Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-04 / 27. szám
1914. julius 4. Evangélikus Lap. 27. sz. 3. oldal Itt az idő, hogy erre az eshetőségre gondoljunk és idejekorán gondoskodjunk arról, hogy az evang. egyház, ha ezen segélyezés tőle elvonatik, megmaradhasson. Az egyetemes egyháznak be kell látni azt, hogy ez reá nézve létkérdés, amelynek minden más kérdést alá kell rendelni és mennél inkább közeledik a veszély, annál fokozottabb mértékben kell ennek elhárításáról gondoskodni. Nem szabad tehát azzal a kifogással előállani, hogy javaslatunk fedezetének első tétele azért nem szavazható meg, az alaptőke növelésére évenként 20,000 korona azért nem adható meg, mert ez a pénz a kerületeknek közigazgatási célokra mulhatlanul szükséges Hát az egyetemes egyház fennállhat-e lelkészek nélkül és nem elsőrendű egyetemes közigazgatási cél-e az, hogy az evang. egyháznak jó lelkészei legyenek, nem-e előbbre való cél-e az, mint valamely theologiai akadémia, valamely tanitóképezde, vagy bármely más egyházi intézet fenntartása? Hiszen ezen közigazgatási célokat a hasoncélú intézetek egyesítése melleit is el lehet érni és ez által évenként sok tizezer korona lenne megtakarítható. De ez a cél fontosabb a misszióilelkészet gyámolitásánál is, mert ki fogja gyámolitani az egyház ezen gyeiniekét, ha maga az anya elpusztul? Tekintve a nagy célt, csekély az összeg, amit erre kérünk. Hiszen a 137,000 koronát az 1911. évi egyetemes közgyűlés már megszavazta és csak a kerületi partikularizmus érdekeire való tekintet okozta azt, hogy ez a határozat megint módosíttatott. A fedezet második tétele voltaképen a közalapi 7,% járuléknak l "/„-kal való felemelése. Ez az emelés a teher megosztása folytán oly jelentéktelen és oly kis összegben emeli az egyháztag adóját, hogy azt a hívők meg sem fogják érezni. Aki 10 korona egyházi adót fizet, az 10 fillérrel fog évenként többet fizetni, az pedig, aki 10 koronánál több adót fizet, az már kedvezőbb vagyoni helyzete folytán elbírja ezt az 1"/n emelést. Az, hogy a lelkészeknek irodai átalányt akarunk juttatni, nem emeli lényegesen, de mégis valamivel a lelkészek jövedelmét. A 100 és 200 korona közötti különbséget indokolja az a körülmény, hogy a nagyobb egyházközség lelkészének több az irodai teendője. Az pedig nemcsak méltányos, hanem jogos kívánság, hogy az egyetemes egyház az államtól az egyháznak közigazgatási célokra adott segélyből ezen közigazgatási célra is adjon valamit, mert már mindenféle közigazgatási célokra adtak ebből, csak a lelkészeknek az ő közigazgatási munkájáért egy fillér sem lett adva. Miután mindig szem előtt tartjuk azt az elvet, hogy a lelkészekről elsősorban az egyházközség köteles gondoskodni, az irodai átalány fizetésére is elsősorban a községet véljük kötelezendőnek és csak ha az egyházközség kimutatja, hogy erre a saját erejéből nem képes, javasoljuk a hiányt az alapból megtérítendőnek. Kimondhatatlan nagy jótétemény lesz az az egész lelkészi karra — nem tettünk különbséget congruás és nem congruás lelkész között — ha a szegény falusi papnak azt a nagy gondot levesszük a válláról, miből neveltesse gyermekeit, amidőn azokat házon kívül iskolába járatni kénytelen. Nem kell már mesterségre vagy más alsóbbrendű életpályára adni, nevelhet belőle papot, tanítót vagy tanítónőt és nem kell kétségbe esnie afölött, miből fedezze a kosztpénzt, a ruhát és a tanítási költséget. Meg vagyunk győződve, hogy híveink nem fogják sajnálni azokat a filléreket, a melyekkel adójukat felemeljük, ha tudatában lesznek annak, hogy ezzel annyi könnyet törölnek és a gyermekeik sorsa fölött aggódó apáknak éjjeli álmát visszaadják. Többet szeretnénk adni, de attól félünk, hogy akkor ezt sem kapjuk meg. A bizottság tehát megelégszik a kevesebbel abban a reményben, hogy az alap megerősödése esetében a több magától jön. A bizottság egyébként elhatározta, hogy Gyiirky és Okolicsányi javaslatait is kinyomatja és beterjeszti a zsinatnak. Az egyház iskolái. A zsinati tanügyi bizottság is elkészítette a maga törvényjavaslatát s azt Molnár Viktor biz. elnök. Fischer Miklós biz. előadó és Hollós János biz. jegyző aláírásával publikálta. A régi zsinati törvénynek az iskolákra vonatkozó szakasza alapos átdolgozáson ment keresztül. Az előttünk fekvő javaslat harminc uj szakasszal gyarapodott. A javaslat nemcsak a meglevő állapotokkal, hanem a jövő követelményeivel is számot vet, tniko. pontosan felsorolja nemcsak a meglevő, hanem az óhajtandó és szükséget képező iskolatípusokat s ezek közé a gyermek menedékházakat, árvaházakat, szeretetházaka*, diakon és diakonisszaképző intézeteket és egyéb az élet állal szükségessé teendő felebaráti nevelőintézeteket és szabadokiatási intézményeket is felveszi cs ezeket mind az egyházmegye felügyelete alá állítja. Annak a hatáskörébe fog tartozni rendszeres megvizsgálásuk és ellenőrzésük. Ezzel azonban a törvényjavaslat sajnos, végzett is ezekkel az intézetekkel. Több szó néni esik róluk a javaslatban. A felsorolt iskolák közül hiányzik a gymnasium mellől a reáliskola. Az élet szükségessé tehet ilyen iskolát, bárha iskolaalapításra jelenleg nem igen gon- dolh ltunk is. Az iskolák szervezetére s fenntartására vonatkozó szakaszok közül különös figyelemre tarthatnak igényt a hittudományi karról szólók, mert ebben a bizottság a doktoravatási joggal is fel akarja ruházni a kart. A theologián legalább öt rendes tanszéknek kell lenni,
