Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-21 / 8. szám
IV. évfolyam. 8. szám. Aranyosiuarót, 1911. február 2I. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagybörzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol — Főszcrkcs/tő: SZTEMLO KORNÉL Felelős szerkesztő: SZIilONlDESZ LAJOS FómunkatArsak : hornyAnmzky aI.ADAi« I.IC. FIZKLY ÖDÖN é» KZHLAnYI ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre ü K., Egyes szám ára 30 fill. llirdetéa dija: Kuísz oldal 28 K., (éloldal 11 K., ncgyedoldal T R. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 (ill. Tflbhször nteKjelcnó hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sztehlo Kornél. Észrevételek a zsinati javaslatok felett. VI. — Süss János: A hitoktatás célja. — Meskó Károly: A falusi lelkész szociális kötelességei. — Irodalom. — Kiil uféle. — Hirdetések. ImMú a zsinati javaslatok lelett. VI. Az egyházi háztartási rész reformjánál különösen az adóztatás kérdése vár megoldásra. Az egyházi adó kérdése egyik legfájóbb pontja evangélikus egyházunknak. Egyrészt nagy a szükségletünk, a mely lehetetlenné teszi, hogy azt úgy a mint régen a hívek önkéntes adakozásából fedezzük, másrészt el nem zárkózhatunk azon tény igazsága előtt, hogy az egyházi célokra való megadóztatás különösen oly országban, a hol a más hitfelekezethez tartozók egyházi adót nem fizetnek, bizonyos ellenszenvet gerjeszt az egyház ellen, különösen azokban a körökben a melyek elvilágiasodás folytán kevésbé érzik szükségét az egyház jótéteményeinek. Az egyházi adófizetés kényszerűsége ez a magyar protestáns egyházak gyöngesége, ezen adóalóli mentesség a katholicizmus legnagyobb ereje. A kötelező egyházi adót a jelenleg érvényben lévő egyházi alkotmány hozta be. Nagyon helyesen csak fakultative, a mennyiben a 250. §. szerint csak akkor van helye adókivetésnek, „ha az egyházközségi vagyon jövedelme és az egyháztagok önkéntes adakozásából befolyó összeg a szükségletek fedezésére nem elégséges.“ Az általános alap tehát az önkéntes adakozás, a kivétel az adókivetés. A viszonyok dacára ennek, különösen a falvakban úgy alakultak, hogy az adókivetés lett a szükségletek fedezésének rendes formája, az önkéntes adakozás pedig háttérbe szorult, leginkább csak városi községekben maradt meg. A zsinati javaslat a 250. §-ban megállapított alapelvet fentartja és igen igen kívánatos lenne, ha azokon a helyeken, a hol szükségleteinket az önkéntes adakozásból még úgy a hogy fedezni tudjuk, ne térjünk át a kötelező adóztatásra, különösen városi községekben nem, hol a szocialismus és a vallás iránti közöny terjedése folytán nagyobb a veszély, hogy az adót fizetni nem akaró hívek az adótól szaba- dulandók ott hagyják egyházunkat. Intelligens lakosságnál, a mely szívesen ad, ha nem kényszerítik, az tapasztalható, hogy a kötelező adókivetés nem mutat fel nagyobb eredményt mint az önkéntes adakozás. Meggyőző példa erre Budapest. A pesti magyar egyház behozta a kötelező egyházi adót és a harminc ezeret meghaladó lélekszám mellett nem tud deficitjétől szabadulni. A budai egyház még mindég az önkéntes egyházi adózással fedezi szükségleteit és egyházi járulékai a kényszer hiánya dacára 20 év alatt 4000 koronáról 12000 koronára emelkedtek. Hasonló helyzet van a pesti német, Kerepesi-uti és az óbudai egyházaknál. Nincs itt szükség adókivetésre, elég ha kötelezőnek mondjuk ki az adófizetést, az összeg nagyságának meghatározását azonban a hívekre bízzuk. A zsinati javaslat osztályadó behozatalát tervezi húsz osztály felállításával, a melyekbe az egyes hívek vagyoni erejükhöz mérten be volnának sorozandók. Ez a javaslat, a mint az általános hangulatból ítéljük, nem talált helyes
