Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-04 / 1. szám

oldal.

Evangélikus Lap. 1. sz.

1913. január 4

a telhetetlen kapzsiság, az uralomvágy irányítja az emberek cselekedeteit, amely irgalmatlanul letapossa mások boldogságát, letiporja elvakultan a saját üdvét is, amíg az emberiség be nem látja, hogy a békeért érdemes áldozatot, nagy áldozatot hozni, amíg meg nem értjük, hogy az édesnek mondott bosszúnál százszorta édesebb a bosszúról lemondani a béke kedvéért.

Kleríkálízmus a vallásügyi minisztériumban*

Dunántúlról kiindulva, egy hír látott napvilágot, amely nemcsak minket, protestánsokat, hanem a felvilágosodás és tanszabadság minden barátját mély felháborodással tölt el.

A hírt először Kapi Béla közölte az „Evangélikus Egyházi Élet“-ben, majd átment a napilapokba; kötelességet mulasztanánk, ha vele behatóan nem foglalkoznánk. Reméljük, fel fogjuk kelthetni mindkét protestáns egyházunk érdeklődését, amely ha impozáns módon nyilvánulni fog, meg fogja hozni az orvoslást.

Arról van szó, hogy a magyar kir. vallásügyi minisztérium egy Balogh Jenő államtitkár által aláirt rendeletet adott ki (150.691/1912.

TÁRCA.

A három gyűrű meséje.

Lessing Bölcs Náthánja napjainkban ismét aktuális jelentőségre kezd emelkedni, de nem annyira költői értékénél, mint inkább vallási és vallástörténeti tartalmánál fogva, mely mindig újból meg újból megmozgatja a lelkeket és gyakorol befolyást világnézetök kialakítására.

Tudjuk, hogy ezt az utolsó drámáját Lessing akkor írta meg, amikor a braunschweigi minisztérium eltiltotta őt a theologiai vitázás folytatásától; akkor kisértette meg a nagy hérosz hogy engedik-e őt régi szószékéről, a színpadról prédikálni? Ily körülmények között adta ki 1779-ben színművét mely nálunk Magyarországon is csakhamar ismeretessé lett (II. József korában.) Különösen kedvezett neki a XIX. sz 40-es éveinek a szelleme mikor Vajda Péter és Ormós Zsigmond novellákat és regényeket írtak az emberek egyenlőségéről, a zsidók emantipációjáról és a felekezetek testvériesüléséről. Majd pedig a 90-es évektől kezdve Ujházy remek alakításában állandó vonzó erőt gyakorolt a Nemzeti színház művelt közönségére.

sz. a.), melyben egy, az egyetemes gyűlés által approbált és a vallásügyi minisztérium bírálója által is engedélyezésre ajánlott tankönyvnek engedélyezését megtagadta amiatt, mert a könyvben olyan egyháztörténeti tények vannak előadva, amelyek valósága ugyan köztudomású, de „teljesen szükségtelenül esetleges felekezeti érzékenykedések felkeltésére lehetnek alkalmasak, ami egy népiskolai tankönyvnek nem lehet feladata.“

Ez a lényeges indok, mert amit a rendelet a megtagadás indokául még felhoz, hogy a Balaton 7 kilométerrel hosszabb, mint a tankönyvben van állítva, hogy a várhegy kisebb, mint a Gellérthegy s hogy az őz agancsa mikor hull le, oly nevetséges kifogás, hogy nyilván csak az egyháztörténeti részből vett indokok leplezésére szolgál.

De lássuk ez utóbbiakat:

A tankönyv horrendum dictu azt állítja, hogy a keresztény egyház első püspökei között versengés támadt és „a római püspök, aki magát Krisztus földi helytartójának és pápának címeztette, mindenáron magának akarta biztosítani az uralmat az egész keresztény egyház felett“. Azt mondja még:

E műnek magva a 3 gyűrűről szóló parabola, melynek az egész többi kompozíció csak mintegy foglalatául szolgál. E híres parabóla egy spanyol zsidó leleménye 1100-ból, mely szóbeli hagyomány útján Olaszországba került, ahol Boccaccio „Decameron“-jában nyerte azt az alakot, melyet L. költeményének alapjául választott és a legmagasztosabb eszmék hordozójává tett.

L. művét rendszerint a vallásos türelmesség evangéliuma gyanánt tüntetik fel, pedig nemcsak az, nem is filoszemita manifesztum, hanem mélyértelmű vallásfilozófiai költemény, melynek drámai cselekvénye csak arra való, hogy a címhősnek, aki a legmagasztosabb harmó- nikus életbölcsességnek és a felekezetek felett álló humanitásvallásnak a megtestesülése, nemes gondolkodása, emberszerető szive, hótiszta jelleme érvényre juthasson és a szereplők őbenne lássák a vallás igazi képviselőjét. Bennünket ezúttal csakis a parabola érdekel.

— Saladin szultán folyton pénzszűkében van és azért elhivatja magához a gazdag zsidót, hogy pénzt kölcsönözzön tőle, de meggyőződjék egyúttal arról is, hogy csakugyan olyan bölcs-e Náthán, aminőnek mondják. Ezért azt a kérdést intézi hozzá, vájjon a 3 fővallás