Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-23 / 34. szám

1913. augusztus 23.

Evangélikus Lap. 34. sz.

3. oldal

Sürgős intézkedés szükséges a kőszegi felsőbb leányiskolánál, melynek VI. osztálya a múlt tanévben • ismét szünetelt. Itt valaminek történnie kell, talán legjobb volna az V—VI. osztály beszüntetésével ezek helyébe evangélikus tanítónőképzőt állítani vagy pedig az alsó négy osztályt polgári iskolává átszervezni és többféle továbbképző-tanfolyammal bővíteni. Intézeteink megfelelő népességnek örvendenek, tanítóképzőinket kivéve, amelyek népessége csak igen lassan emelkedik. Minden evangélikus embert csak örömmel tölthet el az a nemes verseny, melyet három egyenlőrangú leány- nevelő-intézetünk egymással folytat (Aszód, Modor, Rozsnyó). Értesítőjük majd minden évben tartalmasabb, élénkebb, tökéletesebb és a beszámoló csak annak a célirányos haladásnak a tükre, melyet évről-évre felmutatnak.

Aszódon jövőre a gazdasági tanfolyam kereskedelmivel lesz kombinálva, Modorban pompásan beválik a kertészkedési tanfolyam, Rozsnyón pedig e sorok írója személyesen is meggyőződhetett a kitűnő vezetésről, az intézet gyönyörű fekvéséről és egy rögtönzött próbavizsgálaton arról, hogy mily precízét produkálnak ott a növendékek zene, ének és szavalat terén. Szinte érthetetlen, hogy még mindig akadnak előkelő szülők, akik nem kitűnő nevelőintézeteinkben, hanem apácáknál neveltetik leányaikat! Ez is jellemző tünete annak a nagy krízisnek, melyen egyházunk jelenleg átmegy. Pedig hogy mily fontos feladat vár ép leányainkra a Protestantismus restaurálásában, azt lapunk főszerkesztője ép egy Aszódon tartott felolvasásában szépen kifejtette.

Hogy máris nevezetes eredményeket értünk el leánynevelésünk terén, annak oka, hogy négy intézetünk (a három említetten kívül a kőszegi felsőbb leányiskola) internátussal van ellátva, ami leghatásosabb emeltyűje a nevelésnek, mert az iskolai munka legjobb törekvése ellenére elsősorban mégis csak az oktatást szolgálja. A protestáns szellemi nevelés érdekében tehát kívánnunk kell, hogy többi derék leányiskolánk is internátussal bővíttessék. Sőt, ha egy pillanatot vetünk a sűrűn letelepülő katholikus fiúinternátusokra, nem jogosulatlan az a kívánságunk sem, hogy összes középiskoláink mellé is lehetőleg internátusok állíttasanak és azok a legkitűnőbb nevelőkkel láttassanak el, hogy méltóan fölvehessék a versenyt, a hasoncélú katholikus intézetekkel. Eddigi fő- és középiskolai internátusaink dicséretesen működnek ugyan, de a bentlakás még nem nevelés és azért természetes, hogy egy pillanatra sem szabad megállaniok azok fejlesztésében, és tökéletesítésében, sőt a legnagyobb áldozatoktól sem visszariadnunk, (az állam segítsége is megszerezhető), mert itt inten- sivebben érvényesíthető a protestáns szellemű nevelés. Az evangélikus gymnasiumoknak és népiskoláknak jó hírük volt a múltban is, miért ne hiresedhetnéneK el evangélikus nevelőintézeteink is.

Hogy tanítóink és tanítónőink teljesen egy nívón igyekeznek állani az államiakkal, mutatják az értesítők ben előforduló tudományos értekezések, székfoglalók, paedagogiai, didaktikai tanulmányok is. Az első csoportba valók: dr. Sercdi L.: .Ovidius és naptára14 (Budapesti főgymnasium), dr. Hronycz Oy.: „Légköri

dás túlszárnyal, amelyek tehát absolutságra és egyenetlenségre igényt nem tarthatnak. Pedig láttuk, hogy ép a vallás nem mondhat le arról, hogy absolut és egyben általános érvényű értékmérő. Hogyan kell tehát a fejlődést a vallás történelmében felfogni vagy meddig terjedhet a történeti gondolkodásmód a vallástudományban? A dolog nagyon egyszerű lenne, ha a vallás mint egységes jelenség fokról fokra fejlődnék az absolut vallás fokáig, melyet a közfelfogás szerint a keresz- tyénségben ért el. Csakhogy a vallástörténclem ilyen egyenes irányú, felfelé emelkedő fejlődést nem tüntet fel, hanem csak hasonló képződések egymásmellcttiségét, a magasabb vallások pedig épen nem az időileg legkésőbben fellépők. De itt és ott ki-kitör egy magasabb fejlődés iránya és ez mind feljebb lendül, mélyen maga alatt hagyva a hasonló alakulatokat. Ily körülmények mellett alig lehet szó arról, hogy a vallástörténelem oki szükségszerűséggel egy végső, absolut cél felé halad, hanem igenis arról, hogy több ponton oly újszerű vallásos élet jelenik meg, mely nem fejthető meg a maga okaiból, hanem oly teremtő erőkre utal, melyek csak a transcendens mélységben gyökerezhetnek. Ép ezen teremtőerők működésében kereshetjük a történelem értelmét, ezek folynak be irányadóig életünkbe és mindig új meg új értékeket hoznak napfényre. Ezek az erők legerőteljesebben a kereszlyénségben nyilvánulnak, úgy hogy ezt joggal tekinthetni az eddigi vallások centrális összefoglalásának, összefutó csomópontjának röviden, a legfőbb vallásnak (Troeltsch— Cornils). Végül még felemlítendő, „hogy az embernek egy positiv történelmi vallásban kell gyökereznie s úgy kell összehasonlítania a történeti vallásokat. Az ilyen mérték persze személyes meggyőződés dolga és végső alapjában alanyi mérték. Csakhogy küzdő történeti értékek megítélésére szolgáló mértéket másképen egyáltalán nem lehet alkotni“.

Ezzel talán a vallás történelembölcseleti problémáját is megvilágítottuk volna, már amennyire a kiszabott szűk keret engedhette és láttuk, hogy ez a legszorosabban érintkezik a keresztyén theoiogiával.

[Schneller |.: Az általános vallástörténet jogosultsága. Pozsonyi theol. akad. 1885/86 évkönykönyvében. Veress J.: A jelenkori rendszeres theologia főbb problémái. Budapest, 1910. Lenez Géza: A keresztyén- ség vallástörténeti helyzete. Theol. Szaklap. 1910. U. a.: A reformatio vallástörténeti jelentősége. Debrecen, 1910. Antal Géza: A vallástörténet a tanítás különböző fokozatain. Ref. tanáregyes. 1909/10. évkönyve. U. a.: A vallásbölcselet föproblemái. Prot. Szemle 1899. . . .