Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-08 / 45. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 45. sz. 1913. november 8. hiányában maradnak távol az Úr házából. Ki tagadhatja, hogy az a lelkész, aki mindezeknek a távollevőknek kezéhez csekély 1—2 fillérért eljuttatja az Isten igéjét, jobban és szebben megfelel hivatásának, mint az, aki beéri a templomi beszéd elmondásával a maga feladatának teljesítésében ? Ebből a szempontból tehát az árusítás áldásos lehet. Németországban pedig nem egy helyen gyakorlatban is van. Ám ennek az árusításnak bármily gyakorlati haszna is legyen, szerintem ebből a szempontból is van egy határa, melyet irányadóul kell tekintenünk s ez: a templomba járó közönség ízlése, műveltsége. Ott, ahol a közönség műveltsége ez árusítást össze tudja egyeztetni a vasárnap szentségével, a lelki- pásztor kötelezettségével a máskép pótolhatatlan közszükség praktikus kielégítésére, ott az árusítás megengedhető. Ám ott, hol ez árusításban a közönség közfelfogása elítélendő cselekményt lát, ott az árusítás mindenképen kerülendő. Végezetül pedig minthogy az elvileg helytelen dolog, gyakorlatilag is mellőzendő, bármily haszon háramoljék is abból a közre, az emberi bölcsességnek meg kell találnia azt az utat és módot, mellyel ugyanazt a hasznot az elv megsértése nélkül is elérheti. Ebben a kérdésben az emberi bölcsesség arra tanít, hogy istentisztelet végeztével ingyen osztogassunk építő iratokat azoknak, akiknek arra szükségük van. Miért is minden tehetősebb egyházközség költség- vetésileg gondoskodjék az e célra szolgáló összeg biztosításáról. télyei kezdetben az úgynevezett pomeriumon kívül feküdtek. Csakhamar azonban összegyűlt a rítus graecus a ritus romanussal és a dii indigetes is görög ritus szerint tisztelteitek. Fölemlítendők még a II. korszakból, hogy idővel a plebejusok is elnyerték az állami cultus részvételében való jogot. A III. korszakban a római cultus s római vallási képzetek elgörögösítése ténnyé vált. Fontos dolog azonban, hogy ez időben a görög vallás már elvesztette minden belső támaszát és mindjobban a Kelet eszmevilágának hatása alá került. így kezdődik görög közvetítéssel a keleti hatás (Kybele, Ma, Isis és Serapis), ehhez járul az Aristoteles utáni görög philosophia hatása. Hiába védekezett az állam, e mind veszedelmesebbé váló áramlatok ellen, nem bírta útjukat állani. Az idegen erkölcsök meghonosodásával a régi polgári erények lassankint elenyésztek, fényűzés és bírvágy kapott lábra, majd teljes erkölcsi züllöttség harapódzik el. A nép hitetlen, a műveltek a görög philosophiai rendszerekben keresnek kielégedést, ezek közül a stoának még jótékony hatása is lett. Ezért mondta Vécsey T. hogy először stoikussá kellett Rómának lennie, hogy keresztyénné lehessen; a stoa mélyebb hatása azonban csak a császárság Templomavatások és canonica visitatió a Bánságban. Nagy örömünnepet ült október 26-án, vasárnap Ferenchalom népe. Ezen napon adta át újra rendeltetésének újonnan renovált 100 éves templomát, melyet közel 50,000 korona költséggel majdnem újjá varázsolt. Emelte az ünnepély fényét, hogy Öméltósága Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök személyesen avatta fel, a szomszéd lelkészek nagy részvételével. Szombaton érkezett a püspök az esti vonattal a fényárban úszó szép községbe, báró Ambrózy Andor esperességi felügyelő, Doleschall Lajos főesperes kíséretében. Ferenchalom népe méltóan fogadta kedves főpásztorát. Nagy küldöttség fogadta már a szomszédos Torontálvásárhelyen, az állomáson pedig Molnár főszolgabíró és Wittmann Frigyes községi bíró üdvözölték szívélyes szavakkal. Innen a menet a falu végén felállított s villanyvilágítással gyönyörűen kivilágított diadalkapun át, megszámlálhatatlan fáklya fényénél vonult be a faluba, melynek lakosai ezen alkalommal ablakaikat is kivilágították. A lelkészlak előtt a helyi lelkész üdvözölte a presbyterium élén egyszerű, szívélyes szavakkal a magas vendéget, ki meghatva mondott köszönetét a nem várt meleg fogadtatásért. Vasárnap reggel gyönyörű napsugaras idő köszöntötte e szép ünnepet. Az új harangok érces hangjára a falu apraja-nagyja sietett, hogy résztvehessen Isten dicsőítésében, ki az utóbbi idők nehéz küzdelmén oly kegyelmesen átsegítette, újra egyek lévén hitben, reményben, szeretetben. korában mutatkozott. IV. Augusztus császár a római birodalom reorganisatora, a vallásügyet is tudatosan reformálni igyekezett, mert tőle várta az erkölcsi állapotok javulását is. Mint pontifex maximus a papi főhatalmat gyakorolta, helyreállította a fratres Arvales és sodales Titii ősrégi papi testületét, betöltötte a flamen Dialis helyét, mely nyolcvanöt évig üresen állott, le- küzdte az előkelő családok ellenszenvét a Vesta-szűzek intézménye ellen. Reformálta a „Lares“ cultusát, újjáépített nyolcvannál több düledező templomot és megújította a ludi saeculares ünnepségét. Két kiváló író, Livius történetíró és Vergilius költő, kik mindketten meg voltak győződve a római nép világtörténeti szerepléséről, támogatták a Caesart törekvéseiben. Vergiliust kegyességénél fogva (Aeneis IV. és VI. ecloga) még a középkorban is nagyra becsülték, sőt a keresztyénség részére foglalták le. A IV. eclogában azonban, melyben az aranykor eljövetelét jövendöli meg, „az égből leszálló ivadék“ nem Jézusra, hanem Pollio consul fiának születésére vonatkozik. Vergilius kétségkívül a pogány kegyesség legkiválóbb képviselője, nála a vallás nem politicum, mint Augusztusnál, hanem benső kegyesség. A következő századok alatt mindinkább a keleti vallások
