Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-01 / 5. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 5. sz. 1913. február 1 még azokat is, akik objektiv érvek előtt szívesen meghajolnának. Midőn azt mondja a nyilatkozat, hogy az egyházunkban lábrakapott szellem és irányzat nem alkalmas az egyházra nézve jó és hasznos törvények megalkotására, ezalatt kétségtelenül a magyar hazafias szellemet érti. Sajnálatos, hogy ez a magyar hazafias szellem olyannyira gyűlöletes a nyilatkozók előtt, de bűnös dolog ezt a gyűlöletet a tót nép szívébe is beplántálni, már pedig a nyilatkozók felszólalásának egész tendenciája az, úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a magyarhoni hivatalos egyháznak nem volna forróbb törekvése, mint az evangélikus tót népet elnyomni, őt nyelvétől és hitétől megfosztani. Miután a tót nép ezt az ő espereseinek és felügyelőinek kétségtelenül elhiszi, a jámbor nép lelkülete meg lesz mételyezve és egyházi felsőbb hatósága ellen gyűlölködésre ingerelve. Ez a hatása a minden egyházközségnek megküldött nyilatkozatnak kétségtelenül meg lesz. A vád pedig, amelyet a nyilatkozat hangoztat, nem igaz. A hivatalos egyház nem ellensége, nem elnyomója a tót népnek. Vannak egyeT Arca, A mi ellen nincs orvosság. A Himalaya hegység egy elrejtett zugában több ezer év előtt élt egy jámbor barát, Kiliputra, aki azon tépelődött mivel tehetné az embereket boldoggá. Naponként imádkozott Krshnához, hogy lássa el őt bölcsességgel és garmadaszámra olvasta a szent könyveket, amelyekből azt akarta megtanulni miképen lehessen embertársait boldogítani. A szent könyvekből megtanulta, a gyógyszerek elkészítését, amelyekkel a nőket szebbé, a férfiakat erősebbé, az embereket szeíídebbekké és vidámabbakká lehet tenni. Alig akadt emberi rossz tulajdonság, amelyre a szent könyvekből merített tudomány segítségével írt nem talált volna. Midőn így már sok gyógyszert összegyűjtött, felszedte a sátrát és leköltözött Benaresbe a hinduk szent városába, hogy ott az embereket gyógyszereivel boldogítsa. Sátorát a város egy forgalmas helyén felállítván, tömegesen jöttek az emberek férfiak és nők, ifjak és öregek és vásárolták a gyógyfüveit és kenőcseit. Különösen a női szépség és a férfierő előállítására készült szerei voltak nagy kelendőséggel és Kiliputra már kezsek, akik talán éppen azért, mert közvetlen szemlélői annak az aknamunkának, a fegyverekben nem igen válogatnak és túllőnek a célon, de ezek nem kifejezői az evang. egyház közvéleményének és ha az evangélikus egyház oly egyes intézkedéseket tett, amelyek a nyilatkozóknak nem tetszenek, mint például a kerületek kikerekítéséről szóló törvény, ennek nem a közegyház ellenséges indulata, hanem azok a bujtogatások és azok meghiúsításának szüksége voltak okozói, amelyek a jelenlegi secessióval egy nyomon haladtak. A légből kapott az az állítás, hogy a zsinati bizottság javaslatán világi, politikai, evangélium- és keresztyénellenes céloknak való alávetés tendenciája vonul végig. Ennek az állításnak a bizonyításával a nyilatkozók adósak maradtak. A javaslat ellenkezőleg nagyon is a pozitív tan álláspontján áll. Egyházi vétségnek minősíti ezután is az egyház hitvallásával ellenkező tan hirdetését, sőt kiterjeszti ennek megtorlását még a presbyterekre is és eskümintáival az Augustana Confessió legorthodoxabb híve is meg lehet elégedve. Akinek persze hitvallása, egyházias- sága és minden üdvössége a nyelv cultusában dett reménykedni, hogy az emberek most már boldogok lesznek. Meg akarván győződni szerei hatásáról bejárta a várost, itt is ott is tudakozódott, kutatott és szemlélt és sajnálattal azt tapasztalta, hogy szerei dacára az emberek még sem voltak boldogok. Erre elszomorkodott és azon kezdett tépelődni, micsoda baj lehet az, ami az embereket a boldogság megszerzésében akadályozza. Újra elővette a szent könyveket, amelyekben az ember összes bajai és azok orvosságai fel vannak sorolva, de nem talált választ a nagy kérdésre, felment tehát imádkozni Brahma templomába és benső áhítattal így imádkozott a bölcsesség Istenéhez: Világosítsd fel az én elmémet, hatalmas Brahma és mondd meg, melyik az a baj amelynek meggyógyitá- sától az emberek boldogsága függ? A templom szentélyének mélyéből egy hang azt felelte: „A butaság“. A barátnak erre megnyíltak szemei és hálaimát mondván Brahmának, kérte őt adna neki egy szert, amely a butaságot meggyógyítja. Brahma mosolygott, és azt felelte: „Jámbor halandó, nagy dologba töröd a fejedet, de mert látom benned a jóakaratot, adok neked egy szert a butaság ellen. Lásd aztán magad, mikép boldogulsz vele". Ezzel átadott neki egy szelencét,
