Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-06 / 23. szám
1914. junius 6. Evangélikus Lap. 23. sz 5. oldal. életüket amennyire lehet fölvidítani s ezáltal enyhíteni lehetne. Épített is egy ilyen házat v. Bodelschwingh s elnevezte „Bethel“-nek. azaz Isten házának. De ma már Bethel nem egy házból áll. A régi ház körül egész telep keletkezett, ahol a legnagyobb rangbeli ember épp úgy, mint az úgynevezett „Brüder von der Landstrasse“, vagyis a legszegényebb ember jó, kellemes s Istentől megáldott otthont találhat. Tehát Bethel röviden mondva szegény, beteg emberek menhelye! Egy ilyen ház sok között a Gyermekotthon, ahol én is 7, évig együtt végeztem a többiekkel a „szeretet munkáját“. Előrebocsátom azt, hogy az utóbbi idő óta a Gyermekotthon nemcsak kizárólag beteg gyermekeket fogad be, hanem olyanokat is, akik pl. nevelésre szorúlnak vagy pedig árvák. Epileptikus e házben nincs, azok számára más épületben van hely. A Gyermekotthon az erdő szélén épült, körülötte csupa magas, sudár fenyőfa; gyönyörű hely ez s milyen jó itt a gyermekeknek! Ha szép idő van mindegyik, aki csak talpra tud állni, kimegy a szabadba, az udvarra s ott aztán kedve szerint játszhat, fickándozhat, hintázhat, tornázhat, amennyit csak akar. Igazán jól esik az embernek a gyermekek ez.n ártatlan jó kedvét látni, hogy örülnek az életnek s az egészségnek — amely sajnos soknál nem eppen bőven \an. De ez csak egy kis kitérés volt s most hadd ismertessem meg k. olvasóimmal az egész ház belsejét és berendezését. A földszinti helyiségek fiúk szán ára vannak berendezve, az emeletiek leányok számára s egy nagy terem kiz rólag a csecsemők gondozásira szolgál. Mindegyik állomásnak van egy fönöknője — egy kedves diakonissza — az úgynevezett „anya“, aki a gyermekekért minden tekintetben felelős. A gyermekek száma nem mindég egyenlő: kb. 30—40 fiú számára van hely a fekvő betegekkel együtt. 2 14-ik életévükig vagyis a konfirmációig maradnak itt. Konfirmáció után szintén a betheli intézet gondoskodik további nevelésükről s elhelyezi mindegyiket képessége s ereje szerint — mert még a leggyöngébbek számara is akad valamilyen könnyű munka! A ....pirendet a legnagyobb pontossággal és szigorral tartják be: felkelés reggel '/a7 órakor; most aztan siet mindegyik fürgén a fürdőszobába, ahol a nagy mosdótálak várnak reájuk telve hideg vizzel. Mindegyik iparkodik mentői hamarább elkészülni s ágyát megvetni — természetesen ez csak a nagyobbaknak szól — hogy az étkezőbe mehessen a reggelihez! A terítést szintén a fiúk végzik. Mulatságos nézni, hogy milyen mozdulatokkal végzi egyik vagy másik azt a terítést, milyen ügyetlenül hozza azt a kis aluminium csészét s hogy fogja azt a merő kanalat! hát bizony sokszor látszik, hogy nem éppen szakértő kezek m T. :e voltl — A kisebbeket fel kell öltöztetni. Ez a munka a legkedvesebb mindegyik „néninek“, mert tényleg aranyosak azok a kis pöttönpöttök. Hogy mennyit tudnak olyankor mesélni, hogy mit álmodtak; — sírni is tudnak, ha látják a mosdót! Hát még kérdezgetni ! Néha olyan cifra kérdéseket tesznek, hogy az ember esze megállt. Senki ezt elképzelni nem tudja, hacsak már saját magának nem volt része az ilyen munkában. Sokszor bizony gondolkozni kell, hogy mit is feleljen az ember mindezekre? Dehát szerencsésen elkészülnek ezek is. — '/.,9-kor indúlnak a nagyobbak szépen sorban az iskolába, ahol diakonisszák tanítják őket; a kicsinyek pedig Összegyülekeznek a játszóteremben, ahol szép játékokkal, meséléssel, de sokszor sírással is, utána pedig nevetéssel s tanúlással töltik az időt. így múlik el a délelőtt s itt van a dél: az ebed ideje, amit már mindenki várva-vár; a nagyok ismét elvégzik rendes munkájukat, t. i. a terítést s egy szép imával asztalhoz ülnek mindnyájan; ilyenkor a legnagyobb csönd és rend uralkodik, mert mindegyik tudja, hogy az ebédnél nem szabad fecsegni s azt híven meg is tartják. Ebed után sétára indúl a kicsiny sereg ki az erdőbe, a csöppségek pedig mennek aludni; két órakor ismét hazajönnek, előkeresik könyveiket s mennek ismét az iskolába. A kicsinyek az uzsonna idejéig alhatnak; aztán jön a tej és vajas kenyer! Van öröm ilyenkor; mindegyik boldog, mert szerintük ez a legjobb, ami csak létezik. Hozzáülnek a lakomahoz; de jaj* egy sikoltás és a tej végigfut az asztalon, a vajas kenyér teljesen át van ázva! „Jaj nekem — gondolja a kicsiny — most sarokba kell allnom s nem kapok semmit, mert nem vigyáztam !“ Ezalatt meg egy másik az első sikoltásától annyira megijedt, hogy tejet szintén feldöntötte, következeskep ót is ugyanaz a sors éri, mint az elsőt! És így tovább, így tolyik ez egesz nap s a szegény „néniknek“ száz szemüknek és kezüknek kell lenni es százfelé tutni, mert különben baj van! Délut.in ötkor a négy legidősebb fiú szigorú hangja hallatszik: „a cipőket le!“ Mint a katonák a vezényszóra, úgy ül le mindegyik a földre s húzza le a cipőjét s szép rendben odahelyezi a többihez; papucsot húz a lábára s aztán folyik tovább a vig élet. Ezalatt a négy. fiú a szép tágas pincének a folyo-“ sóján tisztítja a cipőket. Ha munkájukat elvégezték, hozzálát mindegyik a tanuláshoz. A fönöknő ott ül köztük az iskolaszobában, együtt tanúi velük, kérdez s a gyermekek kérdéseire felel, magyarázgat nekik, azok pedig feszülten figyelnek minden szavára. Ez eltait a vacsoráig '/.J óráig. Mindegyik megy megint alaposan megmosdani. Utána a vacsora következik, végül pedig a napi munkától és megerőltetésektől, jobban mondva a hangos s vidám élettől elfáradt gyermekek szép esti könyörgés után pihenni térnek.
