Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-21 / 12. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 12. sz.

1914. márczius 21.

Konfirmációi emléklapok.

A konfirmáció egyházi cselekményeink és szokásaink leghatalabbja és mégis ez a legnépszerűbb közöttük. Megtartása legtöbbször a családi és polgári élet egyik legjelentősebb forduló pontjához, — a gyermekkor lezárása, a hivatásos munka megkezdése és a zord, komoly életbe való kilépés fontos eseményeihez fűződik. A konfirmáció célja a gyermeknek vallási és erkölcsi irányban való tájékoztatása es erősítése ievén, nagyon kívánatos, hogy a konfirmáció ezt a hatását később is, — amikor a gyermek vezetése már nincs az egyház hatalmában, — az életbe kibocsátott gyermekkel éreztethesse és hogy őt később is valami emlékkel, jellel a konfirmáció jelentős eseményére emlékeztesse. Ezen emlékeztető cél elérését a konfirmációi emléklap adása szolgálja, amelynek az a célja, hogy annak későbbi időkinti megszemlélése az embert a konfirmációra emlékeztetve, őt valami vallásos cselekedetre, vagy erkölcsös tényre serkentse.

Azonban ezen lapok adása más célt is szolgál. Ezen lapok azon forrás, amelyből a keresztyén fiatalságot valódi keresztyén művészettel táplálhatjuk és a vallásos művészet megértésére nevelhetjük. A konfirmáció nemcsak alkalmat ad, de kötelességünkké is teszi, hogy a keresztyén fiatalságunkat, a szép iránti fogékony korában a keresztyén népies művészet gazdag kincseivel megajándékozzuk. Az egyház feladata, hogy a konfirmandusokat a keresztyén mesterek remekműveivel megismertesse, amelyik ezt nem teszi, fiatalságunkat megfosztja azon magasfokú psychológiai művészet élvezetétől, amely jellemző népies íypusok- ban állítja a lelkünk elé, hogy az áhitatos érzés ben- sőleg mikép éli át a megváltó cselekedeteit.

A kérdés igen nagy horderejű. Száz meg száz ember egyetlen egyszer érintkezik életében valódi vallásos művészettel akkor, amikor a konfirmációs emléklapjára tekint, különben rosszul rajzolt, rikítóan színezett, Ízléstelen vásári képek között éli le az éleiét.

Noha az emléklapok adása nem mai szokás, mégis azok kiválasztása nem könnyű dolog. A lelkésznek gondosan meg kell fontolnia, hogy az ő konfirmandusai részére melyik lap lenne a legmegfelelőbb, — nem elég, hogy a kiválasztott lap a lelkész esztétikai élvezetét kielégítse, vagy éppen csak neki mondjon valami epületes dolgot.

Az emléklapok adása másfél évtized óta különféle kísérletek terepe. Azon vágytól vezéreltetve, hogy mindig jobbat nyújts nak és hogy a gyermek ne csak egyszerű emléket kapjon, hanem a legjobbat, mindig uj és uj lapokat adunk ki. Természetesen a legközvetlenebbül érdekeltek, a lelkészek és a konfirmandusok ítélete, megszokás, ízlés és műveltség szerint igen különböző. A konfirmandusok ízlése általában még igen. kiforratlan és inkább a művészieden, érzelgős, silány munka nyeri meg tetszésüket.

Minő lapot kell tehát ajánlani?

Ezen kérdésre adandó feleletünknél figyelembe keil vennünk azt, hogy az emléklapnak minő célt kell szolgálnia általában. A lapok lényeges alkotó része, rendeltetésüknek megfelelően vallásos tárgyú kép és alkalmas szöveg. Nélkülözlietlen kellék továbbá, hogy az emléklap szép, hatásos, kifejező, színes és olcsó legyen. A lapok tartalm ira nézve, különböző megoldású módozatok kínálkoznak.

1. A lap az egyházi cselekmény végrehajtásának puszta okmánya legyen-e? Ily lap péld. a szülőfalu templomának a képével igen szép emlékül szolgálhat, de csak akkor, ha a templom képe képes lesz majd az emberhez azon egyszerű és tiszta hangon beszélni, a minőn a gyermekhez szólott.

2. Lényegileg közvetlenül a konfirmáció cselekményére emlékeztető kép legyen-e? Ilyenek péld. a Luther-társaság szép lapjai. Csak az a baj, hogy cl ily lapok legtöbbje symbolikus mellék dolgokkal túl van terhelve és túl szentimentális.

3. Eredetileg nem konfirmáció lapnak készült vallásos kép? Oly kép, amelynek a konfirmációhoz semmi köze — minden szépsége dacára, konfirmációs lapnak természetesen nem alkalmas, hanem szükséges, hogy a képben igaz protestáns népies művészeti szempontok a kofirm dóra vonatkozásban könnyen és jól kifejezésre juss mák.

. .Beszélik, ho.gy a középkorban Thüringiában a nép egy francia hitszónokot követett anélkül, hogy értette volna a szavát, hanem egyedül a lebilincselő egyéniségének a hatása által győzetett le, a tolvaj visszaadta amit lopott, az iszákos eltörte a palackját stb. mindezt annak a hatása alatt, amit láttak. Amit a nagy képző művész szellemi nagysága megalkot, az is iiyen hitszónoklat szavak nélkül. A konfirmandus lapokból is olyant kell adni, ami állandóan az emberhez szól, a kép gondolata magasztos, komoly és mély, de lehetőleg egyszerű é-s a szemlélőre nagy és állandó benyomás gyakorlására alkalmas legyen.

Merültek fel oly vélemények is, hogy az emléklapok kiválasztását a gyermekekre kell bízni és hogy nem szabad egy bizonyos typusú vallásos képet a népre ráerőszakolni, különösen olyat, amelyet a nép meg nem ért. Ezzel szemben azt tartom, hogy a gyermek választása a lelkész művészeti nevelésének az eredménye, jó és helyes választhatás végett a gyermekeket az új protestáns művészet szellemébe bevezetni, a fiatalságot művészetre nevelni kell. A népben a nepies, vallásos, művészeti érdeklődés ébresztése az egyház feladata és a lelkész teendője. Megtörténhetik pedig ez magából az ügyből, egységes gondolattal, átlátszó eszmével egyöntetűen teremtett művészi értékű képek adása által. Az emléklap elsősorban egy megtörtént esemény emlékéül szolgáljon, a követelmény tehát, hogy ezen esemény a képben tisztán nyilvánul-