Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
2. oldal. 1913. szeptember 6 Evangélikus Lap. 36. sz. tői népünk s országunk jövendője függ, úgyszólván mindenki szabadságot vesz magának arra, hogy a tanítóknak, nevelőknek valami tanáccsal, valami eszmével szolgáljon. „Nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell“, hangzik egyebek között a jelszó, s mi a magunk részéről örömmel írjuk ezt alá. Igen, aki a rábízott lelkekről egykor számot akar adni, annak valóban nevelni kell, annak azzal a meleg szeretettel kell munkához állnia, mellyel Jézus hívta magához a gyermekeket, s amely mint élő példából láttuk, valóságos csodát tud művelni ott is, ahonnét a kishitű ember lemondó kézlegyintéssel állana félre. S bizony örvendő bizodalommal nézhetnénk mi a jövendő elé, ha sokan akadnának közöttünk, kik az iskola kapujánál jézusi érzéssel, Jézus szavával várnák a gyermekeket: Engedjétek, hogy a gyermekek jöjjenek én hozzám. szg. A bányai ev. egyházkerület püspökének 1913. évi jelentéséből. Püspökeink esztendőrol-esztendőre napvilágot látó beszámolói valamikor megbecsülhetetlen anyagot szolgáltatnak majd a historikusnak, ki a mi időnk történetét megakarja írni. Ahogy lapozgatjuk őket, nyomról- nyomra látjuk, hogy mily végletekig menő pontossággal veszik számon a lemuló esztendőnek egyházunkat érintő eseményeit s mennyire számot tudnak adni mindenről, ami alulról vagy felülről megindulva, emelőleg vagy bénítólag hatott közegyházunk életére. Gondos statisztikai kimutatások s az administrativ ténykedések felsorolása mellett megtaláljuk bennük ama kérdések beható és sokszor igen figyelemreméltó taglalását, mik a lelkeket a közelmúlt időfolyamán mozgásba hozták. Ahogy a gondos jelentéseket olvasgatjuk, évről- évre megállapíthatjuk, hogy amilyen lelkiismeretes krónikásai, értékesítői, bírálói ezek a múltnak, nem oly mértékben előkészítői egyúttal a jövendőnek is. Talán jobban szeretnénk, ha részletesebb programmot, szélesebb alapokon nyugvó egyházpolitikai javaslatot találnánk bennük, talán óhajtanánk, hogy a lelkészek anyagi helyzetének javítását célzó eszméik mellett, tájékoztatót nyújtsanak azokról a szellemi áramlatokról is, amik a külföld nagy egyházaiban lejátszódnak. Hellyel közel találunk ugyan ilynemű kísérleteket is, alapjában véve azonban constatálnunk kell, hogy a szellemi élet irányítása dolgában még nem jutottak el a püspöki jelentések arra a magaslatra, melyre természetüknél fogva törekedniök kellene. Jelenleg a bányai egyházkerület püspökének jelentése fekszik előttünk. Egész terjedelmében megérdemelné, hogy közzétegyük, ám helyszűke miatt csak a 2—3 pontjaiban foglalt lelkészfizetés-rendezési javaslatra hívjuk fel a figyelmet, mely szerint: „A bányai ág. h. ev. egyházkerület a lelkészi fizetés- rendezés törvényét több rendelkezéseinél fogva ki nem elégítő* nek sőt sérelmesnek tartja, ennélfogva felkéri az egyetemes közgyűlését, hogy a törvény ezen ki nem elégítő és sérelmes rendelkezéseinek felsorolásával hasson oda a magas kormánynál, hogy ezek módosíttassanak. Nevezetesen : 1. Követelje a felekezetek egyenjogúsága alapján, hogy a lelkészi fizetésTÁRCA. Modern vallástudomány. Irta: dr. Szelényif Ödön. (Folytatás.) Az előző fejtegetések nyomán megkaptuk az értékmérőt, a keresztyénséget, mint elvet, mellyel a vallástörténelem csarnokába léphetünk. Ez lesz az alapérték, melyhez a többi egyes értékeket (vallásokat) mérni fogjuk. De igyekezzünk előbb pár szóval a vallástörténelemnek helyét a vallástudomány keretein belül megállapítani. A vallástörténelemről már mondottuk, hogy az lelki alapja és első feltétele minden vallásfilozófiai spekulátiónak. És a vallásphilozófia tényleg kezdettől fogva vonta vizsgálódása körébe a vallástörténeti anyagot pl. Calvin az Institutio bevezetésében, vagy Luther a törökök vallásáról szóló episztolájában. De a vallástörténelem erőteljesebb kifejlődését főleg a nyelvtörténet és folklore hallatlan fellendülése hozta magával. Igazi megalapítója Müller Miksa (1823—1900) a kiváló indologus. Életének ércnél maradandóbb emléke a „Sacred Books of The East“, azaz a keleti vallások classicus iratainak a gyűjteménye. Rajta kívül nagy érdemeket szereztek a két Grimm testvér (Deutsche Mythologie 1835), Mannhardt, Usener, Andrew Lang, G. Frazer főleg a folklorizmus terén. Az ethnographusok (Waitz, Tylor) főleg az u. n. természeti népek vallási állapotaira fordítottak figyelmet. A többi vallástörténelem terén sokat dolgoztak a hollandusok: Tiele, Kuenn, Kern s. i. t., majd a franciák (Réville, Darmcsteter, Sénart, Cumont) és legújabban a németek (Wellhausen, Rohde, Oldenberg, Dieterich stb.) léptek sorompóba, a magyarság is egy világhírű névvel dicsekszik: ez Goldziher I. a sémita kultúra kitűnő ismerője. Ma aztán már minden vallási jelenségformának megvan a maga classicus historikusa és a legtöbb a tudósok egész táborát foglalkoztatja. Az ásatások utján mindjobban szaporodó anyag és annak szigorú történetkritikai módszerrel való sikeres feldolgozása komoly tudománnyá tették a vallástörténelmet még azok szemében is, akik korszerűtlen, túlhaladott álláspontnak tekintik a vallást. Nálunk még kevés történt e téren, leginkább az Etno- graphia és Uránia közöl idevágó cikkeket. E terrénum
