Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-23 / 34. szám
2. oldal. 1913. augusztus 23. Evangélikus Lap. 34. sz. A közgyűlés ezután a folyó ügyekkel foglalkozott és két napig tartott. Megsürgették az 1848: XX. törv. végrehajtását és a dotátio-tör- vény által való biztosítását, megválasztották az egyetemes gyűlésre kiküldött tagokat és behatóan tárgyalták a püspöki jelentés által felvetett kérdéseket. A reformáció 400 éves évfordulójának megünneplése céljából javaslatba hozza a kerület, hogy Luther Mártonnak szobra Budapesten felálIittassék.*) Az egyházi pénzintézet létesítésének tervét is támogatták Iskoláink értesítői. Harminchárom különböző terjedelmű és színű füzet fekszik előttem: evangélikus iskoláink egy részé- nek évi beszámolói. Ha ezek az iskolák és azok is, melyek értesítőt nem adnak ki, csakugyan a mieink, azaz nemcsak névleg, de tényleg evangélikusok, akkor igazán mienk . a jövő. Viszont, ha ezek az intézetek semmivel sem nyújtanak többet, mint az állami iskolák, ha nem a protestáns világnézet letéteményesei, amellett, hogy az államtól reájok ruházott kötelmeknek is eleget tesznek, akkor, bármennyire örülünk is paeda*) Ezt az eszmét lapunk már múlt évi számában tervezte oly kivitelben, hogy az egyetemes egyház üllői-úti háza elkerül- hetlen lebontása és egy uj palotaszerü épület felépítésével kapcsolatban Luther hatalmas ércszobra az Üllői-út sarkára állítassák fel. (Szerk.) TÁRCA. Modern vallástudomány. Irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Történetphilosophia. Az értékelmélet feladata az volt, hogy beleillessze a vallást (a szentségest), mint értéket az értékek rendjébe. A történetphilosophiai probléma veleje ebben van: megállapítani egy értékmérőt, amellyel a vallások történeti fejlődése érlékelhető, tehát megállapítani a vallási fejlődés végcélját: a vallás eszményét, a jövő vallását, továbbá a vallások fejlődésének esetleges tehologiai törvényét. Hiszen a vallástörténelem életkérdése annak beigazolása, hogy a történelem nemcsak mechanikus egymásután, hanem hogy van végcélja, van benne közeledés mind magasabb célok felé. Az a kérdés, hogy szabad-e ilyen kész értékmérővel a vallástörténelemhez lépni, nem nő-e ki esetleg magából a vallástörténetem tanulmányozásából a vallási fejlődés megítélésének a mértéke? Ez a kérdés mélyen belévág a theologiába is, mert a keresztyénség absolut- ságának a kérdése ezzel a kérdéssel függ össze. Jó ideje is foglalkoztatja a theologusok majd minden irányát. gogiai és didaktikai haladásuknak, mégis ki kell mondanunk, hogy ez esetben különállásra nincsen jogosultságuk. Hogy a körvonalazott követelménynek hogyan felelnek meg iskoláink, azt az értesítőkből persze igen bajos kipuhatolni, mégis a jelzett probléma megoldásán, sajátos egyéniségük biztosításán fordul meg iskoláink jövője. Örömmel regisztráljuk, hogy néhány jelenséget mégis sikerült megállapítanunk, melyek e célt szolgálják, ilyenek az ifjúsági istentiszteletek, a minden intézetben létező gyámintézet és különösen a sok helyütt különböző néven (Thököly Imre kör, Bibliaegyesület, Evangélikus egyesület stb.) fennálló protestáns ifjúsági egyesületek, melyekben a protestáns ifjakat gyűjtik össze az evangélikus vallásosság ápolása céljából. Természetes, hogy még ez mind kevés, még több módozatról kell gondoskodnunk, hogy ev. intézeteinket sajátos rendeltetésük számára alkalmassá tegyük. A másik, amit örömmel konstatálunk, hogy több oly óhajunk megvalósult, amelyeket két évvel azelőtt hangoztattunk, így már külön értesítőt adnak ki a Selmecbányái és felsőlövői tanítóképzők, csak az eperjesi értesítő foglal magában még mindig négy intézetről szóló beszámolót, ami a szerkesztést rendkívül megnehezíti. Ugyancsak teljesedésbe ment óhajunk, csonka intézeteink kifejlesztése tekintetében, úgy Aszódon, mint Besztercebányán megtörténtek a szükséges lépések az algymnasiumoknak főgymnasiumokká való emelése iránt, amott már a VI., emitt az V. osztály fog megnyílni, bár nézetünk szerint utóbbi heiyen jobb lett volna a gym- nasiumot reáliskolává átalakítani. Minden előtt el kell fogadnunk, hogy a történelemben igenis van helye az értékelésnek; ezt azért hangsúlyozzuk, mert van a történelembölcseletnek egy iránya, mely a történettudományban az értékelést tudománytalannak tartja. (Varga J.: A törtenelembölcseletről. Alexander emlékkönyv. 1910.). Másrészt a jelen tudomány kötelességünkké teszi, hogy a fejlődés elvét a történelemben is alkalmazzuk, tehát a vallástörténelemben is. Szakítanunk kell tehát azzal a felfogással, mintha a tiszta monotheizmus állott volna a vallásos fejlődés kezdetén, a többi vallásforma pedig ennek csak az elfajulása volna, hanem vezérelvül kell kitűznünk, hogy épen a kezdeten, amikor a népek műveltsége a legalacsonyabb, akkor vallásos képzeteik is a legprimitívebbek (ezt először az angol Hume hangoztatta), tehát nem a depraváció, hanem az evolúció a vezérelvünk a vallástudomány, közelebbről a vallástörténelem terén is. A vallásoknak előállását, fejlődését is összehasonlító alapon, történet- kritikai módszerrel kell felderiteni. De a vallástudománynak terén ép e ponton egy igen nagy nehézség mutatkozik, mely veszélybe látszik dönteni a vallástudomány eddig jelzett eredményeit. Ez pedig a történeti szemléletmóddal járó relativismus, mely csak oly jelenségeket és értékeket ismer, melyeket az állandó hala-
