Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-01 / 5. szám

1913. február 1.

3. oldal

Evangélikus Lap. 5. sz.

pontosul össze, az hit- és egyházellenesnek fogja találni azt is, ha a menyországban a hivatalos nyelv nem az ő nemzetiségének nyelve lesz.

Abban igaza van a nyilatkozatnak, hogy a javaslat nem valami korszakot alkotó munkálat és hogy az lényegében csak toldozás-foltozás. Hiányzik benne főképpen az, ami az előbbi beli is hiányzott, hogy a hivatalos egyház nem tekinti feladatának és nem terjeszti ki tevékenységét a gyakorlati kercsztyénscg munkájára. A kezdeményezés, támogatás és fejlesztés ezen a téren is a hivatalos egyháznak lenne a kötelessége. Igaz, hogy a társadalom már kivette ezekből a maga részét, de éppen az a baj, hogy az egyház elmaradt és most sokan ezért feleslegesnek tartják. Az, hogy csak a prédikáció, a szentségek kiszolgáltatása és az egyházi közigazgatás képezné az egyház egyedüli feladatát, már túlhaladott álláspont. Ezekkel azonban, nehogy jelen felszólalásunk a kitűzött keretet túllépje, egy későbbi cikkben kívánunk foglalkozni.

Egy másik hiánya a zsinati javaslatnak, hogy az egyházi közigazgatást nem egyszerűsíti, sőt sok irányban komplikálja, a törvénykezés gyorsításáról sem gondoskodik eléggé, az adózásra

amelyre az volt írva: ^Aki ezzel a kenőccsel saját kezével megkeni a homlokát, az kigyógyul a butaságából“.

Nagyon megörült ennek a jó Kiliputra és lesietett a városira és sátrára messzire látható betűkkel kiírta: „Itt kapható a gyógyszer a butaság ellen!“

Az emberek néztek és nevettek. Egyik a másikat küldte, hogy vegyen a szerből, mert szüksége van rá, de olyan nem akadt, aki belátta volna, hogy neki van szüksége a szerre. Akadtak olyanok is, akik sértve érezték magukat, amikor a barát őket a szerrel megkínálta. Egy theologus akit Kiliputra a szerrel meg kínált, a barátot nyomban pofonütötte, amire nagy csődület támadt. A csődületre oda jött két bramin és kérdezték annak okát. A midőn ezt megtudták, összenéztek és megértették egymást. „Hiszen ez az ember elakarja venni kenyerünket, ez egy veszedelmes államfelforgató, egy eretnek!“

Elfogatták Kiliputrát és papi collegium elé állították. A collegium az állam és a vallás elleni merénylet miatt halálra ítélte szegény Kiliputrát és gyógyszerével együtt a máglyán megégette.

A máglya füstje felvitte lelkét Brahma mennyországába, a hol Brahma mosolyogva ezzel a kérdéssel fogadta :

„Reményiem jó Kiliputra meggyőződtél arról, hogy a butaság ellen nincs orvosság 1“ Darázs.

nézve egy amabilis confusiónak enged tért, ami apáink nézete szerint ugyan conservat bennünket, de egyházunk anyagi jólétének biztosítására való tekintettel még sem mondható célirányos dolognak.

Ezeken azonban a zsinat maga még mindig segíthet, hiszen a javaslat még nem zsinati törvény, úgy, mint nem törvény még a budapesti egyházak egyesítésére való javaslat sem, amelyet mi is félreteendőnek tartunk.

II.

A nyilatkozat II részében a Secessió a zsinati bizottság előmunkálatának azon szakaszait bírálja, amelyeket elfogadhatóknak nem tart.

Kifogást tesz az „evangélikus“ elnevezés ellen és megakarja tartani az „ágost. hitv. evangélikus44 nevet. Konstatáljuk, hogy a zsinati bizottság nem hozta javaslatba az eddigi elnevezés elhagyását, csak zárjel közt mondja (rövidítve: evangélikus.) Szerintünk az elnevezés kérdése tisztán célszerűségi kérdés. Felekezetűnk alapköve az ágost. hitvallás marad akkor is, ha az „ágost. hitvallású“ jelzőt elhagyjuk. Miután a reformátusok az evangélikus jelzőt hagyták el, megleszünk különböztetve tőlük (eléggé előnyösen) akkor is, ha az evangélikus névvel megelégszünk. Ha a németek eltudták hagyni az „ág. hitv.44 jelzőt, mi is elhagyhatjuk. A nyilatkozók ebben a változtatásban titkos rugóját látják az Unió előkészítésének. Igazán erre senki sem gondolt. Furcsa előkészítés is lenne az, hogy mi egy jelzőt megtartunk, amelyet a kálvinisták elhagytak.

Megbotránkozással vetik el (sic!) a 28. §-t, amely szerint egy polg községben csak egy evang. egyházközség szervezhető, mert ebben semmi egyebet nem látnak, mint támadást a tótnyelvü városi egyházak ellen.

Ez* a szakasz kétségtelenül kapcsolatban van a budapesti egyházak egyesítésének tervével, de nem olyan veszedelmes, amilyennek a nyilatkozók látják. Mert nem a már létező külön egyházak egyesítését rendeli el, hanem csak az újonnan alakítandók szervezéséről intézkedik. Általában véve helyes és nem bír semmiféle nemzetiségi tendenciával, ha kimondjuk, hogy