Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-20 / 25. szám
Evangélikus Lap. 25. sz. 1914. junius 20. 4. oldal nem találtak. Az apostoli szentszékkel megállapodás jött létre az iránt, hogy az új gör. kath. egyházmegyében liturgikus nyelv gyanánt uz ó-görög nyelv használtassák s Ő császári és apostoli királyi Felsége 1912. évi május hó 6-án legfőbb kegyúri jogából kifolyólag Hajdudorog székhellyel az ó-görög litergikus nyelv használata mellett egy görög katholikus egyházmegyét létesített. Jelentékeny számú gör. kath. magyar ily módon még mindig kimaradt a számukra létesített új egyházmegyéből.“ Szószerint írtam ki a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium, mint a kormány hivatalos jelentéséből a fenti részletet. Ez tehát a nagy nemzeti vívmány, melyet mint trójai falovat bevitték először a kálvinista Debrecenbe, majd onnan okosan kitessékelve most a lutheránus Nyíregyházára az Ő Felsége által meghatározott Hajdudorog helyett! így vitték be egykor Kassára, Eperjesre, Szepes- váraljára, Rozsnyóra, Besztercebányára stb. s másfélszázad múlva tessék megnézni, mivé vált az egykor oly híres, jelentékeny központokban a protestantizmus! És dacára annak, vannak protestánsok, kik tolják a trójai falónak szekerét! íme lássák csak, nem háborog-e bennük, ha nem a protestáns, de legalább a magyar hazafias érzelem a kormány fent közölt hivatalos jelentésének az olvasásakor? Nem tudok képzelni nagyobb sérelmet a magyar nemzeti ügyre, nagyobb arcul csapást a magyar nyelvre, mint ez a hivatalos kormányjelentés. íme Magyarországon, tehát nem Oláhországban, sem Oroszországban, hanem Magyarországon a kormány hivatalos jelentése szerint 168,756 magyar nyelvűre az ó orosz, 70,507 magyar nyelvűre a román liturgikus nyelv volt eddig kötelező s most mikor a magyar kormány nagy áldozatok árán az ügyet rendezi 246,628 magyar nyelvű polgárra nem saját nyelve, a magyar (óh kelj föl ismeretlen sírodból nagy Petőfi és szórj villámokat az ilyen intézkedésre !) hanem az ó-görög nyelv lett kötelező! Szégyelem, röstellem, futni szeretnék, akár a sans- crittok közzé, mert annak is több tisztességet adnak, mint a magyarnak. Es mégis, ne szóljon erről ajakad, ne hogy ki távol sír e nemzeten, megutálni is kénytelen legyen . . . (Tompa). Ha tehetném, ha módom volna, külön lenyomatnám és szétküldeném a 246,628 gör. kath. vallású magyarnak, olvasná saját szemeivel, hogy a mit e hazában az orosz, a román, a horvát s minden más nátió a saját liturgikus nyelven tehet, azt nekik saját magyar nyelvükön tiltva van, mert most már az ó- orosz és román helyett az ó-görög liturgikus nyelven kell imádni Istenét! 0 szegény magyar nyelv, hogy te még mindig csak a kocsisok, a káromkodók nyelve vagy s Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai zengzetes nyelvén nem lehet az Istent imádni, dicsőíteni! Óh vajha tanulnának és okulnának ebből a hazai protestantizmus mai hűtlen fiai. Nézzétek ti, apáitok nagy áldozatok árán szerzett legértékesebb javaitokat könnyelműen pocsékolók: százezreknek, millióknak nem szabad, tiltva van, — tiltja Róma! — s a gyámoltalan magyar állam tűri azt, a maga anyanyelvén Istenét imádni, dicsőíteni, amit nektek a reformátió, a Protestantismus négyszáz év óta önkényt nyújt, ingyen természetszerűleg ad! Nem tudják, nem ismerik sem ők, sem amazok azt, mert sajnos a hazai mai lanyha, elernyedt Protestantismus sincs a maga hitbeli és nemzeti hivatásának tudatában, hódításra képtelen, várja a tengödésre szóló kegyelem morzsáját, azért nem gondoskodik arról, hogy amazok megismerjék, megtudják s mint természetes emberi jogot elfogadják és gyakorolják azt! Hej zsinat, zsinat! Hol van benned a wormsi birodalmi gyűlésen elhangzott Dr. Luther szava és szelleme . . .?! Kassa. Homola István ev, lelkész. A protestantizmus lényege. Irta: Koller István. III. Mi most már a keresztyénség lényege? Vájjon azok a tanok, amelyek a dogmatikában a katholiciz- mussal közösek, a szent háromság, feltámadás stb. tana az őskeresztyén egyháznak alkották-e lényeges részét s így a keresztyénség lényegét? Dr. Walter rostocki theol. tanárnak igazat adunk abban, hogy szoros érielemben néha már nem keresztyénség az, amit a lib. irány hirdet s hogy az ősegyházban Krisztus istensége stb. lényeges alkotórészek voltak. Csakhogy az, amit a liberális theologia hirdet — amint alantabb látni fogjuk — ugyancsak Krisztus tanításából merített elvek, továbbá ő élte át ezeket a legtökéletesebben s így e theol. állásponton levők is keresztyének s a protestáns egyház kebelében maradhatnak, miután a prot. egyh. fogalmának meghatározása is mássá alakul, mint a minő volt Luther idejében. Ámde hogy ezen alapon a jövő mit hoz, vájjon kizárólagosan a biblia olvasása, magyarázása jogosult-e még? avagy Jézust egyedüli alapnak tekintjük? e kérdést itt függőben hagyjuk, hiszen más feladatunk a jelen korban nem lehet, minthogy nem sérteni meg a más meggyőződését, békésen meghagyni a közös alapból kiinduló a pozitív s liberalis nézetet egymás mellett. Keressük meg azonban most már azt az alapelvet, amely a keresztyén egyházakban közös, amely egyúttal liberalis és pozitív egyházi irányt is összeköt, amelyben a keresztyénség lényege kidomborodik. Ezt talán Hun-
