Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-14 / 46. szám
1914 november 14. Evangélikus Lap. 4b. sz. 3. oldal. hajtja a vizet. Ez ellen nincsen orvosság. Mi az amerikai egyházmegyét az apáknak és anyáknak állítjuk fel, a gyermekekre hiába számítunk, az unokákra niég kevésbé. A gyermek mig szülői házában marad ragaszkodik az atyák hagyományához, de ha kikerül az életbe amerikaivá lesz testestiil-lelkestül, azzá kell lennie, ha boldogulni akar. Már az előbbi közleményünkben megemlítettük, hogy a philadelphiai tanácskozáson a jegyzőkönyv 3. és 5. pontja képezte a vitatkozás tárgyát. A 3. pontra nézve az a véleményünk, hogy a két egyet, egyház között lehet oly kapcsolatot létesíteni, amely mind a két egyet, egyházat kielégíti Az 5. pontra nézve már több kételyünk van. Raífay S.indoi ni nt az egyet, cgyh. kiküldötte hangsúlyozta, hogy csak olyanok lehessenek tagjai az esperes ségnek, akiknek akadémiai képzettségük van. Viszont a fakultás fenntartotta magának a jogot, hogy olyanokat is ordinálhasson. akik az ottani theologian képeztettek ki. Már most az espercs- ségnek az a célja, hogy a haza polgárait megtartsa a ház nak. De elképzelhető-e. hogy az Amerikában kiképzett theologu ok ha cv. egyházaink élére kerülnek, fognak-e tudni hazafias szellembe • munkálkodni ? En nem hiszem.v Aki Amerikában nyerte kiképeztetését, arra Amerika reá ütötte a bélyegét s ha akarna is hazafias lenni, nem tud. mert a magyarsággal merőben idegen világnézetben nevelkedett fel. És elvárhatjuk-e ezektől, hogy' hazán kiirt it vissznvándorlásra fogják serkenteni, mikor mindegyik inkább arra fog. törekedni, hogy minél több inve legyen? Mert Amerikában minden üzlet, a vallás is — business. Ami magát az esperesség szervezetét illeti, e tekintetben megegyezünk a javaslattal, mely csekély változtatásokkal hazai mintára alkottatnék meg: a lelkészek az egyet, nyugdíjintézet tagjai lennének és a korpótlék lehetőleg rájuk is kiterjesztenék. Kérdés azonban a javaslat értelmében a Gen. Council beleegyeznék-e abba, hogy fegyelmi kérdésekben a magyarhoni egyet, egyház döntsön es Ítélkezzék. De ezek csak részletkérdések, melyeket nekünk bírálnunk még korai lenne. Az amerikai ev. egyházmegye szervezésének azonban sok akadálya van. Ev. egyházaink, ha anyagiakban meggyarapodnak és nem szorulnak idegen segélyre, akkor rendesen függetlenítik magukat és egészben demokratikus alapon szervezkednek. Mindennemű egyházi törvényt Ők maguk alkotnak,» melyet egyházi téren felülbírálni senkinek sincs jogában, fegyelmi kérdésekben saját kebelükben döntenek. Szóval az egyház olyan mint a köztársaság, ahol a hivatalnokokat akkor cserélik ki, amikor nekik tetszik. És ezekben az egyházakban a papok szószoros értelemben vett szolgák, akik a nép szeszélyétől függnek és hogy állásukat megtarthassák a nép kegyét kell hajhászniok. Ez csöppet sem kecsegtető. És a népnek tetszik ez a végnélkiili szabadság s ha alkalma van, ki is használja. Az amerikai egyházmegye megalkotásánál nagy figyelemmel kellene lenni mindezekre és nem tanácsos belenyúlni az. ő dolgaikba — kivéve a lelkészek alkalmazását illetőleg — mert biztosra veszem, hogy a legelső esetben ha az egyházi hatóság nekik nem tetsző ítéletet hozna, az az egyház egyszerűen elszakadna az amerikai ev. esperességtöl. De vannak ennél még sokkal nehezebb kérdések, melyek a szervezőknek képességeit, tudását és tapintatosságát ugyancsak próbára teszik. És ez a nemzetiségi kérdés. És itt mindenekelőtt azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy mely egyházakat tömörithitnénk össze az esperességbe? csup u a magyar vagy a tót egyházakat i*? Mert a javaslat csak 10 egyházat nevez meg, melyekből az esperesség megalakulhat, holott ezenkívül még sok egyházunk van. Ha csak a magyarságra terjed ki a figyelmünk, akkor a kérdés nag\ *n köuy- nyen tisztázódnék és n magyar egyházakat rövidesen összetömörithetnék. De véleményünk szerint a hazától elszakadt összes ev. hivi nket meg kel mentenünk; magyart és tótot egyaránt megtartani a hazának, kiragadni az idegen befolyás alól és a nekünk merőben idegen tanokat hirdető Missouri Synodus befolyásától megmenteni. Ez nagy feladat, mert Amerikában a nemzetiségi ellentétek igen kiélesedtek. Ebben Len nagy része van a sajtónak. És a nemzetiségi izgatásnak jó talaja van, meri az Amerikába vándoroltak között sok az elégedetlen lélek, akiknek nem sok kell, hogy gyűlöletet ébresszenek bennük, hogy a haza üldözi őket, nem adja meg azt, amit megérdemeltek. De ez csak látszólagos gyűlölet, mondhatnám az emberi vadság fellobbanása. A tót nép egyébként érzékeny lelkű nép, melynek van egy kapcsa, mely összeköti öt régi hazájával és ez a Tranoscius és Spevnik énekeskönyv és elég neki egy sor iiás az óhazából, hogy könyeket fakasszon szeméből. Amerikában érzékenyebb a mi híveink szive, csak bánni kell, tudni az érzelmekkel. Mert a szivek meglágyitásának is van módja. Hogy Raffay Sándort nem fogadták szívesen a tót gyülekezetek és azok papjai és az. esperesség ügyet nem támogatták, annak is a sajtó tíz oka és részben az egyházak vezetői. Ok úgy tüntették fel a dolgot, mintha az egyházakat szabadságuktól akarnánk megfosztani. Pedig valójában nem is az egyházak, - mert azok csak nyernének vele, — de azok vezetői fáztak az esperességtöl, mert az szabadságukat korlátozna. És igy jobb nekik: ma itt. holnap máshol, amint az üzlet hozza magával. Pennsylvania és Ohio államok ev. gyülekezeteinek jó részét bejártam magam is és nem tartom lehetetlennek azok tömörítését sem. Az Amerikába szakadt híveink mindent szeretnek, ami őket — különösen egyházi ügyekben — a régi hazára emlékezteti. De ha
