Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
III. évfolyam. 36. szám. Budapest, 1913. szeptember 6. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÄZI, iskolai és társadalmi hetilap Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHI.O KORNÉL Társszerkeszt Ak: SZOTS GÁBOR és SZIMONIDESZ LAJOS Főm un ka társak: HORN YÁNSZK Y ALADÁR és SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthaaábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 (illér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Az írás. — A bányakerületi ev. püspök 1913. évi jelentéséből. — dr. Zimányi Dániel: Egyháztörténet — számokban. Tárca: dr. Szelényi Ödön: A modern vallástudomány. — Irodalom. — Különféle. — Hirdetések. Az írás. Lukács ev. 18 r. 16 v.: „Engedjétek, hogy a kis gyermekek jöjjenek én hozzám . . Berlin északi részében jártunk nemrégiben, kint a Jungferheidén. A végtelen nagy város déli széléről szédítő sebességgel haladtunk lármás utcákon át odáig, hol a házak lassankint elmaradoznak, hol a metropolis ragyogó pompáját a szenny és a nyomorúság váltja fel. Terméketlen, sivár, homokos talajon szomorkodó cse- nevész fácskák, szennyes sátrak, bomladozó épületek között kis házat találtunk ezzel a felírással: „Lasset die Kindlein zu mir kommen.- Bent a házikóban leírhatatlan elhanyagolt, mos- datlan, rongyos cigánygyerekek között naphosszat tanít éneket, imádságot, angyali türelemmel vezet vidám játékot egy még fiatal tanítónő, . . . egy urileány. Ahogy láttuk a gyermekek hálás ragaszkodását, ahogy hallottuk a „Schönster Herr Jesus“ szép dallamát felcsendülni a tanítványok ajkán, ahogy egy órát töltöttünk közöttük s szívtuk a levegőt, amit ők szívnak, ahogy lassankint megtanultuk tűrni az apróságok szennyes kezecskéinek cirógatását, valami nagy tisztelet, sőt mondhatnám csodálat fogott el bennünket azzal szemben, aki fiatal életét szenteli arra, hogy ezeket a szánalomra méltó teremtményeket az Ur Jézushoz vezette. Mi tán idő előtt távoztunk volna közülük az Isten szabad ege alá, talán be sem tudtuk volna várni, mig a gyermekek minden tudományukat bemutatják, ha le nem nyűgözött volna bennünket ennek a nőapostolnak elégedett vidám arca, s ha idejében meg nem leljük a mentőgondolatot, hogy azok a gyermekek, kiket egykoron Jézus vett ölére, aligha voltak másformák mint ezek s bizonnyal nem voltak olyan szépen fésült, tisztára mosdatott feketehaju angyalkák, mint ahogy jámbor művészek festik meg őket. S mi ott a berlini városi missió cigánytelepén váltakozó érzések, megszégyenítő összehasonlítások között megtanultunk valamit. Megértettük, hogy minden nevelésnek, minden paedagógiának alapköve a gyermekek iránt való szeretet, megtanultuk, hogy necsak Jean Paul-hoz, Comte-hoz, vagy Spencer-hez járjon iskolába az, aki gyermekeket akar nevelni, hanem legfőkép ahhoz, aki azt monda: Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket. Szeptember van megint s újra megnyíltak az iskolák kapui. Piros arccal, ragyogó szemmel jön a gyermekek vidám hada a tudományok csarnokai felé, a csöndes folyosókat, a hallgatag termeket felveri megint a zaj, a lárma, megindul a munka, a jövő nemzedék nevelésének nagy munkája újból. Meleg érdeklődéssel fordul most az egész ország az iskola felé; hivatottak és hivatatlanok bátran beleszólnak a nevelés és tanítás dolgába, a lapok hasábjain lendületes paedagógiai cikkek látnak napvilágot, a szülők, a gyermekek egyetlen beszédthémája ezekben a napokban az iskola. Mintha csak érezné mindenki, hogy gyermekeink igaz irányban való nevelésé-
