Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-31 / 22. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 22. sz. 1913. május 31. Először is elismeri, sőt újból és ismételten is kiemeli, hogy az 1868. XXXVIII. t. c. 36. §-ában egy „kedvezmény“ foglaltatik azok számára, akik felekezeti iskolát tartanak fenn s e célra állami adójuknak legalább 5%-át fizetik iskola-adóra. És miben áll ez a kedvezmény? Idézzük az ítéletet: „nem kötelesek a községi iskola terheihez hozzájárulni“ az ilyen birtokosok. Ez az első, elvi fontossággal biró kijelentés. Ez az egész Ítéletnek magva, lényege. Mert az, hogy az Ítélet az evang. hívek panaszának még sem adott helyt — tisztán formai hiba miatt esett meg, amennyiben nem egyénenkinti kimutatást adtak be állami és iskolai adójukról — s az Ítéletnek ezen részét már maga az Ítélet is megfosztja minden élétől, mert kiemeli, hogy „ez nem szolgál akadályul arra, hogy a panaszosok, saját személyükben s egyénenként a községi iskolai kiadásokra kivetendő községi adó alóli mentességük iránt az eljárást folyamatba tehessék“. De van ennek az ítéletnek még egy másik figyelemre méltó momentuma. Az t. i., hogy valósággal mentegeti a vármegyét azon határozathozataláért, amellyel ez szembe mert helyezkedni a törvény rendelkezésével és nem respektálta az ebben biztosított „ kedvezményt“. Mentegeti, mondván „e határozathozatalkor nem állottak azok az adatok a bizottság rendelkezésére, amelyek a kérdés elbírálásánál egyedül döntök“. Ezt is szükségesnek látom már most leszögezni, mert utóbb kiderül, hogy e kérdés eldöntésénél, elbírálásánál ezek az „egyedül döntöu adatok egyáltalán figyelembe sem vétettek. És pedig nem a vármegye volt az, amely az adatokat felrúgta volna. Más, egészen más valaki volt ez. No de — tartsunk rendet. az ember függ a természettől és hogy ettől megszabaduljon, költi az érzékfeletti lényeket, Schleiermacher ellenben az Istentől való abszolút függést, mint elsőrendű tényt konstatálja, mely minden boldogságösztönt megelőz. Az abszolút hatalom igényt tart az emberre, mielőtt még az ember őt igényelhetné (Leese.), tehát nem az ember az első, hanem az Isten. Kétségtelen, hogy ez igen fontos mozzanat, melyet mindenki meg- érez, akiben csak egy kis vallásosság lakozik. Ehhez kapcsolódik a modern vallástudomány ama törekvése, (melynek Troeltsch, heidelbergi tanár egyik hírneves szószólója) hogy apriori elemet keres a vallásos életben. E szerint a vallásos jelenség elemzése az isteneszme logikai prioritásának őstényére bukkan, az akarati és érzelmi gerjedelmek pedig csak ezután következnek. Ha ugyanis van apriori elem az elméleti megismerés, meg az erkölcstan terén, úgy kell lenni a vallásban is, mely minden konkrét vallásos képzetet, szükségletet megelőz. Emez az észből eredő vallásos „apriori“ bizonyítja a vallásos eszmeképzés szükségszerűségét. A vallásos „apriorira“ vonatkozó kutatás egyébként még folyamatban van. A külsővathi ev. hívek, amikor kézhez vették ezt az ítéletet, nagy vígassággal valának. Hogyis ne!? Hiszen ők nem 5%-ot, de van köztük birtokos, aki 500%-ot fizet iskolaadóba. Nyomban megírták a sok-sok felebbezést, külön személyenként s bemellékelték egyénenként állami- és iskolai-adó kimutatásukat és ekkor a vármegye közigazgatási bizottsága, mint amely illetékes e kérdésben határozni, 1910. évi szeptember hó 10-én tartott ülésén 1976/910. sz. a. a következő véghatározatot hozta: „Veszprémvármegye közigazgatási bizottsága Em- resz Károly, Kovács Ferenc és társai által Külsővath község képviselőtestületének 1910. évi május 3-án 10. sz. a. és 18-án 12. sz. a. hozott határozatai ellen benyújtott felebbezései folytán a felebbezett képviselőtestületi határozatokat megsemmisíti és felebbezőket a külsővathi községi iskola fentartási költségeihez való hozzájárulás terhe alól felmenti, mert: az 1868. XXXVIII. t. c. 36. §-a szerint azon községi tagok, kik a törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő felekezeti iskolát tartanak fenn, csak annyiban köteleztetnek a községi iskola fentartásához hozzájárulni, amennyiben a felekezeti iskolára tett hozzájárulásuk, állami adójuk 5%-át nem meríti ki. A törvény ezen rendelkezését újabb törvény meg nem változtatta. Felebbezők egyházi hatóságuk hiteles kimutatásával igazolták, hogy felekezeti iskolájuk fentartásához a következő arányokban járulnak: (Itt most sorra következnek az összes felebbezések névszerint, a reájuk kivetett állami és iskolai adónak egyénenkénti kitüntetésével) . . . tehát különböző és pedig 8%-tól 500%-ig Mindez bennünket egy másik meggondoláshoz vezet. A vallástörténet és etnográfia tanulsága szerint minden népnél feltalálható a vallásos hajlam valamely formában. A valláshajlam fejlesztése tehát már abból a szempontból is kívánatos az intellektuális, logikai, etikai, esztétikai hajlamok ápolása mellett, mert elfojtása a lelki élet szegényedését jelentené, ugyancsak a vallástörténet pedig amellett is szolgáltat bizonyságot, hogy e hajlam idők jártával folyton tisztult, nemesbedett. Már most gondoljuk meg, hogy minden hajlamunk, minden szervünk számára létezik megfelelő reális tárgy, — a szem a világosságnak, a fül a hangnak homogén — úgy szabad talán következtetnünk, hogy a bennünk meglevő istentudat feltételezi Isten reális létét (így érvel pl. Frohscham- mer volt müncheni professzor), az istentudat szubjektív, reális képességéből következtethetünk tehát e képesség objektiv alapjának a létezésére. Ha a kulturtörténelem- ből kiszakítanók a vallásról szóló fejezeteket, vájjon mi maradna meg — ez a minden időben nagy szerepet játszott tényező igazán csak illúzió volna és semmi egyéb, az emberiség történelme pedig a vakság, butaság, tévedések láncolata ? . . .
