Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-04 / 40. szám

1913. október 4.

Evangélikus Lap. 40. sz

5. oldal

életét. A vallás vágyódás az üdvösség után. E vágyódásnak szükségszerű gyümölcsei egyrészt tartózkodás a bűntől, másrészt az irgalom és felebaráti szeretet cselekedetei. Erkölcsi alapelve a methodismusnak: mértékletesség, takarékosság, tisztaság és rendszeretet. Ezen elvnek a jellemképzésre igen jótékony hatása van. A methodismus első hívei mindenütt a legalacsonyabb társadalmi körből kerültek ki; a második nemzedék már egy fokkal jobb helyzetet vívott ki magának. A methodismus socialis alapelve: legyen teljes egyenlőség. A methodista egyházi életben munkás és tőkepénzes. férfi és nő, ifjú és öreg egyforma joggal bír és valamennyit egyformán felakarja használni szent feladatai elérésére. Hogy ez az elv hogyan valósul meg a gyakorlati életben, azt érdekes példával illustrálja az előadó. Elmondja, hogy egyik amerikai útjában egy 800 munkást foglalkoztató gyárosnak vendége volt. Vasárnap délután elvitte őt a gyáros a vasárnapi iskolába. Ennek a vasárnapi iskolának, amelyben a gyárosnak meglehetős alárendelt helyzete volt, a gyáros egyik munkása volt a superintendense. Általában ezekben a vasárnapi iskolákban urak és szolgáik ugyanazon a társadalmi talajon mozognak és ennek a ténynek óriási socialis jelentősége van. Az emberek megismerik egymást, sok előítélet eltűnik, a gyanakvás, a bizalmatlanság helyet enged a teljes megértésnek. Azonkívül sok szunnyadó tehetség ébred fel ezen vasárnapiiskolákban : az emberek megtanulnak beszélni, előadni és megszokják a nyilvánosság előtt való bátor és öntudatos fellépést.

Ennek a hatásnak tuladonitható az a tapasztalati

lép elénk, mint a legdurvább mondáknak és szokásoknak, meg a legmagasztosabb gondolatoknak a keveréke. Ezért a tudósok a legkülönbözőbb nézeteket hallatják a régi egyptomi vallásról. Két csoportba különíthetők e vélemények aszerint, hogy ősmonotheismust vesznek e föl (Le Page Renouf, Pierret, Brugsch) vagy pedig a polytheistikus elemeket tartják a legrégebbieknek. (Erman, Meyer, Sayce, Maspero, Pietschmann.) De ha fel is veszünk fejiődést, igen bajos a vallás magvát egyetlen egy forrásból levezetni (például a napcultus- ból, Lepsius). Egyptom történetében rendszerint három korszakot: az ó, közép és új birodalmat szokták megkülönböztetni (3000 —400 Krisztus előtt). Az elsőben hat dynastia uralkodott, a középbirodalom kezdődik a 11. dynastiával és végződik a hiksosok betörésével. A hiksosok kiűzetése után a 17. dynastiával kezdődik az új birodalom változatos sorsa. Majd Nagy Sándorral és a Ptolomeusokkal megindul a hellén hatás, mely végre is az óegyptomi cultura feloszlásához vezet.

Az egyptomi vallástörténet forrásai részint idegenek (a biblia történeti részei, görög írók. mint Hero- dotos, Plutarchos és Manetho görög műveltségű egyptomi pap) és belföldiek, melyeknek az anyaga napróltény, hogy Angliában és Amerikában a legtöbb munkásvezér a methodistákból kerül ki s ezért nincs ezeknek- nek a munkásmozgalmaknak olyan egyházellenes élük, mint másutt. Különben a munkásszövetségek és a methodista prédikátorok conferentiái élénk érintkezésben állanak egymással és összejöveteleiken kölcsönösen képviseltetik magukat. Ezért vannak a methodista vezetők a munkások törekvéseiről igen jól tájékoztatva és irányítják igen sokszor azokat.

A methodismus az embert, mint egészet tekinti és azért minden, ami az ember testi- vagy lelkijavát előmozdítja, a methodista egyház, legitim feladatai közé tartozik.

Ezen elvből következik például az, hogy a templom nemcsak arravaló, hogy hetenkint egyszer isten- tisztelet céljára szolgáljon, hanem legalább is minden napon tizenkét órán keresztül szolgáljon a nép javára is. E téren teljes szabadság uralkodik és senki sem fél attól, hogy a templomot esetleg valami megszentség- telenithetné. így vannak istentiszteleti helyiségek, amelyek hétköznap vendéglő, korcsolyapálya, tornaterem vagy mozgószinház céljaira szolgálnak a nép javára.

Európában sok helyütt megbotránkoznak ezen, de az amerikai methodista prédikátorok jól tudják, hogy a népet nemcsak vasárnap de hétköznapokon is meg kell őrizni a káros és erkölcstelen befolyásoktól s azért például mozgó- szinházakat is állítottak már fel, amelyekben erkölcsneme- sitő munka folyik szóval és képpel. A kopenhágai methodista templom éjjeli menhelyül is szolgál s a városi rendőrfőnök és az igazságügyminister ismételten hálájukat és elismerésüket fejezték ki már ezért. Az általánapra szaporodik. Az egyptomiaknak két jellemző tulajdonságuk volt: 1. hogy a halál utáni élet nagyon foglalkoztatta őket, 2. hogy nagyon szerették az Írásbeli feljegyzéseket. így mindhárom korból vannak emlékeink és maradványaink. Ilyenek: a pyramisok és templom- feliratok, papyrus-okmányok, fogadalmi és áldozati tárgyak stb. Az egész forrásanyag azonban mégis csak egyoldalú, mert majdnem kizárólag a halálutáni életre vonatkozik, ezenkívül megkötött és merev, tele sok szószátyársággal. Vallástörténeti szempontból legfontosabbak a Ptahhotep tanítása, a halottaskönyv. Duat könyve, a hymnusok stb. Elejétől végig az óegyptomiak érzéki alakban képzelik el az isteneket, így különösen az hitték, hogy az istenség bika, krokodilus, ibis és más állatok alakjában jelenik meg az embereknek. De volt önálló állatcultus is. Az őskornak az ég, egy, a földön álló óriási tehénnek a hasa, vagy oly nő teste, aki a föld felé hajlik. Általában a nap, az ég, meg a Nilus ragadták meg a figyelmét. Lassanként kialakul a különbség bizonyos helyhez (például városhoz) kötött istenek (például Ptah Memphis. Amon Thebae, Churn Elephantine istene) és az egész birodalomban tisztelt istenek között. Mikor pedig a kisebb közösségek, város