Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-15 / 46. szám
1913. november 15. 2. oldal. Evangélikus Lap. 46. sz. püspöke az alájuk rendelendő egyházmegyékben, a lelkiekben ezután is gondozni fogják a híveket. A négy kerületi felügyelőre persze ilyenformán nem lenne szükség, de mint az egyház méltóságai, megmaradhatnak már csak azért, hogy az evang. egyházat a főrendiházban képviseljék. Az egyes egyházmegyék közvetlenül az egyetemes gyűlésnek rendeltessenek alá, mely joghatóságát a közigazgatás concrét eseteiben a megalkotandó egyetemes egyházi tanács által gyakorolná. A főiskolák és esetleg a tanítóképző-intézetek, vagy az egyházmegyei szervezetbe illesz- tessenek be, vagy ami még megfontolandó, önállóan szerveztessenek, külön képviseleti joggal. Főfontosságú lenne harmadfokon a mai több helyről javaslatba hozott egyetemes egyháztanács létesítése. Mi főbb vonásokban így tervezzük ezt a tanácsot. Az egyetemes gyűlés által lenne megválasztandó. Legalább hatvan tagból állana azokon kívül, akik hivatalból tagjai. Az egyháztanács tagjainak fele két turnusban felváltva két havonként ülést tartana, melyet az egyetemes felügyelő hívna össze. A hivatalos tagokkal együtt körülbelül negyven tagból álló turnus A modern vallástudomány. Irta: dr. Szeléuyi Ödön. (Folytatás.) Syriúból jöttek semita-cultusok, sőt a Severusok alatt a császári udvar félig syriai jelleget nyer. Helioga- bal a maga Emesából való Baalját igyekezett főistenné tenni; ötven évvel később pedig Aurelianus a Palmyrá- ból elhozott Bélnek állít új templomot (Helios szál együtt). A syriai cultusok magukon viselték a babyloniai hatást, így most nagy kedveltségre tesznek szert a siderikus mythusok. (Például: hogy a lelkek az égből kerülnek a földre hét bolygó spheráján haladván át és ugyanígy lesznek visszatérendők). A hittudományuk pedig solaris pantheismus felé hajlik, mely az egyes istenségeket úgy fogja fel, mint a legfőbb lény (napisten) nyilvánulá- sait. Legnagyobb jelentőségre azonban valamennyi idegen cultus között a perzsa Miíhra-é tett szert (eredetileg indoirán isten). A perzsa hatás időnként igen erős volt az udvarban, például Diocletianus egyenesen Perzsiát utánozta. A mithriacismus egyébként mint iráni elemek és a semita astrologia, továbbá kisázsiai és görög képzetek keveréke jelent meg a római biroelsősorban a fontosabb ügyeket intézné el a plenumban és azután nyomban öt tagból álló kisebb bizottságokra oszolna, amelyek a folyó ügyeket az előre megbízott előadók előterjesztései alapján elintéznék. Az ügyek be- és előadóknak való kiosztásáról a központi iroda igazgatója gondoskodnék, akinek kezében összpontosulna az egész ügykezelés és aki a hozott határozatok végrehajtásáról is gondoskodnék. Miután egyházi ügyeink éltető eleme a nyilvánosság, az egyháztanács üléseiről vezetett jegyzőkönyvek rövid tartalma az ülés után kinyoma- taudók egy, a központi iroda által szerkesztett hivatalos közlönyben, amely minden egyház- községnek ingyen megküldendő. Az egyháztanácsnak határozatai a hivatalos közlönyben történt közzétételtől számított harminc nap alatt jogerőre emelkednek, ha azok ellen a szabályszerű felebbezés a központi irodába be nem adatik. A felebbezések az egyetemes gyűléshez terjesztetnek fel. Az egyház- megyei közgyűlés és az egyetemes egyházi tanács egyező határozata ellen ne legyen helye felebbezésnek. Vagyoni érdeket tárgyazó határozatok ellen azonban a meg nem elégedő fél az egyházi törvényszékeknél kereshet orvoslást. dalomban és főleg dualismusa (a jó és a gonosz elv küzdelme) és erőteljes, férfias erkölcstana által hatott Róma népeire. Symbolikus szertartásaikat á hívők földalatti üregekben tartották szervezett papság vezetése alatt. A hívőnek hét fokozafon kellett keresztül mennie, míg a legfelsőbbet (,,az atya'*) fokát elérte. Voltak itt oly ceremóniák, amelyek a keresztyén keresztelésre, confirmatiora és communiora emlékeztettek. A felsorolt cultusok tanúsága szerint, volt tehát elég mód a vallásos szükségletek kielégítésére. Az említett cultusokon kívül pedig nagy keletje volt az astrologia és magia minden neménék, a legműveltebbek (Seneca, Musonius, Epiktetos, Marcus Aurelius stb.) rendszerint a philosophia felé fordultak, Plutarchosban pedig a pogány kegyesség és philosophia összeolvadt, amint álta- ában az antik világ bealkonyodásával a philosophia vallásos jellegűvé lesz (neopythagoreismus, neoplatonismus), hogy az elavult pogányhitet megerősítse és pótolja. E kor különben híjjával van egy zárt metaphysikai rendszernek, a legkülönbözőbb képzetek fordulnak elő egymás mellett, de össze is vegyülnek (syncretismus). A philosophia segítségével az idegen vallási képzeteket mélyíteni törekszenek és azok teljes tartalmát csak a beavatottak előtt tárják fel.
