Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-06 / 23. szám
IV. évfolyam. Aranycsnibrót, 1914. junius 6. EVANGÉLIKUS lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADA LHI HETILAP. 23. szám. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és Hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hontmegye) küldendők. — hiányzó laps/áinoka' a nyomda pót 1. — Főszerkesztő: SZTEHLO KÖKNÉL Felelős szerkesztő is kiadó: SZinONIOESZ LAJOS FAmunkatArsak. iioknyAnkzky ai.adak L.IC. P1ZHLY OnO.N t* 8ZHLÉAYI Ohrt.v űr Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre ü K., Egyes szám ára 30 fill. Ilirdclc» dija KaOsz olilji 2>- K-, (éloldal 1 ■ K., negycdoldal 7 k. Klsebhhirdetési« (pólyAzatok) minden s/ava 6 fill. Tohbszlk meuielcnA hirdetésnélárengedés. Tartalom: f-arkus GCjZa Vegyes házasságok: — Koller István A protestantizmus lényege. — Tarca: Hajck Henna. A bethefi gyermekotthonról. — Különféle. — Hirdetések. Vegyes házasságok. Semmi sem bizonyítja jobban egyházi öntudatunk hanyatlását mint az, hogy a vegyes házasságok mind nagyobb tért hódítanak evang. társadalmunkban. Emlékszem rá gyermek koromból úgy vagy egy fél század előtt, hogy milyen borzadállyal beszéltek az emberek mint egy nagyon súlyos, vagy fekélyes betegről, — azokról, akik vegyes házasságra léptek, vagy abban éltek. És ha még fél század előtt azt beszélte volna valaki, hogy az evang. egyház egy alkalmazottja, tanár, tanító vegyes házasságra szándékozik, lépni, akkor azt legalább is a clinica megfigyelő osztályába utasították volna. A hit bástya volt, amely a csa'ád szentélyét szűzi mivoltában a hitbéli hovatartozandóság tekintetében megoltalmazta. Mai nap e bástya, mint a régi szab. kir. városok falai és bástyái, ledőlt és szét töredezett. Ma már Vannak evang. pénzen fenntartott iskoláink, amelyekben a tanerők 30—40 százaléka vegyes házasságokban él! Érdekes lenne feltárni azokat az okokat, melyek egyházunknak biztos romlásához vezető ezen áramlatot felidézték s melyek a régebben is sporadice előforduló eseteket általánosan elterjedt szokássá fejlesztették. Azok, akik a dolgot szépíteni akarják, vagy akik csak felületesen vizsgálják s bírálják a dolgokat, azt mondják, hogy a házasság a szív ügye, a szerelemnek pedig hitvallása nem lévén, túlteszi magát a felekezetieskedés „szűk határain“ s belemegy az olyan házasságba is, amely kü- lömböző felekezetekhez tartozó felek között köttetik. Vagy azt mondják: kevesen vagyunk s többnyire elszórva idegen felekezetek között nincs mód, nincs alkalom, hogy evang házasulandó felek egymással megismerkedjenek, úgy hogy szinte kényszerűség hajtja bele az evang. felet a vegyes házasságba . . . Van egy csoport és ezeknek számuk „légió,“ akik a prot. szabadelvűség és türelmesség szent nevére hivatkoznak, mondván, hogy hisz’ arról a más felekezetű nem tehet, hogy éppen más felekezetű s ez legyen akadálya a házasságnak? Ah, ez meg nem egyeznék a mi sokszor hangoztatott szabadelvűségünkkel . . . Egyszóval, mint minden rosznak, amit az emberek elkövetnek, akadnak szószólói, védelmezői a vegyes házasságoknak is. De bár legyenek az elmondottak többé- kevésbé indokai a vegyes házasságoknak, egy körülményre tudtommal még eddig senki sem mutatott rá, amely pedig, ha nem is egyedüli, de egyike a legfontosabbaknak, a legfontosabb okoknak, nem ugyan a vegyes házasságok kötésének általában, de a vegyes házasságok elszaporodásának s ez az egy a példa. Rég idő óta megfigyelhette bárki, hogy előkelő úri családaink férfi sarjadékai minden lelkifurdalás nélkül, sőt előszeretettel kötnek házasságokat idegen, mondjuk róni. kath. hajadonnal, házasságot, amelynél sokszor nem is éppen az a bizonyos szerelem s még kevésbé az a kényszerítő körülmény, hogy az alkalomtól el lenne zárva, (mert hisz’ a mostani közlekedési viszonyok mellett a tehetősebb ember előtt nyitva van a széles világ) — hanem sokkal profánabb motívumok játszszák a döntő szerepet! . . És „wie die Grossen singen — so zwitschern die Kleinen,“ a nagyok példáján indul a tömeg. Szép teória az, hogy a pásztor után indul és igazodik a nyáj; de ez csak teória marad, ha a pásztor tanítása nem talál hathatós támo-
