Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-01 / 5. szám
III. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1913. február 1. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési di|ak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL TAraszrrkcsztók: s/Ots Gábor o »zimonidesz lajos FómunkaUknuik: HOKNYANSZKY ALADÁR C» SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐriZETÉS ABA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA K«thasibos ck*sz oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Töbh- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél: A zsolnai secessio — Tárca: Anti ellen nincs orvosság — Stubek Ludovika: Protestáns Női Karének Egyesület. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. — Hirdetések. A zsolnai secessió. I. Ennek kell neveznünk, mert evangélikus egyházunk ügyeiről tanácskozván, öt különböző egyházkerülethez tartozó esperesség elöljárói és „számos egyházi és világi Jagjai“ Zsolnán 1912 évi december 3-án tanácskozó gyűlést tartottak és ezzel az egyházi rendes fórumokat elkerülve, egy olyan szakadást látszanak előkészíteni akarni, amely egyházi alkotmányunk teljes felforgatását eredményezné. Az ilyen lépésekre, amelyeket egyetemes egyházunk létérdeke szempontjából nem lehet elég erős szavakkal elitélni. csakis a végső elkeseredés vihette rá a tanácskozókat s miután egyrészt egyházunk létérdekerői, másrészt testvéreink elkeseredéséről van szó, kötelességünk ezzel a secessióval komolyan foglalkozni és a legmesszebbmenő jóakarattal megvizsgálni, mennyiben alaposak azok a panaszok, amelyek a zsolnai tanácskozáson felhozattak. A nyilatkozat, amelyet magyar és tót nyelven kinyomattak és — úgy látszik — minden evangélikus egyházközségnek megküldöttek, két részből áll. Az első részben általánosságban támadják meg az egyetemes zsinati bizottság javaslatát, azt mondják, hogy új zsinatra egyáltalában nincs szükség és „megtagadják a készülő zsinat minden erkölcsi jogosultságát“. Azt mondják: „semmi sincs a javaslatban, ami által a hit örök és változhatlan igazságai erő- síttetnének, ellenkezőleg az egész javaslaton végigvonul az egyház világi, politikai, evangélium- és keresztyénellenes célok alávetésének világos tendenciája“. A zsinati bizottság javaslata „többnyire csak lényegtelen alaki javításokat, styláris módosításokat tartalmaz, amelyek nélkül el lehetünk, de változtatást, reformot, tökéletesbítést, a hiányok pótlását, a mostani törvény hibáinak mellőzését az egész elaborá- tumban nagyon gyéren találunk*. Nélkülözik különösen a javaslatban a „nyilván egyház- és evangéliumellencs rendelkezések kihagyását, a sok jogtalanság megszüntetését, amely a haza- ^ fiasság palástjával van takarva“. Legnagyobb sérelmük persze az, hogy a kerületek arányosításáról (kikerekítéséről) szóló rész szóba sem jön és különösen bántja őket az az „erkölcsi szempontból hallatlan“ javaslat, amely a buda- . pesti egyházak egyesítését megparancsolni akarja. A II. részben a javaslat részleteinek bírálatával foglalkoznak, különösen azon szakaszokat támadják meg, amelyeket a tót nyelv és nemzetiségre nézve sérelmeseknek tartanak. Az egész nyilatkozat általában azt a benyomást kelti, hogy bármennyire igyekszik is a secessió az ágostai hitvallás és az evang egyház érdekeit előtérbe tólni, nyilatkozatának alapmotívuma mégis nem hitbeli vagy egyházi érdek, hanem a legszorosabban vett tót nemzetiségi érdek az, amelyet a javaslat által megsértve látnak. Nagy hátrányára van ez az egész akciónak, mert megakadályozza a felhozott sérelmek objektiv méltatását és ellentétes állásfoglalásra készteti
