Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-21 / 12. szám
IV. évfolyam. 12. szám. Aranyosmarót, 19M. márezius 21. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI,. ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési es hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nag>- börzsönybe (Hontmcgye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol — Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL Felelős szerkesztő: SZIHONIDLSZ l.AJOf FAmunkatArsik: iiornyAkkxky aladAk L1C. F1ZÉ1.Y Onö.N éi »ZnLÍI.NYI ÖDÖN d Az előfizetés ára: Egész évre 12 K.( Fél évre ü K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdető* dija: Egész oldal > K, léloldal II K., ncgycdoldal j 7 K. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 fill. Többször rncRjelcnö hirdetésnélárengedés. Tartalom: Baruth Károly: Adualapi segélyek. — Alberti Emu: Konfirmációi emléklapok. — Ifi. Berzsenyi Jenő: A protestan- ti'inus és a ha'adas Vis zliang Sass János cikkére.) — Irodalom. — Fölhívás és kéteiem lapuik valamennyi olvasójához. — Különféle. — Hirdetések. Adóalapi segélyek. Jeszenszky Károly S. ily címen az „Evangélikus i apM f. évi 10. számában arról ir, hogy az adóalapi segély percentes szétosztása nem szerencsés és nem célravezető eljárás. A cikkírónak teljesen igaza van. Az elmúlt öt évi ciklus tapasztalata azt a tanúságot nyújtotta, hogy a percentes szétosztás, amellyel egyenlő elbánásban akarták részesíteni a gyülekezeteket, igen sok, sőt a legtöbb esetben egyenlőtlenséget és méltánytalanságot eredményezett. Ez a tény köztudomású. Adósságokkal küzdő és építkező egyházak rendkívüli terhei a szabályrendelet értelmében figyelembe sem vehetők. Pedig az egyes egyházközségekben nem a rendes évröl-évre ismétlődő egyházi adóteher miatt panaszkodnak és elégedetlenkednek. hanem il)cn tünetek ott mutatkoznaV, ahol építkezés és adósságtörlesztés következtében nagy a hívek rendkívüli eg)'házi adója. És eppen ezen a bajon nem segít a percentes szétosztás, mert az a néhány ezer korona, amit erre a célra oszthatott ki a bizottság, nem igen jöhet számba. E rendszer hibáját talán még a legeklatánsabban mutatja az a körülmény, hogy éppen a legszegényebb egyházak: a missió-körök esnek el a segélyektől, pedig ezeknek gyámolitása eminens, közegyházi érdek. Általában különösebb figyelemmel kellene lenni azokra a gyülekezetekre, amelyeknek hivei más vallásuak közt laknak s a városi egyházakra, ahol a legtöbbnyire kicsi ugyan az egyházi adó, de emelni mégsem lehet, mert nehezebb a megélhetés és nagy a társadalmi adó. A megkezdődő új 10 éves ciklusra ismét a régi, a szabályrendeletben lefektetett elvek szerint folyik a szétosztás munkálata. Ha tényleg e szerint osztatnék fel, akkor azok a hiányok, melyekre az elmúlt öt év tapasztalata mutatott rá, egyáltalán nem lennének pótolva. Ezen a bajon az egyetemes gyűlés köny- nyen segíthet. Az adóalapi szabályrendeletet helyezze hatályon kívül s állapítson meg más alapelveket. Határozza el, hogy a rendelkezésre álló adóalapi segélyt kél (esetleg egyenlő) ösz- szegre osztja. Az összeg egyik felét a rendkívüli kiadásokkal megterhelt egy ház hívek és a küzködő missiákörök felsegitésére fordítja. Ezzel segít a legégetőbb szükségen és ezzel szüntet meg igen sok panaszt és elégedetlenséget. Az adóalapi segély másik fele meg mindig nagyon elég lesz arra, hogy azzal apasztassék a rendes adóteher ott, ahol az aránytalanul magas. Az adóalapi bizottsági előadók most folyó munkája ez által nem válik feleslegessé, mert az új átszámításnak alapja lenne s azt könyiivé tenné és igy a segélyek kiosztása sem szenvedne késedelmet. Ezt az indítványt fűzöm Jeszenszky Károly cikkéhez, akinek megfigyeléseit és észrevételeit nagyon alaposaknak és igazaknak tartom. Baráth Károly ev. lelkész.
