Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-20 / 51. szám

4. oldal. Evangélikus Lap. ől. sz. 1913. december 20. A törvénykezési bizottságnak főfeladata lesz a törvénykezésnek a közigazgatástól való szigorú elkülönítése és az igazságszolgáltatásnak egy­szerűsítése és gyorsítása. Nem lesz érdeknélküli, ha ez alkalommal visszatekintünk az 1891. évi zsinatra. Meg­döbbentő, hányat szólított ki ennek tagjai közül 22 év alatt a mindenható az élők sorából. Karsay Sándor, Radó Kálmán, Sárkány Sámuel, Fabiny Theofil, Zelenka Pál, Péchy Tamás, Szent- iványi Márton, Bierbrunner Gusztáv, br. Ambrózy Béla, Achim Ádám, Szeberényi Andor, Sem- bery Imre, Bachát Dániel, Győry Elek, Lasz- káry Gyula, a két Szontagh Pál, Laukó Károly, br. Kaas Ivor, Moczkovcsák János, Thebusz János, br. Radvánszky János, Novák Sámuel, Csillaghy József, Szentiványi József, Tresztyén- szky Ferenc, Samarjay Károly, Ritter Károly, Dohnányi Lajos, Tatay Sámuel, Purgly Sándor, Mészáros István, Ihász Lajos, Brunner János, Perlaky Elek, Sztehlo János, Bánó József, Justh Sámuel. Ujágh Károly, Markó Sándor, Szon­tagh Miklós, Chotvácz Endre, Farbaky József, Breznyik János, Böhm Károly, Michaelisz Vilmos, Hörk József és még többen elköltöztek az élők sorából. Mindössze húsz tagja van a jelenlegi zsinatnak, aki a múlt zsinatnak tagja volt. kell Isten, mert mindenki megbízik saját erejében vagy az előrehaladott tudományokban és kicsinylően lenézi azt, kinek lelke, mint a szomjú szarvas a folyóvizekre, úgy áhítozik az Úr szent színe elébe. Vagy templo­mainkban, melyek józan egyszerűségükkel, néha — saj­nos — Ízléstelenségükkel nem gyakorolnak olyan vonzó­erőt, a hívőkre, mint a katholikus templomok, melyek némelyike műremekekben túltesz a leghíresebb múzeu­mokon és hiába, a művészetnek nagy hatása van az emberi kedélyre. (Itt eszembe jut a berni gyönyörű, gothikus székesegyház, melyből, mikor református kézre került, kidobták a remek, művészies góth oltárt, helyette odaállítván egy hatalmas fekete márványasztalt.) Vagy istentiszteletünkben, mely egyszerűségében ment minden misticismustól és mert a prédikáció megértéséhez már némi magasabb műveltség is szükséges. Vagy egyik­másik lelkészünk gyenge szónoki tehetségében, ki nem képes lebilincselni híveit és áhítatuknak légies szárnya­kat adva, őket felvezetni ahhoz, ki volt, van és lesz mindörökké a mi őrző és gondozó jóságos Atyánk. Vagy talán egyházunk szegénységében keressük az okot, vagy a magyar évezredes átkában: az egyenetlenségben Vallás és életphüosophia. Irta : Dr. Zimányi Dániel. Sokszor hangoztatott, nagyon is ismert igazság, hogy a vallásos érzület gyengül, a vallás tekintélye csökken. Akármily vonatkozásában nézzük is, csak azt látjuk, hogy a kapcsolat a vallás és az ember között lazul. Igen szembetűnő a változás abban a viszony­ban is, amely a vallás és életphilosophia közt áll fenn. Az életphilosophia a mai felfogás szerint egyéni szerzemény és egyéni kincs. Hogy ki milyenre tesz szert, egyrészt belső tényezőktől, az illető érzelmi, értelmi és akarati sajátságaitól — mondjuk — képes­ségeitől, másrészt külső okoktól, például a környezet hatásától, a neveléstől, a tapasztalástól stb. íügg. A külső okok adják az anyagot, a belső tényezőknek az anyag feldolgozásában jut szerep. Az életphilosophia nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is: nemcsak szabályokban fejeződik ki, hanem tettekben is nyilvánul. Ami tettekben nem jelentkezhetik, kívül esik az életphilosophia körén. A legszorosabb kapcsolatban áll az egyénnel, ennek életével és körül­ményeivel, sőt csakis annyiban van értelme és értéke, amennyiben az életben megtestesül. Annyira összefügg az egyén életével, hogy mások cselekedeteinek meg­ítélésében, életének bírálatában nem irányadó. Jellemző reá nézve, hogy keletkezésében és fejlődésében, ennek irányában az élet szerepel egyik ok gyanánt, viszont kifejlődése után neki kell hatnia az életre. Az első nélkül hiányozni fog belőle az az ellenállhatatlan erő, amely szakadatlan működésre készteti, a második híján pedig holt szabálycsoport marad. és viszálykodásban? Nem tudom. De különben mind­egy is Segíteni rajta sem én, sem nálamnál okosabb vagy hatalmi állásban levő emberek egyelőre nem fognak. Ezen csak a körülmények segíthetnek. És minden jel arra mutat, hogy mi, magyar protestánsok, szomorú időknek nézünk elébe. De nem is volna baj egy kis égiháború, melynek szélvésze végigszáguldana tetsz­halott egyházainkon, cikkázó villámai felébresztenének bennünket vétkes közönyünkből és melynek dörgései fülünkbe ordítanák, emlékezetünkbe hoznák őseinkéi, kik életet és vért áldoztak, hogy nekünk örökül hagy­hassák a tiszta evangéliumot, amely nekünk ma már nem is igen kell, kik verejtékes homlokkal, kezük mun­kájával építették fel számunkra templomainkat, melye­ket mi ma annyira kerülünk. Pedig rút hálátlanság irántuk, megbocsáthatatlan bűn Isten iránt és nagy vesz­teség lelki életünk és jövendő üdvösségünkre az a sok, még ünnepnapon is annyira üres, evangélikus tem­P*om'* Kintzlerné Solcz Inez. * Kedves munkatársunk hangulatos cikkét egy évvel ezelőtt küldte be hozzánk. Akkor későn érkezett. Ma egyik-másik vonat­kozása nem oly frappánsan időszerű, de mert minden sorában igazi karácsonyi cikk. örömmel adtunk neki mostan helyet. (Szerk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom