Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-08 / 45. szám
1913 november 8. Evangélikus Lap. 45. sz. 5. oldal. A hívők serege teljesen megtöltötte a templomot, mely erre az alkalomra nagyon is kicsinynek bizonyult. Közelről-távolról jöttek kedves vendégek, hogy szintén résztvehessenek a ferenchalomiak örömében. 10 órakor vonult be az orgona búgó szava mellett a püspök az egyszerű s mégis oly kedves, tetszetős templomba. Felzúgott a protestánsok kedveit éneke: .Nun danket alle Gott“, melynek elhangzása után Doleschall esperes végezte az oltári szolgálatot. Következett a ferenchalomi hölgyek felemelő éneke, melyet ez alkalommal Lemle Rezső áll. el. isk. igazgató mesterileg vezetett; utána pedig a püspök úr lépett az oltár elé s tartotta könnyekig megható avatóbeszédét és imáját. A legkeményebb sziveket is meghatotta gyö nyörü alapgondolata: „Ae Isten nem a kézzel csinált templomokban, de a szivek templomaiban lakik". Buzdított szeretetre, hithűségre annak nevében, kinek mindnyájan gyermekei vagyunk. .Erős vár a mi Istenünk“ hangjai után a helyi lelkész tartotta meg beszédét a 121 -ik zsoltár 1. és 2-ik verse alapján. Az egész felemelő istentiszteletet a püspök áldása és díszközgyűlés zárta be, ahol a püspök örömét fejezte ki az egyház állapota felett, az egyház nevében pedig a felügyelő mondott köszönetét. Isteni tisztelet után fogadta a püspök az egyes küldöttségeket, melyek igen nagy számmal jelentek meg. A járás nevében Gyertyánfy főbiró, a község nevében Wittmann biró, a helybeli Vöröskereszt-egylet nevében Lemle Rezső, a református egyházközségek nevében Gaschal pancsovai ref. lelkész, az ev. egyházak nevében Doleschall főesperes, a ferenchalomi egyház nevében Mérnyi lelkész üdvözölte. A tantestületet Bárány kir. tanfelügyelő, az olvasóegyletet dr. Jahrausz Andor vezette. Tisztelegtek még: a gazdaegylet, ipartestület, tűzoltóegylet. Mindnyájan szeretetükről, tiszteletükről biztosították a szeretett főpásztort, ki mindannyiszor meleg szavakban mondott köszönetét. A nagy ünnepet díszebéd zárta be, melyen számos s lelkes felköszöntő hangzott el. Felejthetetlen napok voltak, emlékezetesek lesznek még a késői utódok szívében is. Hétfőn a reggeli vonattal Nagylajosfalvára utazott kíséretével a püspök űr a választékos ízléssel renovált templomnak felavatására. Harangzúgás közepette, impozáns lovasbandériumtól kísérve vonult a püspök a templom elé, ahol a zsoltárokat éneklő hívek, az ünneplőruhába öltöztetett iskolásgyermekek és a gyülekezet apraja-nagyja várakozott, egészen megtöltve a nagy templomot. Az avatási beszéd elhangzása után, amely a hívekre nagy hatást gyakorolt, Doleschall főesperes, helyi lelkész mondott magasröptű alkalmi prédikációt. Október 28 án Nagybecskereken canonica visitatió \ olt, amikor is a különben szép rendben talált egyházba a betegeskedő Jeszenszky I. lelkész mellé s. lelkész alkalmazása határoztatott el. Az egyházlátogatás hivatalos részének végeztével Scholtz püspök a vármegye, a város,a katonaság és még sok testület tisztelgő küldöttségét fogadta és a hátralevő időt a város nevezetességeinek, különösen a szépen gondozott temetőnek megtekintésére fordította. Másnap Tiszaszentmiklóson volt egyházlátogatás, amikor a tiszaszentmiklósi tót anyanyelvű hívek és a törökbecsei árasztják el a birodalmat. Mindenelőtt meggyökerezik a császárok istenszerű tisztelete. A divi imperatores egész sort képeztek, melyet a még élő princeps geniusa zárt le. Ezeknek meg a keleti cultusoknak az előnyomulása, persze az állami istenek rovására történt. A római politikának régóta az volt az elve, különösen amióta rohamosan hódított, hogy a legyőzött népek isteneit annectálja, csak ha az illető cultus államellenessé kezdett válni, (keresztyénség) léptek föl ellene. Tagadhatatlan tény már most, hogy e keleti vallások oly tanokat terjesztettek, melyek az antik világ bukásával érvényre jutván, előkészítették a keresztyén egyház diadalát (Cumont). A hellenizált Kelet hatása volt ez, csakhogy a hellen szellem teremtőereje ez időtájt már megszűnt volt, a Kelet vette át a vezérszerepet, különösen a vallás terén. Mikor a birodalom két részre szakadt, a keleti középpontból tömegesen kerülnek a barbár cultusok nyugatra is, a kereskedők, katonák rabszolgák közvetítésével. A gyors elterjedés magyarázata, hogy a keleti cultusok jobban megfeleltek a mélyebb lelkiszükségletnek, jobban kielégítették az érzékeket és érzelmet, észt és lelkiismeretet, mint a prózai és minden kegyes lelkesedés nélkül szűkölködő római vallás. Különben is a császárság korában újra éledt a vallásos szükséglet. Az erőszakkal, vérengzéssel, erkölcstelenséggel telített epocha alatt az eltikkadó lelkek csak annál forróbban áhítoztak az ég fényes hónai után. A titkos extatikus enthusias- tikus szertartások főcéljukat pedig ép abban látták, hogy eme halálutáni üdvösséget biztosítsák. A már régebben bejutott keleti vallások is most emelkednek teljes érvényre. A főbb cultusok ezek: Kisázsiából kerültek a phrygiai Cybele ( a föld istennője) cultusa, mely nyugaton „Magna Mater deum Idea“ nevet visel, vele összekapcsolódik Atlis tisztelete (v. ö. a Tammus, Osiris, Adonis, Baldr istenekkel). Kíséretébe tartozik később Má, kappadociai istennő is. Attis Dionysos Sabasiossal olvad össze és cultusa ennek szenvedélyes jellegét ölti, Egyptomból került Isis és Osiris (Serapis) cultusa. Ennek ködös dogmatikájában mindenki azt találta meg, amit keresett. Hatott rendes lithurgiája (a templom egész délelőtt nyitva állott), fényes ünnepei (a „Navigium Isidis“ és az Inventio, Osiris megtalálása) és a halhatatlanság hitének megszilárdítása által. (Folyt, köv.)
