Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-14 / 46. szám
elhatározásuk és felajánlkozásuk nemes áldozat a haza oltárán. Fiatal testüket, vérüket, életüket a haza rendelkezésére bocsájtják. Nem válogatják a munkát s nem keresik a védettebb helyeket: csatárláncban, íőárokban, golyózápor között tetteikkel is bizonyságot akarnak tenni arról, hogy a magyar evangélikus theologusok is élni, halni, ha kell férfiasán küzdeni is tudnak a hazáért s készek minden áldozatra, amit a haza kíván tőlük. Ezért a nemes, férfias elhatározásért büszkék vagyunk a pozsonyi theologusokra. Önmaguknak s egyházunknak becsületet szereztek ezzel az elhatározásukkal. Nagyrabecsüléssel és hálával gondolunk reájuk és küldünk nekik egy meleg kézszoritást. isten segítse, vezérelje s védje meg őket minden utukon ! sz. l. Az amerikai esperesség. Múlt számunkban ismertettük Raffay Sándor budapesti lelkésznek „Az evangélikus egyház Amerikában“ cimü munkája kapcsán a szervezendő amerikai esperesség kérdésének történetét és mozgalmát. Rövidesen megemlékeztünk már az amerikai egyházi hatóságokkal folytatott tárgyalásokról és az elért eredményről. Jelenleg az esperesség szervezésének egyes kérdéseiről és az azzal kapcsolatban levő nehézségekről kívánunk szólni. A kérdés ugyan a mostani háborús világban nem aktuális, egyrészt mert minden gondolatunk és cselekedetünk a háború harci zajába vész és nemzeti létünk nagy küzdelmében háttérbe szorul; de meg nem is sejthetjük, hogy a mostani háború nem rejtegeti-e egy rejtélyes szellemi forradalom csiráját magában, melyben minden anyagi és szellemi erőnkkel résen kell állnunk. De annak a tengerentúli hatalmas semleges birodalom száz és százezer magyarjának, erőteljes munkabíró fiatalságának, — a mikor a férfiakat ezrediik szerint számláljuk — mégis van valami köze a mostani idők válságához, amikor a sok százezer férfi olyannak tűnik fel, mint a feltépett seb a nemzet testén. Jó szolgálatot vélünk tenni a hazának is azzal, hogy felvetjük az amerikai esperesség kérdését, mert ez is egy szolgálat, melynek szálai a messze jövőbe vezetnek. Az amerikai esperesség szervezésének és további működésének körét azok a pontok ölelik fel, melyeket a General Council elnöke Philadelphiában a theol. fikultás tanárainak közbejöttével jegyzőkönyvbeiktatott. 2. oldal Evangélikus • .....- /’ . “ —— A helyzet áttekintése céljából alább közöljük a pontokat: „1. Mindkét fél megegyezik abban és szükségesnek látja azt, hogy e két lutheránus egyházközösség a Magyarországból bevándorolt lutheránus hívők egyházi és vallásos nevelése érdekében kezet fogjon egymással. 2. Ennek elérésére a Gen. Council a Magyar- országból bevándoroltak által alapított gyülekezeteket és missiói pontokat továbbra is gondozza, védelmezi, segíti és ellenőrzi. Viszont a magyar egyet, egyház az amerikai gyülekezetekbe lehetőleg diplomás lelkészeket küld ki. 3. Azok a gyülekezetek és lelkészek, akik és a melyek a magyarhoni egyet, egyházzal szorosabb viszonyban maradni kívánnak, a hazai egyház szokása és rendje szerint külön esperességet alkothatnak Amerikában. Ezen esperességnek a magyarhoni egyet, egyházhoz, illetőleg az amerikai Gén. Councilhoz való viszonyáta kétegyházközösségtörvényei határozzák meg. 4. Mindennemű esetleges félreértés vagy ellenvetés elkerülése végett kívánatos, hogy a Gen. Council a Slav missiói bizottság nevét e szavakkal egészítse ki: „The Slav and Hungarian Missions Board.“ 5. A magyar egyet, egyház nagy tiszteletű képviselője nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezen esperesség tagjai csakis olyan lelkészek lehetnek, akik a magyar Egyházalkotmány szerinti akadémiai vagy az akadémiainak megfelelő előképzéssel bírnak. A Gén. Council képviselője viszont azt kívánja, hogy az esperességnek olyan papok is tagjai lehessenek, akik az amerikai egyházalkotmány szerint képeztettek és ordi- náltattak, bárha hivatalokat (tisztségeket) nem is vállalhatnának. 6. Mindkét fél nagyon hasznosnak és szükségesnek tartja, hogy az amerikai kikötőkben egy kivándorló missionárius alkalmaztassák, aki a magyar nyelvben is jártas. 7. Szükségesnek találják, hogy mindennemű anyagi segélykérdés mindenkor csak kölcsönös megbeszélés alapján intéztessék el.“ Az amerikai esperesség nem szervezkednék teljesen elkülönítve az amerikai egyet, egyháztól — mint a reformátusok tették, — de az ottani General Coun- cillal szerves összefüggésben, amelynek kebelében külön Synodust képezne. Ez különösen, ami az anyagiakat illeti, helyes álláspont, mert így a Gen. Council továbbra is segélyezni fogja egyházainkat, amit mi oly mértékben, mint ők teszik, meg nem tehetnénk. De azért ne higyjük azt, hogy a Gen. Council csupán nagylelkűségből szórja az ő dollárjait. Sok számítás van ebben is. Jól tudják ők, hogy csak az első generáció tartja meg anyanyelvét, a második és harmadik trár átmegy az ö kezükbe; azért ázások ezer dollár, ha nem is azonnal, de végül mégis az ő malmukra Lap. 46. SíT. 1914. november 14.
