Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
III. évfolyam. 51. szám. Budapest, 1913. deczember 20. EVANGÉLIKUS LAF EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4. ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelőn szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHI 0 KOMIMÉI Társs/er kész tök: SZOrs GÁBOR és »ZIMONIDKSZ LAJOS Föntunkalársak: HORN YÁNS/KY ALADÁR «a SZFl.ÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA KélhuHábos egész oldal egyszeri hirdetéséi l 'M kor. téloldal I4 korona, ncgyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért ti fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Az írás. — (Sz—o.j: Zsinat után. Dr. Zimányi Dániel: Vallás és életphilosophia. — Tárca: Kintzlerné Sole: Inez: Karácsonyi gondolatok. — Irodalom. — Frtesités. — Különféle. — Pályázat, — Hirdetések Az írás. Fii. 4.5 b ... az Úr közel vagyon, Karácsony. Az Úr közel vagyon. Tűlevelű fácskák indulnak meg a város felé, a villámfényben úszó kirakatok az ő kezébe való dolgokkal telnek meg, apák, anyák ked vés, gyermekes kívánságokkal teleirt levélkéket közvetí tenek ö hozzá, szent fogadkozások, sejtelmes várakozások ábrándos hangulata érzik a gyermekszoba levegőjén, készülnek a melegruhák, hímzéseken öltögetnek szorgalmas kezek, elmúlt az advent négy vasárnapja is, tehát úgy kell lenni valóban ... a szent ünnep közeledik... az Úr közel vagyon. Jövel, jövel Urunk Jézus! Tudjuk ugyan, hogy Te velünk vagy minden napon a világ végezetéig, de azért mégis hívunk, mégis epedve várunk szent kará csony táján mindig. Jövel, hisz tudod, hogy nemcsak a gyermekek várnak Téged! Feléd száll ebből a zaklatoti világból minden sóhajtás, a te gyógyító szent kezed után sir minden beteg szív, a te vigasztaló szavaidra óhajtozik minden nyugtalan lélek. Téged kívánnak, akiknek békességük nincsen, Tereád néznek, akiknek szeméből kicsordul a könny, te vagy utolsó menedékük azoknak, kiknek az ég alatt már senkije sincsen. Jövel, jövel, hisz Téged várnak azok is, akik tudni sem akarnak rólad, akik nem is hívnak Téged, akik fűtői-fától várják a váltságot, csak épen tőled nem ___ ö ntudatlan, nem akarva, mást gondolva is csak tehoz- zád sóhajtanak, mert nincsen az ég alatt más név, mely által kellene megtartatnunk, nincsen más világosság mint ami Názáretből sugárzik széjjel: az „ex Oriente lux“. Jövel, jövel Urunk Jézus mérhetetlen gazdagságoddal, mesés kincseiddel a szegény emberekhez! Te sötéi istállóban születtél, nyomorúságban nevelkedtél, neked fejedet nem volt hová lehajtanod . . óh tekints be azokhoz, akik palotákban láttak napvilágot, akik mint ama gazdag, akár biborba és bársonyba öltözhetnek s mindennap többször vígan lakozhatnak, tekints be hozzájuk, hisz oly sokan vannak közöttük szegényeb bek a te Lázárodnál, akik várton-várnak Téged. Te vérző fejeden töviskoronát viseltél, téged csúfságból tettek meg királynak s íme azok, akik fáradt fejükön aranykoronát viselnek, alázattal várnak téged s meghajolnak előtted, mint azok. akik jöttek napkelet felől. Hivságos emberi mértékünk szerint szinte csodálatos ez a haladás amit azóta tettünk, hogy Te a földön jártál — és mi kultúránk kincsei, szellemünk alkotásai közül, robogó vonatjaink, levegőtszántó gépmadaraink, bölcsességgel telt könyveink mellől oda mégis vágyunk Tehozzád, mert érezzük, hogy abban ami békességünkre való. a belső emberünk dolgában sokkal szegényebbek vagyunk, mint azok a jámbor halászok, egyszerű föld- mívesek, akikkel helyről-helyre jártál, de akikben a te lelked keltett életet s belső békességet. Jövel Urunk Jézus, szivünk, lelkünk vár téged nagyon. Gyarló elménkkel hányjuk, vetjük, keressük mi az élet értelmét, c létnek titkát, keresünk, kutatunk, gyötrődünk, fáradunk egy egész életen át s ha mindent lemérünk, mindent végig gondolunk, akkor bizony ott állunk előtted a Simon Péter vallomásával, akkor őszinte odaadással ismerjük el, hogy az emberiségnek legnagyobb napja a karácsony, hogy valóban nagyon szerette Isten e világot, mikor az ő egyszülött fiát adá, hogy mindenki, aki őbenne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.
