölcsi világ minden nyilatkozatai is okozati összefüggésben következnek egymás után. Létezik erkölcsi világrend, melynek törvényeit soha senki büntetlenül meg nem sértheti. Ily módon kell istenfélő, becsületes lelkiismeretes, megbízható nemzedéket adni a társadalomnak, oly embereket, kik nem azért járnak az igaz utón, mivel a törvénytelenség büntetést von maga után, hanem azért, mivel őszinte szívvel utálják a bűnt, az Isten parancsa szerinti élet ellenben rájuk nézve lelki gyönyörűség. Ez a hitoktatásnak legfontosabb, leglényegesebb célja. Ily módon nevelhetünk nemcsak a társadalomnak, hanem egyházunknak is hasznos, buzgó, tevékeny, áldozatkészséges tagokat. Az ily módon nevelt egyén minden gondolatát, minden elhatározását a lelkiismeret tisztasága, a becsületérzés vezérli. És a ki lelkének nyugalmát legdrágább kincseként őrzi, az azt a vallásalakulatot, melyben nevelkedett, melynek malasztteljes áldásaiban részesült, anyagi előnyökért soha el nem hagyja, annak hűségét az élet semmiféle körülményei meg nem tántoríthatják. Sass János. A falusi lelkész szociális kötelességei. Érdekes, lebilincselő mozgalmak kapcsolódnak korunk szellemi életébe. Ezek között elsőrendű helyet foglal a socialismus. Ideáljai oly közel állanak a mi működésünkhöz, hogy nemcsak tanulmányoznunk kell fejlődésüket, hanem velük működésünk körében foglalkoznunk— kötelesség. Erről óhajtok tapasztalataim alapján a kitűzött feladat keretén a falusi nép között működő Jelkészekhez szólni. Aki a nép között él, vele napról-napra, nem rideg szigorral, hanem együttérző szeretettel foglalkozik, ta- pasztalniakell, hogy úgy lelkileg, mintanyagilag mily sokat nélkülöz. E nyomorból kiemelni nemcsak az iskola, de legfőképen a lelkész feladata. De a feladat megvalósítása kellő előtanulmányt kíván. Vezetni, irányítani csak az tud, aki emberismerettel s meleg szívvel rendelkezik. Hogy a lelkész sociális feladatának eleget tehessen, nem elegendő irodájában várni híveit, míg felkeresik, hanem otthonukban felkeresni, s mindennapi lelküietében kiérezni, megtudakolni kell, hol és mi fáj neki. Oly intézményeket kell alkotni, ahol nem ünneplő, tartózkodó a nép, hanem őszinte és hétköznapi. Azt hiszem, mindnyájan érezzük, hogy ezen a téren nem szabad elmaradnunk, mert különben mihamar elveszítjük lábunk alól a talajt — s prédikálá- sunk „kiáltó szó iesz a pusztában", Migha szembe- szállva minden előítélettel, odaadássaljlépünk a küzdőtérre — népünk javáért — akkor majd nem panaszkodunk lélek veszteségeink, a közönyösség, vallástalanság s templomaink üressége felett. A néppel való buzgó törődés gazdag jutalommal fizet. Fontos kötelességek várnak reánk. Egyház, tár- sada'om s faluhelyen a gazdák, tölünk reményük, sőt várj f k az irányítást. ismerve a zenének léleknemesítő hatását művelőire és hallgatóira — szervezzen a lelkész egyházi énekkart. Ahol még ilyen nincs, a lelkész legyen meg- pendítője, a tanító vezetője. A lelkész látogasson el a gyakorló órákra, buzdítsa az arra alkalmas egyháztagokat szorgalmas látogatásukra. Ünnepélyes alkalommal a templomi istentisztelet keretén belül szólaljanak meg az énekkarok ég felé törő hangjai. Az énekkarokkal kapcsolatosan kívánatosnak tartom, hogyha egy-egy gyónókor lelkészei időközönként összegyűlnének egyik-másik paróchián — azon célból, hogy vallásos estélyt, avagy istentiszteletet tartsanak. Felolvasás, írásmagyarázat, imádság és ének lehetne a tárgya. Felhasználhatnók ez alkalommal a technika vívmányait (mozgóképek, a Szentföld képek- beni bemutatása stb.) s két célt érnénk el ezáltal. A hívek míveléset — s a magunk művelődését. A szabadelőadást vagy felolvasást mindig más és más lelkésztestvér, esetleg tanító tartaná. így a félénkek, visszahúzódók is kénytelenek volnának előtanulmányo
