Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-18 / 42. szám

1913. október 18

Evangélikus Lap. 42. sz.

3. oldal

ezen szerény cím alatt húzódik meg a zárószámadásban: »egyéb bevételek 7274 K 70 f.«“, visszapattan cikkíróra, mert hiszen ebből láthatja cikkíró, hogy az ifjúság részére rendezett mulatságok nem a segélyekből fedeztetnek. Igaz, hogy ellensúlyozásul cikkíró azt állítja, hogy: „A nagy bevételekből az egyletnek vajmi kevés marad, vagy talán semmi, hisz a mulatsággal járó kiadások horribilisak.“ Hogy ez az állítása teljesen téves, ezt az évi zárszámadás alapján maga is megállapíthatta volna.

Cikkírónak „gúnyképpen hangzik az évi jelentés e mondata: »a nagy munkátlanságban egyletünk valóságos missziót teljesített.«“

Erre felvilágosításul csak annyit mondhatunk, hogy munkanélküli ifjúsági tagjaink a munkanélküliségben egyletünk falai közt otthont találtak és nem kénytelenültek kétes és obscurus helyeken meghúzni magukat. Ha ennek jelentőségét magyaráznunk kellene cikkírónak, akkor nem igényelhetné, hogy feltételezhessük róla a szociális kérdésekhez való érzéket.

Különös azonban cikkíró azon kijelentése: „De az üzleti pangás mégis éreztette hatását, mert 1911-ben a mulatságrendezés 9022 K 81 fillért jövedelmezett, tehát közel 2000 koronával többet.“ Nem veszi észre cikkíró, hogy ezzel bevallotta, miszerint az ő tudomása szerint is az 1912. évben pangás volt és így vádjainak legfontosabbaknak látszó részei omlanak maguktól össze ?

Ami az istentiszteletek tartását illeti, nem állítottuk, hogy ez az egyesület vállalkozása. Algőver Andor úr minden második szerdán októbertől márciusig vallásos

az egyforma jelenségekben ugyanaz, így tehát az illető jelenségeket egy bizonyos isten hatásainak fogják fel és neki külön hatáskört tulajdonítanak („külön isten“). A „külön“ isten ki is tágíthatja hatáskörét, midőn rokon területeket von magához. Mikor pedig nevének eredeti ethymologiai átlátszósága megszűnt és tulajdonnévvé lett, [megindul személyes individualitásának a kialakulása, a mi a cultus-szal állott szoros összeköttetésben (például Apollon, eredetileg = Apellos = bajt- elhárító). Az emberiség amaz ős eredeti kívánságának kipusztíthatatlanságát, hogy az istenvilágban is specialitásokat keres, igazolja Usener szerint a katholikus szentek különböző functiója. (Például a litvánoknál az állatállományról gondoskodott Sutvaras, szaporításukról Gotha, táplálásukról Valginas, a legelőről Ganyklos devas.) Amit vallásukról ezenkívül tudunk a primitív fokra utal (Duisburg Péter). Lássuk most közelebbről az egyes idg. népeket.

A szlávok (oroszok, bolgárok, szerbek, horvátok, csehek, morvák, tótok, vendek, lengyelek stb.) régi pogány vallására vonatkozó hagyományok igen fogyatékosak és megbízhatatlanok. A sok törzs különnemű hagyományait nem lehet egységes mythologiává feldolgozni. Lehet, hogy a baltok mennydörgés-istene (Perkunas)

estéket tart egyesületünkben. Ennek céljaira ingyen bocsátja rendelkezésére az egylet dísztermét, világítási, fűtési és takarítási költségeket sem számítván fel.

Igaz, hogy az évi jelentésben istentiszteletnek neveztük e vallásos estéket és mi most is annak hisz- szük ezeket; az is igaz, hogy évi jelentésünkben hetenkénti istentiszteletről van szó, ami azon jóhiszemű tévedésből származott, hogy az évi jelentés szerzője tényleg azt hitte, hogy Algőver úr az alkalommal élve, hetenként tart istentiszteletet. Hogy ezt a tévedést más sem vette észre, ez senkinek bajt nem szerzett, legfeljebb Algőver úr buzgóságára lehetett dicséret.

A gondnok urat támadó azon kijelentés, hogy ő kényszerítette Algőver urat a szombati vallásos estéket szerdára áttenni, szintén téves, mert ilyen intézkedéseket a gondnok maga nem is tehet és éppen az egylet fogadta örömmel Raffay Sándor nagytiszteletű úr azon kezdeményezését, hogy egyletünkben minden vasárnap reggel tartassék rendszeres istentisztelet.

Védtagunk, Rozmanith J. úr, katholikus létére felügyelő-bizottsági tag úgy lett, hogy a Köztemető úti temetőben, tehát szomszédságunkban, mint a szfőváros alkalmazottja lakott és így örömmel kellett fogadnunk készségét, hogy szívesen látogat el naponta egyletünkbe, a fiatalságra való felügyeletben segítendő gondnokunkat. Kivételes megválasztatásának csak az egylet látta hasznát.

Az ifjúsági tagokról pedig pontos törzsköny\et vezetünk, de mivel az ifjúsági tagok, mint iparosok, tartózkodási helyüket gyakran változtatják, — mert hol

az északi szlávoknak is tulajdona. Közös szláv elnevezés az istenfogalom számára „bog“. (V. ö. az oroszoknál Svarog = égi isten, Dajbog ,. nap, Stribog = szélisten). Az orosz cultusban főszerepe volt Perun, a mennydörgés istenének, akinek szobrai Novgorod és Kiewben állottak és aki mint Elias ma is él sok helyen az orosz nép hitében. Svantovit volt a vendek istene. Neki Rügen szigetén volt sokfejű képe és temploma A magasabb isteneknek csakhamar nyomuk veszett, míg az erdei és hegyi, a vizi és légi, házi és udvari dámonok máig is ismeretesek. Ilyenek a déli szlávok- nál a vilik, a keleti szlávoknál a ruszalkák, továbbá a vámpírok, koboldok stb. Különösen a déli szlávoknál (bolgárok, szlovének, szerbek, horvátok) rengeteg mondát, mesét és népszokást hordtak össze, de ezekben sokszor idegen hatás is nyilvánul és nem is minden népszokás származik a pogány korból. (Egyet, irodalom- történet. V. Podhradszky L.: „A szláv mythologia elmélete.“)

A kelták finom műveltségű, de politikailag tehetetlen nép voltak, azért a rómaiak és germánok könnyű szerrel leigázhatták őket és magukba olvasztották. Vallásuk megismerése céljából a régi gallokra (Julius Caesar) és a mai brit szigetek felé fordítjuk tekinte-