Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-04 / 40. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 40. sz. 1913. október 4 Ezen a bajon, ha azt valóban annak ösmer- jük, csak az egyház törvényhozása, a zsinat segíthet. Már megírtuk azt is, hogy más módon, mint megadóztatás utján segíteni nem tudunk. Ha valaki jobbat tud, álljon elé, de már előre is kijelentjük, hogy az államsegélynek akár zörgetés, akár döngetés utján való sürgetését a baj orvoslására alkalmas eszköznek nem tekintjük. Ez tehát a zsinat dolga és nem az egyetemes gyűlésé. Az utóbbinak azonban sürgős kötelessége, hogy a lelkészfizetési alapot végre valahára megteremtse, mert erre az alapra feltétlenül szükség lesz, hogy az adóztatás utján teljesen el nem érhető eredményhez eljussunk. Két vasat kell a tűzben tartanunk. A múlt évi egyetemes gyűlés ezen alap fejlesztésére vonatkozó javaslattétel végett kiküldött egy bizottságot. Ez a bizottság április hóban egy ülést tartott, amelyben egészen más dologgal foglalkozott. A munka érdemét egy albizottságra bízta, amely azonban eddig nem tartott ülést. Miután, amint a legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésben tapasztaltuk, a lelkészfizetési, vagy mondjuk lelkészsegélyezési alap az irányadó körökben melegebb pártolásra talál, van remény, hogy a lelkészsegélyezési alap még ez idén megalkotva lesz. tárca! Modern vallástudomány* Irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) A buddhismusról az ind vallásról szóló szakaszban tüzetesebben szólunk. Itt csak annyit, hogy a vallásos érzületet (bár az úgynevezett Maháyaa lett uralkodóvá), ez elégítette ki legjobban Chinában, mert a confucianismusban csak formalitás és rituálé van. A buddhismus e formája céljául tekintette az emberiséget a boldogság (üdvösség) bizonyos fokaira emelni (deva, arhat, bodhiszattva) és az ehhez szolgáló eszközöket megszaporítani. Fő intézménye a kolostor volt, ilyenekkel árasztotta el az országot, dacára annak, hogy a szerzetesi élet a chinai ember természetével meg sem fér. Mint heterodox rendszer egyébként üldözésnek is volt kitéve. (Szekták.) A japánok vallása. A japánok és chinaiak sokban rokonok. A japán ember is többre becsüli a kézzelfogható valóság külső világát a szívideálok belső világánál, a józan, erkölcsi életet a mystikus rajongásnál. Nem zárkózik el oly mereven a Az egyetemes gyűlés valószinűleg már az első napon egy kényes tárggyal fog foglalkozni, az egyetemes felügyelő lemondásával, ha ezt, amint tavasszal mondta, ismételni fogja. Nehéz kérdés, mert tisztelet-becsület egyházunk vezető férfiainak, alig van köztük olyan, aki br. Prónay Dezsőt pótolhatná. Hogy neki is vannak hibái, azt már elég őszintén elmondottuk, de erényei és jeles tulajdonságai oly kiválóak, tájékozottsága az egyház összes ügyeiben, e mellett bámulatos emlékezőtehetsége és jártassága a törvényekben és a közigazgatás terén és puritán jelleme oly magas polcra emelték egyetemes felügyelőnket, hogy az egyház vezetésétől való visszalépése határozottan vesztessége lenne egyházunknak. Tőle függ az elhatározás, mert ha maradni akar, maradni is fog. Talán ő is szívesebben határozná el magát a maradásra, ha az államsegély folytonos for- szirozása helyett az önsegély útjára térnénk. Hiszen a legerősebb ütköző pont nála főkép az autonómia megőrzése körüli féltékenysége volt. Ha ebben az irányban, az egyház önerejének hathatós kifejtését értve, erélyesebb actiora vállalkoznék, szívesen követnők őt. A reformokról azonban le nem mondhahaladástól, mint a chinai, hanem sokkal tevékenyebb, előrelátóbb. így történhetett, hogy ez a nép nem is negyven évnyi idő alatt elsajátította az európai culturát és a föld első hatalmasságai közé küzdötte föl magát. Huszonötszázados a japán nemzet múltja és huszonötszázados a dynastiája is, melyről az a hagyomány, hogy Isten lágyékából vette eredetét. Hogy culturáját a japán nép Chinából kapta, az egészen világos. Onnan vette át a buddhismust is, a Krisztus utáni VI, században, nemkülönben a confucianismust. E kettőhöz járul a japánok ősi, nemzeti vallása az úgynevezett shinto- ismus. Egyébként Dai Nippon népe soha sem volt mélyebb, vallásos hajlamú, ma pedig a helyzet körülbelül olyan, mint Chinában, a legtöbb japán ember egyaránt a buddhismushoz, (családi származása szerint) és a sh’inthoismushoz számítható (lakóhelye szerint). A műveltek egyébként közönnyel viseltetnek mindkét vallás iránt és gondolkodásukban Konfucse tanaihoz igazodnak. A vallás különben is magánügy, az állam nem törődik alattvalóinak hitvallásával. A confucian- ismusról nem kell újra szólnunk, a buddhismusról meg annyit jegyzünk meg, hogy ide sem eredeti alakjában került, hanem megromlott, átalakított formájában, itt is
