Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-08 / 45. szám
2. oldal. ÍŐ13. november 8. Evangélikus Lap. 45. sz. én lelkem tehozzád, óh Isten, ha ama másik zsoltárossal együtt énekelnénk el igaz szívből minden reggel: ha Te az enyém vagy, óh Isten, nem kereskedem ég és föld után. szp. Nyilatkozat. E becses lap 38. számában ért megtámadtatásunkra védekezésünket a 42. számban előadtuk. E védekezésünk azonban újabb magyarázat kíséretében jelent meg, mely szintén helyesbítésre szorul. Cikkíró a „Népszava“ lapból citál, nevezetesen ennek egyletünk 50-éves jubileuma alkalmával írt közleményéből, mely szerint ,,... ez a kis zúgegylet, amely mulatságrendezéseken és hasonló jellegű tevékenységeken kívül egyebet nem művel...“ Ezzel akarja bizonyítani cikkíró, hogy a sok mulatságrendezést nemcsak az egyházi körök ítélték el, hanem még a socia- lista sajtó is. Hát azt hiszi a cikkíró, hogy amiért a „Népszava“ a papokért nem lelkesül, minden pap becsületéhez kétség fér. A „Népszava“ a papokat sem szereti, minket sem szeret, de mi nem törődünk vele, mert mi az iparosifjúság igazi érdekét istápoljuk. Müller Sándor m. kir. államvasúti főellenőr úr pedig a közgyűlésen, Majba úr épenséggel sikertelen támadásaira, a következőt válaszolta: „Majba úr nem veszi észre, hogy az egyházi lapokban megindított támadásaival épen az ellenkezőjét éri el annak, amit látszat szerint elérni akar, mert nem a Protestantismus szere- tetét éleszti vele, hanem károkozó hajszájával elérheti, A modern vallástudomány. Irta : dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) A rómaiak vallása sajátságos terméke bennszülött itáliai (latin umbro-samnit) képzeteknek és idegen (etruszk görög és keleti) befolyásoknak. Míg a görög nép élénk szelleme és teremtő képzelete az isteneket határozott és életeleven alakokká fejlesztette és róluk számtalan mythost regélt, addig az itáliai, különösen római népeknek komolyabb a költészetre kevésbbé hajló természete inkább a cultus felé fordult, de egészben véve mégis vallásosabb, mint a görög. Vallásossága azonban rideg, józan. A görög nép istenei egymástól megkülönböztethető plastikus egyéniségek, a rómaiaké merő abstractiok (elvont természeti erők és képességek). A rómaiak nem sokat okoskodtak az istenek lényegéről, mert a fődolognak azt tekintették, hogyan kell hozzájuk imádkozni és nekik áldozni. Forrásaink: a papok levéltárai, a naptárak, annalesek, indigitamenta (imaformulák, litániák); az irók közül: Vergilius, Ovidius, Cicero, hogy egy napon így az egylet címe „Budapesti iparosképző egylet“ lesz, pedig ezt Majba úr bizonyára nem akarja.“ Ha protestáns ember zsidó felekezetű egyesületben merné javasolni, hogy az egylet címéből a „zsidó“ szó töröltessék, ezt ízléstelennek lehetne találni, de esetleg hasznosnak. Azonban Müller főellenőr úr református ember és ilyesmit nem javasolt. Izraelita vallású rokonai nevében Müller főellenőr úr Jézus szeretetével válaszol: megbocsát cikkírónak. A Lenkey-ügyben általunk előadottakból elvenni valónk nincsen, hozzátenni valónk sincsen. Kiváló tisztelettel Budapest, 1913 november 4. Budapesti Iparosképző Prot. Egylet VIII., Alföldi-utca 13. Kovács Zsigmond elnök. Helyes-e az építőíratok templom előtti árusítása istentisztelet végezte után? Irta: Kiss Béla. Ez a kérdés benfoglaltatik azon kérdőpontok sorában, melyeket Geduly Henrik tiszakerületi püspök tűzött ki az egyes lelkészértekezletek számára megvitatás céljából. A kérdés eldöntése, a különböző szempontok előtérbe tolása szerint lehet könnyű, lehet nehezebb. Könnyű lesz a felelet, ha kizárólag elvi szempontból id. Cato, M. Terentius Varro, Verrius, illetve Festus, továbbá Livius, Plutarchos; az egyházatyák közül: Arnobius és Lactantius. Fontosak továbbá itt is az archeológiái leletek. Magának a római vallásnak organikus fejlődéséről a szó szoros értelmében nem lehet szó, maga e vallás nem változott belsőleg, csak kívülről tapadtak hozzá idegen elemek. Döntő és végzetes volt e tekintetben a görög vallás, mely a második pún háború után ellenállhatatlan erővel vonult be Rómába, úgy hogy a római és görög vallás csakhamar egyesült, olykép, hogy mindinkább a görög felfogás jutott érvényre s az istenek csak római neveiket és államilag szervezett istentiszteletüket tartották meg. Majd pedig a római császárság korában a római állam termékeny talaja lett mindenféle keleti cultusoknak. A jelzett szempont szerint négy korszakot különböztetünk meg a római vallástörténetben. Az első a Tarquiniusokig, a második a pún háborúkig, a harmadik a köztársaság végéig tart, az utolsó pedig a császárság korát foglalja magában. I. A régi római istenek inkább numinák, mint személyes istenségek. Sem plastika, sem mytho- logia nem emeli őket a szellemi spherába. Minden
