Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-11 / 28. szám
1914. július 11. Evangélikus Lap. 28 sz. 3. oldal. ugyan hamuval takarni, de eloltani nem mindig sikerül. A jó orvos nem a tünetek elfojtásával, hanem a tüneteket okozó kór meggyógyitásával orvosol. A bombavetés és gyilkos golyó a legnagyobb társadalmi betegségnek csak tünete, oka: a hitetlenség, Isten tagadása, vallástalansúg. A vallástalanságnak mint társadalmi betegségnek egyedüli ellenszere a vallásosság terjesztése. Az 1891. évi XIII. t.-c. vasárnap, Szent István napján és nemzeti ünnepeken, — bizonyos megállapított kivételekkel, — eltiltja az ipari munkát, (inkább táisadalmi és munkásvédelmi szempontokból, mint valláserkölcsi tekintetekből). Ezen törvény módosításáról már készen van a „Törvényjavaslat a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetröl,“ (mely tudtommal csak az ipari munka vasárnapi és ünnepnap korlátozására fog ismét vonatkozni). Itt volna az ideje megtenni a szükséges lépéseket a valláserkölcsi érdekek védelmére egy vasárnapi és ünnepnapi általános munkaszünetröl szóló törvénynek alkotása iránt, mert mig állami törvények nem védik meg a polgárt kellően vallásosságának gyakorlásában, (hanem sok intézménnyel alkalmat és módot nyújtanak a vallás- talanság terjedésére,) addig nincs rá kilátás, hogy a vészes és végzetes társadalnv betegségek, melyek minden társadalmi rendet fölforgatással fenyegetnek, valaha meg is szűnjenek. Törvényt kell alkotni, mely nem csak az ipari, hanem minden más testi, hivatali és üzleti, szellemi munkát megtilt vasárnap és a meghatározott ünnepnapokon ; elrendeli az üzleteknek, műhelyeknek, korcsmák, mulatóhelyeknek és hivataloknak vasárnap és a meghatározott ünnepnapokon való zárva tartását; eltiltja a vasárnapi és ünnepnapi vásár tartását és mindazt, ami a dolgos embert elvonja a szükséges heti pihenéstől, a magábaszállástól és a templomtól. Indítványozom azért, hogy: határozza el a nagyságos és nagytiszteletü Esperességi Közgyűlés, hogy sürgős fölterjesztést intéz az egyetem utján az összes hazai keresztyén püspökökhöz, érsekekhez és a hercegprímáshoz; köriratot intéz a protestáns esperességekhez, kerületekhez, az összes keresztény lelkészekhez és minden szükséges célhozvezető intézkedéseket megtesz a vasárnapi és ünnepnapi általános munkaszünetre vonatkozó törvény megalkotása érdekében. A pestmegyei esperesség az indítványt egyhangúlag elfogadta s az most már útjára indul. Adja Isten hogy minél többen csatlakozzanak hozzája. TÁRCA. Kirándulás Helgolandra. Többször gondolkoztam már a német evangéliomi szeretet intézmények ama nemes tapintatán, hogy munkásainak, alkalmazottainak a lehetőségek szerint örömet igyekeznek szerezni. Tudják jól a vezető emberek, hogy az öröm az erős és teljes élet érzése s tudják jól, hogy a szivében örömöt hordozó ember hálával gondol vissza arra, akinek örömét köszönheti. Az öröm lendületet ad az ember életébe, impulzusokat cselekedeteibe. Az öröm pattogó szikrákat vág az ember ereibe, úgy hogy tenni akar valamit. Ha nem vezetheti le örömét a tett csatornáján, más utón fog napvilágra törekedni az a titokzatos, ujjongó, érzésszövedék, aminek öröm a neve. A munkásnak örömöt okozni tehát nemcsak nemes cselekedet, hanem praktikus észjárásra valló számítás is, mert a munka meny- nyiségének és minőségének fokozását célozza. Ezutóbbi- ról ne igen beszéljünk, hogy iinneprontók ne legyünk. Meg a dolog súlypontjában nem is ez van. A neuen- dettelsaui leányiskolákban is tudták mindig a vezető diakonisszák, hogy kinek és mikor van a születésnapja s ilyen alkalommal mindenféle ajándékokkal kedveskedtek a tanuló lányoknak, hogy örömöt ébresszenek bennük. Béthelben alig mulhatik el pár nap anélkül, hogy az ember ki ne érezné a vezető diakonisszából, hogy valami örömöt akar nekem okozni. Valamivel fokozni akarja életemet, az örömmel meg akarja mintegy villanyozni, hogy még több életet éljek. A brémai nagy kórház is örökölte édes anyjának Béthelnek áldott természetét. Alig hogy bekukkantott a tavasz, -- vele tavaszi édes örömet akart önkéntes betegápolónőinek szivébe belopni. Ha szép idő lesz, kirándulunk Helgolandra! Jaj csak szép idő lenne! sóhajtjuk mindnyájan, kik a szeretet szolgálatában a Chiurgischcs Krankenhaus diakonisszáitól azt jöttünk eltanulni, hogy az evangeliom isteni erő annak, ki szivére engedi hatni áldott sugarait . . . A várva várt nap elközelgett. Az idő kedvezett. Reggel 6 órakor fölültünk a „Glück auf“ nevű gőzösre. A hajó zsúfolásig tele volt emberekkel s már ily korai időben vigan szólt a zene a fedélzeten, száz meg száz torok fújta lelkesen a „Wacht am Rhein“ gyönyörű nótáját. Négy óráig ment a hajó a Weseren, míg a brémai kikötőbe ért. Már messziről föltűnt a Hanza szövetség két óriási 3 kéményes hajója, melyek pénzsóvárokat visznek Amerikába. Ha otthon oly heves lázzal dolgoznának, mint az újvilágban, nálunk is boldogulnának. Vájjon hány magyar lehet köztük? Eláll az ember lélelegzete a hatalmas alkotmányok láttán s önkénytelenül az jut eszébe, hogy tudott ilyet alkotni emberi kéz? Éreztem, hogy bizony nemcsak „por és hamuk vagyunk“, hanem több: szellemes,
