Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-21 / 8. szám
1914. február 21. Evangélikus Lap. 8. sz. 5. oldal. kát végezni, olvasgatni — s ez azt hiszem, nemcsak a köznek szolgálna javára ?! A nőegyletek szervezése, mely a városi egyházakban már régen virágzik, falusi egyházainkban is szükségletté vált. A lelkész, — de helyesebb, ha hitvest rsa — összegyűjti téli időben a község asszonyait. Ott varrnak az elhagyott árváknak téli ruhát, ha nem is újat, legalább olyat, hogy testüket meg- védhessék a hideg ellen ; karácsonyra megajándékozzák a több gyermekkel bíró szegénysorsú családokat ennivalóval, ruhával, a gyermekeket hasznos játékszerekkel. Meglátogatják a nőbetegeket, gondoskodnak jutányos vagy ingyen gyógyszerekről, hygienikus ápolásról. S higyjék el — boldog annak a községnek a népe, ahol megtanulják a valódi jótékonyság örömeit élvezni. Mert mint Üdvözítőnk mondja János ev. 13.20-ban: „Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt befogadja, aki engem küldött.“ Ahol az édes anya beteg, ott a kisdedet a nőegylet tagjai vehetik védőszárnyaik alá Ez az egylet gyüjthetne össze a község hajadon leányait, hogy a kézimunkában, olvasásban, gondol- kdzásban gyakorolják magukat. Magyarázat közben reá lehet mutatni téves gyógyít ismódokra, az egészséges gyermeknevelésre, babonára, a gyermekápolás hibáira. A konyhakert helyes gondozása, a háztartás dolgai mind itt volnának megbeszélhetök. Elmulaszthatatlan minden gyülekezetben az ifjúsági egylet szervezése. Azokat, akikből egyházunk elöljárói, presbyterei kerülnek ki, már itt nevelődjenek józan, okos életmódot folytató emberekké. Csak azok az egyháztagok éitckesek, kik mint emberek is emberhez illő életmódot folytatnak. Sok rossz szokás ural;a az ifjúságot. Ezek ellen küzdeni az egyesület ieladata. Délesti istentiszteleten a templom legtöbb helyen üres, de a korcsma telve van — legfőképpen fiatalokkal. Itt az alkalom küzdeni a kor rossz szokása ellen. Rámutathatunk a butító, korai halált előidéző pálinka élvezetére. Megvilágíthatjuk a sexuális kérdéseket, küzdhetünk más bűnök ellen. Az ifjúsági egylet helyes vezetés mellett a fiatalság nevelőintézete, önképzőköre, mely hasznos tagokat nevel nemcsak az egyháznak, hanem az államnak is. Fontosnak tartom a már több helyen bevezetett s sikerrel működő bibliai órákat. Ezek barátságos megbeszélések, hol a lelkész vezetése alatt a hivek együtt olvassák a bibliát. Tapasztalataikat, felfogásukat őszintén közük. Megtárgyalják a kétséges helyeket, ahol kell, felvilágosítja őket a lelkész, hogy helyesen értelmezzék az írást. Itt a lelkész is tanul, mert hívei vallomásai alapján készítheti beszédeit — s ezek a valóban ható prédikációk. Meggyőzheti híveit a kor félszeg irányzatairól, küzdhet a szekták ellen. Külön kell összegyűjteni a nőket és ifjakat. Lealkalmasabbak a téli esték. Az egylet rendezhet missiói előadásokat, amint ez már meg is valósult néhány helyen. Ezen előadásokat a nép igen nagy figyelemmel kiséri. Ez előadásokat külön e célra készült vetítöképekkel variálják. (Ilyen sorozat felöleli Jézus életét, Luther életét, indiai, afrikai missiói tevékenységet stb). A falusi lelkész szociális kötelességeit a gazdasági téren is előnyösen teljesítheti hivei s a köz javára. Általánosan leszűrt tapasztalat az, hogy híveink egyházi adójukat huza-vonával, nehezen rójják le. Helyenként más és más ennek az oka, de tulajdonképeni ok az anyagi nyomorúságban gyökerezik. A súlyos állami, községi, kereseti stb. adóval terhelt földmívelő hívünk, midőn ezen különféle adókat kifizette — neki és családjának megélhetésre alig maradt. A szükséglet folyton növekszik, az igények emelkednek — s ezzel szemben a termelés nem hogy emelkednék, hanem évről-évre csökken. De hisz természetes is. A földmivelő kitől is tanulja a gazdálkodás csinyját-binját? Apjától — az pedig úgy gazdálkodott, in ni dédapja a régi jó világban. Már pedig m i nap két-három nyomásos gazdálkodás mellett csupán a földből megélni nem lehet. Rá kell térni a modern rendszerű belterjes gazdálkodásra. Faeke helyett — vas szakekét, sekély szántás helyett — őszi mély szántást, műtrágyát stb. kell bevezetni. Igen — de ki tanítsa erre a népet? Az elöljárók — az értelmesebbek csak úgy gazdál- kodn k, mint régente. A lelkész? Hát van annak hozzávaló képzettsége? Hisz, ha a fiatal parochus gazdálkodni kénytelen, kurátora ad neki útbaigazítást. Az pedig ugyancsak nem ért hozzá. És mégis a lelkészre vár e téren is a nehéz feladat, népét a gazdálkodásban irányítani, vezetni. Szerencsére a lelkész legalább újságot olvas, így rájön, hogy a föld nevelésügyi ministérium ingyen gazdasági könyvtárt bocsájt a kérvényezők rendelkezésére, íme megvan a mód, hogy a lelkész híveivel együtt elméletileg megtanulja a modern gazdálkodást. De tudomására jön tanulmányozás közben a tőke hiányának, mely nem engedi meg a leszükségesebb befektetést sem, tehát nem mivelheti földjét helyesen De hogy nem. Alakítson gazdakört! Ismertesse meg híveivel az egyesülés, szövetkezés erejét. Amit egy ^ember szegénysége miatt nem bír beszerezni [— szerezzék be 5—7-en. így mindegyikük hasznát fogja látni s nem érzi e nagy kiadást. A gazdakör legyen a nép gyülekező helye — ne a korcsma. Itt beszéljék meg olvasmányaik alapján a gazdasági teendőket, közöljék tapasztalataikat — ami jónak mutatkozik megtartják, ami helytelen — elvetik A lelkészre vár most a munka zöme, felolvasni az érkező szaklapokból, a könyvtárból a szakmunkákat később, ha munkakörével minden oldalról tisztába jött — jogi, egészségtani, növény- s állatismei előadásokat tart — mindig a nép szükségleteit tartva szem előtt. A gazdakör az alapja a lelkész további sociális
