Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-18 / 42. szám

2. oldal. Evangélikus Lap. 42. sz. 1913. október 18 előirányzott kiadásokkal szemben a valóságos szükség­letek változást mutatnak. Hogy pedig a kiadások szükségesek voltak, azt a választmány tudja, nem pedig a cikkíró, aki felelősség nélkül bírál, míg a választmány súlyos felelősséggel végzi az egylet vezetését minden értelemben. Szolgáljon cikkírónak szíves felvilágosítására, hogy a mulatságokra fordítottnak tévesen mondott kiadások éppen a mulatságokból térülnek meg, melyeknek bevételeit szintén főleg az egylet ifjúsági tagjai szolgál­tatják az egyletnek. Azt pedig cikkíró csak nem képzel­heti, hogy mulatságokat a katholikus legényegylet ren­dezhet, a mi egyletünk azonban nem. Cikkírónak csak akkor volna némiképpen igaza, ha mi a mulatságok rendezését egyletünk komoly céljainak rovására engednők meg. Ezt azonban nem állíthatja cikkíró, mert egyletünk komoly céljaiban olyan fényes eredményeket ért el, hogy e felől Vigh Albert iparoktatási főigazgató, akinek felügyelete alá helyezte egyletünket a kereskedelmi minisztérium azóta, hogy támogat bennünket, valamint Hegedűs Károly felső ipariskolai igazgató, Szterényi József volt államtitkár, dr. Pollner Ödön miniszteri tanácsos, a technológiai iparmúzeum tanári karának javarésze, a Ganz-gyár több mérnöke, az asztalosipartestület. a lakatosipartestület, a művezetők országos szövetsége, Gelléri Mór, Thék Endre és számos egyéb hivatott bíráló felvilágosításokkal szolgálhatnak cikkírónak. Kifogásolható ferdeségek sincsenek nálunk, nincsen semmilyen korcsmázás és egyáltalában nincsen söntés, TÁRCA. Modem vallástudomány. irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Az indogermánok amaz őskori népnek neve, amelynek utódai külön népekké alakulva Európa és Nyugatázsia legnagyobb részét benépesítik s műveltsé­gükkel mind e mai napig az emberiség élén haladnak. Az idg.-ok eredetileg egységes nép voltak, mely egy­séges nyelvet beszélt, elvándorlás folytán a csakhamar felmerülő nyelvjárási sajátságok alapján azonban az ős­nyelv lassanként nyolc külön ágra oszlott: 1. árja (ind és iráni = perzsa), 2. örmény, 3. görög, 4. itáliai (római), 5. albán, 6. kelta, 7. germán, 8. balti-szláv. Újabban ide számítják a thrákok, scythák és úgy­nevezett tochárok (indoscythák) népét. Vallástörténeti szempontból az indek, medo-perzsák, görögök és rómaik érdemelnek különös figyelmet. A többiek közül csak a keltákat, germánokat, balti-szlávokat és thráko- kat említjük röviden. E népek igen nagy része a keresz- tyénséget fogadta és régi vallásuk a primitiv, illetve ethikai fokon állt, az indusok egyik vallásformája csak konyha, mely az egylet derék gondnokának gondjaira van bízva, aki a választmány által évenként előre meg­határozott árban tartozik az egylet ifjúságának az ételt és italt úgy kiszolgáltatni, ahogyan ez a katholikus legényegyletben szokás. Erről cikkíró közvetlen meg­győződést szerezhet magának. , Amennyiben 1912-ben kifogásolható időben is rendeztek mulatságokat, annak ismétlődése a választmány gondoskodásával elkerülhető. Azt a vádat, hogy a nagy segélyekből könyvre egy fillért sem ad ki egyletünk, közel 1000 kötetes könyvtárunk cáfolja meg, noha könyveket csak egyleti épületünkbe való költözködésünk óta szereztünk be. Hogy 1912-ben könyvekre nem adtunk ki semmit, annak okát meg­találhatta volna cikkíró a válságos gazdasági viszonyok­ban Hogy hírlapokra és képzőművészeti tagdíjra csak 77 koronát adtunk ki, annak oka az, hogy több hírlapot díjtalanul kap az egylet és túlnagy súlyt erre nem helyezhetünk, de azért elég hírlapja van egyletünknek. Hogy alapszabályszerű hivatását egyletünk be nem tölti, az tévedés a fentieknél fogva is. Hogy cikkíró szerint „protestáns iparosképzésről itt szó sincs“ — az igaz, de iparosképzés nem is lehet protestáns, de nem lehet más felekezetű sem, mert az iparosképzésnek nincsen felekezete. Ellenben az egylet protestánsnak vallja magát és az is és szívesen fogadja minden protestáns ember jóindulatú veleérzését, tehát szel­lemi és anyagi támogatását is és büszkén hivatkozhatunk rá, hogy nekünk, protestánsoknak is van ilyen egyletünk. Azon támadás, hogy „a mulatságrendezés bevétele (buddhismus) azonban a legmagasabb fokra (váltság- vallás) is feljutott. Utána az erkölcsi vallások sorában Zarathustra vallása az első (és nem a] görög, mint Siebeck és Bousset állítják). Haladjunk az alsóbbaktól a felsőbb rendűekhez. A primitiv vallások tárgyalásánál constatáltuk, hogy ott szellemek vannak, még pedig nagy számmal, de igazi istenek (személyes lények) nincsenek. Leg­helyesebb, ha a primitiv fok istenszerű lényeit a köz­szokásnak megfelelőleg, ,,numinák“-nak nevezzük és istenekről csak az ethikai vallások körében szólunk. Mivel az idg. népek vallásait általában a polytheismus (például görögök, rómaiak) jellemzi, itt igyekszünk ennek kialakulását megmagyarázni Usener elmélete alap­ján. Szerinte a ,,külön“ vagy „functiós“ istenek (Sonder- götter) és a pillanatnyi istenek képezik a személyes istenek alapját. A görög, római, litván* és lett istenekre támasz­kodva kimutatta, hogy az első istennevek úgy kelet­keznek, hogy az istent azonosítják valamely pillanatig tartó individuális jelenséggel („pillanatnyi isten“). Mivel azonban az egynemű jelenségek visszatérnek, szükség­szerűen megszületik az a gondolat, hogy a ható erő * A litvánok, lettek és régi poroszok, kiknek nyelve kihalt, képezik a „balti“ ágát az idg.-nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom