Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-04 / 40. szám
III. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1913. október 4. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Egyetemes gyűlés előtt. I. (Sz—o) Ha az ember valami munkára készül, nem árt ha afelett gondolkozik, mi is lesz a teendője. Gyűléseink hosszadalmasságának és meddőségének különben is az a főoka, hogy előkészületlenül megyünk a gyűlésekre. Idei egyetemes közgyűlésünktől valami érdemleges munkát alig várhatunk. Követni fogja azt a zsinat, amely ezt a munkát absorbeálja. A zsinattól pedig a legtöbben nem várnak semmit, azért akarják azt elhalasztani. Ami különösen a zsinat elhalasztásának kérdését illeti, az egyetemes gyűlés csak hangulatot csinálhat az elhalasztás mellett, de az elhalasztást csak maga a zsinat rendelheti el. Szomorú dolog lenne, ha a zsinat az elhalasztást határozná el. Egyértelmű lenne az annak bevallásával, hogy egyházunk nyomorúságán nem tudunk magunk segíteni. Mi sem tartjuk égető szükségnek, hogy a zsinati bizottság által javasolt minden módosítás mielőbb törvénnyé váljék. A mi egyházi alkotmányunknak van kétségtelenül sok hiánya, különösen adózási és törvénykezési szabályaink szorulnak javításra és a központi igazgatás is reformokra szorul, de egy kis szeretettel meg lehetnénk mi a jelenlegi szabályokkal még egy ideig, amint 25 évvel ezelőtt megvoltunk szabályok nélkül is, e miatt lehetnénk türelemmel. De egy dolog van, amire nem várhatunk, ez a lelkészek fizetésének rendezése. Most már — hogy a régibb időről ne szóljunk — 10 esztendeje várjuk és reméljük, hogy az állam a lel- készi fizetéseket egy nagyon is szerény minimumra felemelni fogja. Kormányigéreteket is kaptunk, amelyek bennünket a reményre feljogosítottak. Megkaptuk végre a folyó évben a törvényt a lelkészek fizetésének korpótlékok utján való kiegészítéséről. Senki sincs ezzel megelégedve. A lelkészek dolgán segíteni kell, még pedig azonnal És ki segítsen, ha önmagunk nem segítünk magunkon. A csüggedt kislelküség azt veti ellen, szegények vagyunk, nem bírunk magunkon segíteni, az állam segítsége nélkül elpusztulunk. Ha ez igaz lenne, amint hála Istennek nem igaz, akkor néni maradna más hátra, mint iiquidálni, a templomokat becsukni és papjainkat szélnek ereszteni. Keressenek pályát, amelyen megélni tudnak. Ellenségeink azt hirdetik, hogy Magyar- országon a protestantismus csődöt mondott. Lelkészei műveletlenek, nem képesek tovább a népet nevelni, vezetni. Magyarországon a protestantismus a kultúra terén nem vezet többé. Hátha ebben az állításban csak egy parányi igazság van, nen1-e attól is van az, hogy az egyház lelkészei megélhetéséről nem gondoskodik és még autonómiájából is engedni kész, csak az állam tartsa el papjait Mindhiába! Paupertas maxima meretrix! Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Társszerkeszt Ak: szOts Gábor es szimonidesz lajos Fömunkatársak: HOKNYÁNSZKY ALADÁR és SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁHA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kélhasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, ncgycdoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sz—o.: Egyetemes gyűlés előtt. — Tárca: dr. Szelényi Ödön: A modern vallástudomány. — Hűtll Ármin: Methodista propaganda Magyarországon. — Irodalom. — Különféle. — Hirdetések.
