Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-06 / 23. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 23. sz. 1914. junius 6. kere. „Talán a halál az ősi lényeg ép?“ amint e gondolatot Vajda János is, Komjáthy Jenő is kifejeztek. És e sötét, pesszimisztikus világnézetből született talán Nietzsche, Schopenhauer, Dosztojenszky, Madách, Vajda, Komjáthy költészete s bölcsészeié. A pesszimisztikus felfogásban is több mélység, szív, érzés rejlik, mint az optimisztikus világnézetben. A nagy gondolkodók mind pesszimisták. Aki gondolkodik — mondja Nietzsche — mindig maga előtt látja az örvényt. A társadalom bajai kiket nyugtalanítanak ? A parasztot, aki mindezt természetesnek tartja? Nem, hanem a gondolkodókat. Igazi mélység tehát a pesszimisztikus világfelfogásban rejlik s a pesszimizmus mindig miszticizmus is. Az optimizmus ezzel ellentétben világosság s derű. A sziveket mozgató vallások eleme pedig, amint mondottuk ugyancsak a miszticizmus. A miszticizmus iránt az ősember ép oly nagy hajlandósággal bírt, mint a modern ember, közöttük, mint említettük a legmélyebb irók s gondolkodók. És ha az egész mindenséget, történetet, természetet elfogulatlanul vizsgáljuk, akkor is azt fogjuk tapasztalni, hogy — bármit mond eszünk — a szivünk vágyódik a titokzatos után. Maga az egész természet is nagy titok, amelyet még fel nem lebbentett senki, sőt eszünk is kénytelen sok oly jelenséget ténynek elfogadni, — aminő pl. a telepathia s a spiritizmus jelenségei — amelyeket megmagyarázni képtelen. S igy eljutottunk a szív sejtelméhez. A vallás értékelésében nem az ész argumentumai irányadók, hanem a szív sejtelme, érzése, ami több, mélyebb jelenség, mint az ész funkciója. A vallás tehát a szív dolga. A tudomány az észé! A vallás a személyi erő, áthat, megnyugtat, lelkesít. Vallás: megnyugvást keresni s találni az Istenben s a jót követni. A tudomány a lelki nyugalmat megadni nem képes. Mi nem tagadjuk a sok nyomort, igazságtalanságot, szenvedést, de állítjuk, hogy minden emberben él a vágy, béke, lelki nyugalom, lelkikiegyenlítődés után s ez: vallás. Vallás végeredményben tehát nagyon egyszerű dolog: nem oly tanok elhivése, amelyeket esetleg szivünk hinni már nem tudna, hanem a szív teljes odaadása istennek. A vallásosság világnézete pedig az, hogy minden Istentől ered, aki mindent a jó felé fog vezetni. „A vallás ad értelmet az életnek — mondj Har- nack — s nem a tudomány. Gyönyörű dolog a tudomány s jaj annak, aki kevésre becsüli, avagy a tudásvágyat lelkében nem éleszti . . . Ám e kérdésekre: honnan, hová, minek? ma éppúgy nem tud felelni, mint 2000 évvel ezelőtt. Hol kezdődik életünk parabolája s hová vezet, arra a tudomány nem derít fényt.“ Istenhez nem a tudomány vezet, hanem a hit. Azon törekvés: a szeretet ösvényén haladva Istennek tetsző életet élni! E törekvés pedig nem attól függ, hogy mit vallók s hiszek a dogmák jelentőségéről, Krisztus személyéről, Mózes kozmogoniájáról, hanem függ a szivem alkatától, attól, hogy milyen a lelkünk szövete. Az emberi szív a legfontosabb, a legértékesebb a világon. S a nyugodt lelkiismeret, a szív egyedülálló fenségességéi leghatásosabban éppen Jézus tanította. „Mi haszna volna az embernek, ha elnyerné az egész világot, lelkén pedig kárt vallana.“ S ha nézzük az emberi sorsot, avagy akármely jelenséget, az Krisztus e tanítását igazolni fogja. Minden cselekvésnek csak akkor van értéke, ha szívből születik, érzés, lelkesedés, szeretet hatja át. Minden cselekvésünkbe szivünket vessük belé, a legkisebb ténybe éppúgy, mint az élet nagy eseményeibe. Schiller mondja: Das ist’s was den Menschen zieret u. dazu ward ihm der Verstand, dass er im innern Herzen spüret, was er erschaft mit seiner Hand.“ Komjáthy Jenő midőn költemény kötetét közreadta, azt irta: „Nem akarok hirt, hiú dicsőséget . . . telkemet vegyétek.“ A vallás maga is akkor volt nagy, mikor sziveket átható érzés volt, az apostolok korában; akkor lett kicsi: amidőn dogmákká vált s a theo- logusok azokon vitatkoztak, avagy midőn az izmokba szállt s térdeplődé, keresztvetéssé, imamormolássá sülyedt. A protestantizmus nagysiga ugyancsak nem Luther, Kálvin vagy Zwingli tanaiban rejlik, hanem abban, hogy felszabadította a szellemet a dogma nyűge alól, ami érzelmi momentum A szocializmus nagysága szintén nem a tanaiban rejlik, hanem abban, hogy felh iborodik minden igazságtalanságon, ami szintén a szív jelensége. Mindennek alapja érzelem s akarat, az erkölcsnek is, amelyet a nevelés csupán csak irányíthat. Maga pedig a szív, az emberi lélek! Mély érzés, tudomány, művészet, odaadás, rajongás minden benne van s többet ér egy egész világnál! És miután mindezt, ami a vallásosság egyik lényeges részét alkotja, a szív értékét és nemességét Jézus hirdette oly hatásosan, ez a tény átvezet egyúttal a kereszlyénség lényegének kutatására. TÁRCA. A betheli gyermekotthonról. Németország északnyugati részében Hannover közelében egy tiszta, csinos város terűi el: Bielefeld. Élt Bielefeldben egy evang. pap, aki sok megpróbáltatáson s nehézségen ment át ez életben, most azonban már ott szunnyad e nagy ember a temetőben, v. Bodelschwingh Frigyes volt a neve. Igazi, mély, vallásos leikével megérezte, hogy azokon az embereken, akik epilepsziában, az emberiség ezen pusztító, romboló betegségében szenvednek, amely a legtöbb esetben e földi életre tehetetlenekké teszi őket, ezeken a szerencsétlen szenvedőkön valami uton-módon segíteni kell. Elméjében fölmerült, hogy jó volna egy oly házat építeni, ahol ezeket összegyűjtve ápolni s szomorú
