Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-05 / 27. szám

Evangélikus Lap. 27. sz.

1913. Julius 5

2. oldal.

Tisza Istváné ez alkalommal a logikát s annak szabályait nélkülözte. Nézzük csak meg alaposabban azt a beszédet, melyben síkra szállt épen dr. Antal Gábornak a fizetés milyenségének s az állás tekintélyének és megbecsültetésénék közismert összefüggésére, illetőleg ez összefüggésre való figyelmeztetés ellen. Tisza a többek között azt mondta:

„Hiszen ma is hallottuk a vitában résztvett egyik méltóságos főrend részéről azt a szempontot, hogy itt nem is annyira arról a pár száz koronáról van szó, mint inkább lebecsülését látják a lelkészek a maguk állásának abban, hogy 200 koronával kisebb határig részesülnek korpótlékban, mint a tanítók. Bocsánatot kérek, az ellen a felfogás ellen lelkem egész erejével tiltakoznom kell, az ellen a felfogás ellen, mint hogyha valamely szellemi munkával foglalkozó állás belső értéke, erkölcsi értéke bármikor kifejezésre juthatna a vele járó anyagi illetményekben. A szellemi értéket semmiféle pénzösszeggel megmérni, megfizetni nem lehet“.

Tisza szerint tehát a fizetés mennyisége nem lehet irányadó a szellemi munka megítélésénél. Hát ez egészen más dolog. Ebből logikusan következik az, hogy a fizetés mennyisége és a szellemi munka értéke nem állanak egymással ok- és okozati összefüggésben. Ennek

TÁRCA.

Modern vallástudomány.

Irta: dr. Szelényi Ödön.

Korunk amellett, hogy közvetlen vallásos életet akar élni, mindent elkövet arra nézve is, hogy a vallás és vallásosság lényegével tisztába jöjjön és azt tudatossá tegye. Analóg jelenség ehhez az esthetikai téren észlelt szoros szövetség a művészi alkotás és művészet- tani elmélkedés között. így tehát azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a filosofia, hanem az empirikus tudomány is tette és teszi a vallás neve alatt összefoglalt jelenségeket gondos vizsgálat tárgyává, úgy hogy egy egészen uj, önálló disciplina, a vallástudomány alakult ki, mely aránylag rövid idő alatt méltó helyet foglalt el a szellemi tudományok sorában és számos fényes névvel és eredménnyel dicsekedhetik. Ez az uj tudomány szorosan érintkezik ugyan a theolog iával, de sem nem azonos vele, sem a helyébe nem léphet, bár nem egyszer hallani ilyenféle nyilatkozatokat. A theologiának ugyanis más a tárgya és a hivatása. A theologiának a tárgya

igazolására hozakodott elő a vezérigazgatók példájával. Ám legyen ez helyes. De mit mond továbbá ott, ahol a kisebb és nagyobb képesítésű lelkészek fizetéskülömbözőségéről szól ?

A másik körülmény, amire még röviden ki kell terjeszkednem, a két különbség a kisebb és nagyobb javadalmazásu lelkészek között.

Méltóztassanak nekem megengedni, — hiszen arról lehet beszélni, hogy ezeknél is kell-e és lehet-e továbbmenni a törvényjavaslat kereténél, de én azt gondolom, hogy egészen helyes dolog a kétféle qualificatioju lelkészeknél az összes életviszonyaikban, a műveltségi fokukkal összefüggő igényeikben rejlő különbségnél fogva különbséget tenni az anyagi díjazásban is.

Itt tehát gróf Tisza a fizetést szoros okozati összefüggésbe helyezi a qualificatioval, a szellemi munka értékével, hisz épen ennek különbözőségén fordul meg a fizetések közötti differentiának jogosultsága. Tehát a dolog úgy áll, hogy amíg a magasabb képesítésű lelkészek fizetése összehasonlításba hozatván a kisebb „képesítő tanítóéval11 (itt idézzük Janko- vich szavait) a két képesítés különbözősége nem ok s nem is szabad, hogy ok legyen a fizetések különbözőségének követelésére, addig a magasabb képesítésű és kisebb képesítésű lelugyanis a keresztyén vallás, feladata pedig a keresz- tyénségnek az abszolutságra való igényét igazolni. A keresztyénség az a vallás, melynek történelme közel három évezredet foglal magában, mely ma is mint élő vallás tanulmányozható és melynek szent könyve igazán a „könyvek könyve“. És ha netán a keresztyénség történeti jelenségformái tökéletlenek is a bennök megnyilvánuló mag, olyannak tünteti fel ezt a vallást, hogy az nem egy vallás a többi mellett, hanem a vallás: a vallás eszménye, mely a mesterek mesterében, Jézus Krisztusban jelent meg. A theologia továbbá mindig benső kapcsolatban van bizonyos vallási közösséggel, és jóllehet a többi tudománytól elfogadott elvekkel és módszerekkel él, mégis az illető közösség álláspontját igyekszik általános érvényűnek, normativumnak feltüntetni; tehát bizonyos fokig normativ tudomány. Ezzel szemben az általános vallástudomány inkább empirikus, spekulativ jellegű tudomány, tárgya és feladata nem is csak a keresztyén vallás, hanem a vallás összes jelenségeinek és formáinak a vizsgálata. A keresztyén theologia úgy lép föl mint egy magasztos szellemi kincsnek az őrzője, melynek tisztaságát megóvni és melynek mind