Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-27 / 26. szám
IV. évfolyam. 26. szám. Aranyosomról, 1914. junius 27. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és Kilde- mények, az előfizetési és hirdetési dijak • lap szerkesztősége elmére Nagy- börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL FililAs szerkesztő és kiadó: SZIHONIDESZ LAJOS Fómunkatársak: IIORNYANNZKY ALADÁR LIC. P1ZÉLY ÖDÖN éa 8XHLÚ.NYI ÖIIÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K , Fél évre ti K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetés dija: Kgész oldal 28 K., féloMal 11 K., ncgycdoldat 7 K. K isebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 fill. Tóbbszór mettjelcnó hirdetésnél árengedés. Tartalom: Marcsek János'. Vallásoktatásunk. — Sass János Iskolai hitoktatás — Koller István : A protestantizmus lényege. — Dr Szelcnyi Ödön: Nyári szünidei tanfolyamok theológiai akadémiakon. — Oálik Mátyásf — Különféie. — Hirdetéseit. Vallásoktatásunk. Megindult a harc a vallásoktatás ellen. Mindenfelől megnyilatkozásokat hallunk e kérdésben. Egyházunk jelene annyira más irányba terelgeti figyelmünket, hogy szinte ész«e se vesszük, hogy itt egyházunk élete, jövendője forog szóban. Sok a bajunk, azt se tudjuk hol és milyen orvosságot keressünk. A mindennapi élet azonban segit a mi gyámoltalanságunkon, megmutatja a legnagyobb bajunkat s úgyszólván magától nyújtja az orvosságot is. Nézzünk csak bele bizony a mi vallásoktatásunkba alaposan, hiszen úgy is kénytelenek vagyunk már foglalkozni vele. Múltúnk azt tanítja, hogy egyházunk kezdettől fogva oktató, nevelő egyház volt. Ezt még a jelen is bizonyítja, mikor statisztikával igazolja, hogy a népművelés terén egyházunk önfeláldozó munkát teljesít, általános műveltség terjesztésében határozottan vezetünk. Ezt a munkát egyházunk az iskolában kezdte, a templomban és azon kívül folytatta. Az alap azonban kétségtelenül az iskola volt. Ennek nevelő munkája látszik meg még a jelenben is fel-feltünő egyházsze- retetben és hithűségben. Persze az iskola akkor fejthetett ki ilyen munkát, amikor erős volt az egyház és az iskola közötti viszony, amikor nevelésében oktatott. Most nem így van. Az egyház és az iskola kezd távolodni egymástól. Őszintén sajnáljuk mi ezt épen azokból a szempontokból, melyeknek iskolai oktatásunkat, nevelői munkánkat kell irányítaniok. Nem elfogult felekezeti érdek az, mely az iskolához csatol bennünket, hanem egyenesen az a felfogásunk, mely minden jó iskolától egyet vár, óhajt: hogy keresztyen szellemű legyen. Ezt az egyetlen feltételt kötjük a jó iskolához és ezt az egyetlen eszményt tűzzük eléje. Azok az újabban erősödő mozgalmak, melyek az iskolai oktatás reformját követelik, mindettől nagyon messze állnak, sőt teljesen negligálják. Azon viszonynál fogva, mely az evangélikus egyház és az iskola között fennáll, nem lehet közömbös előttünk, mi történik az iskolában. Nem csupán egyházi, hanem egyenesen pedagógiai érdek az, mely minket a fenti állásfoglalásra ösztönöz, mert épen ez a pedagógiai érdek az, mely ezekben az újabb irányokban teljesen elhomályosul, mikor az iskolai oktatás elé politikai célokat tűz s ezáltal az iskolát is politikai küzdelmek szinterévé teszi. Mi az iskolától csak egyetlen politikai célt várunk, hogy nemzeti legyen, többet azonban nem. Az iskola feladata, hogy embert neveljen, az embernek pedig szüksége van a vallásra. A legjobbat akarjuk adni oktatásunkban, mindannak az elsajátítását óhajtjuk, ami hasznos, igaz, szép, jó, csak azt nem akarjuk, ami örökké való. Ha erkölcsi célt is tűzünk az iskola elé, akkor a vallásra, mint nevelő eszközre szükségünk van. A család körébe való leszorítás nagyon kétes értékű és bizonytalan. Szükséges tehát, hogy olyan intézmény, melynek épen hivatása az ember lelki életének a kiművelése, nyújtsa azokat az ismereteket és eszméket, melyek nélkül az ember lelki élete nem teljes, sőt nagyon is hiányos, mert beteg az a lélek, melyben még nincs, vagy már nincs vallásosság. Vallásra a nevelésnek, a művelt léleknek szüksége van, az ember helyes irányításának pedig egyenesen feltétele. Legyen azonban a vallásoktatásnak is ilyen célja s ne váljék rideg tantárggyá, hanem nevelői eszközzé. Tagadhatatlan, most nem tölti be ezt a hivatását. Egyoldalú felekezeti érdekek ápolása, fanatizmus,0 babonás bigottéria terjesztése, vagy pusztán lagymatag hittani ismeretek, élettelen tantételek, fantasztikus történetek egyszerű percipiálása néha kiírtja, gyakrabban pedig egészen ferde irányba tereli magát a vallásos érzést, szétválasztó lesz az, aminek egyesítenie kellene, gyűlöletet szít az, aminek szeretetet kellene ébresztenie. Öntudatos építés, de ne aggressziv türelmetlenség vezesse a vallástanitást. Evangélikus egyházunk, mely a krisztusi igazságok, a bibliai kercsztyénség alapján áll a felekezeti elfő-
