Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-05 / 27. szám

1913. 'julius 5. Evangélikus Lap. 27. sz. 3. oldal készek összehasonlításánál a qualificatio s az ezzel járó életviszonyok, műveltségi fok már igenis nagy okok a fizetés különbségének meg­állapítására. íme Tiszának, az ő okoskodásának logikai tévedése. Beszéde tetszetős volt, de érvelésé­nek nem volt e tekinletben tárgyi igazsága. Ezért csodáljuk, hogy szavai felett oly könnyen napirendre tértek! És nézzük most Jankovich minister nyilat­kozatát. Beszédét ő is így kezdi: „Hozzájárulok a ministerelnök kijelentései­hez. Ha a kormány tényleg egyenlővé tenné is a fizetést a tanítókra és lelkészekre nézve, a a lelkészi hivatásnak tulajdonképen akkor sem tenne eleget, mert hiszen a lelkészek képesítése sokkal nagyobb, mint a tanítóké. Ennélfogva összehasonlítást tenni a két fizetés közt teljesen indokolatlan íme tehát! Szerinte is összehasonlítást tenni a tanító és lelkész fizetése között indokolatlan, mert akárminő is a képesítés, a fizetés úgy sem igazodik azután. S tényleg úgy is van a gyakorlatban, mert míg egy tanító fizetése lehet 3200 korona, addig egy lelkészé csak 3000 korona. Ám a minister, mikor kizárólag a lelké­szekről beszél mégis azt mondja: tisztább ismeretére jutni törekszik, amiből a theologia haladásának a lehetősége is nyilvánvaló; ezzel szemben a vallástudomány mindig újabb anyagot hord össze, hogy a vallást a maga szubjektív és objektiv oldala szerint minél pontosabban meghatározhassa. A vallás fogalma alatt ugyanis a jelenségek egész komplexumát foglalják össze, vagyis mindazon tünemények összességét, melyeket mint „vallásosakat“ az erkölcsi, estheiikai, politikai és más tüneményektől megkülönböztetünk. A vallás fogalma alá tartoznak ugyanis az emberi szellem mindama nyilvánulásai, melyek szóban, tettben, szokás­ban és intézményben az embernek érzékfölötti hatal­makkal való érintkezését juttatják kifejezésre. Vallásnak nevezzük ép úgy az egyes ember bizonyos szubjektív hangulatát, mint az egy meghatározott közösség kebe­lében divó tantételek és hitcikkek összegét; valláson értik továbbá az erkölcsi gerjedelmek és megfontolások bizonyos faját, majd ismét azt a külső szervezetet és életrendet, mely egész nemzedékeket és korokat átölel. A szubjektív vallásnál (= vallásosságnál) pedig, hol az értelmi elemet hangsúlyozzák (a hitet), hol pedig túl­nyomóig a kedélyi vagy akarati mozzanatot; az objek­„Hogy a képesítés tekintetében bizonyos különbség van, azt általános elvnek kell tekin­teni, mert a magasabb képesítésű diplomát többre becsülik, mint a kisebb képesítésűt.“ Ki ez a becsülik? A kormány? A tár­sadalom? A közfelfogás? Akármelyik legyen, tény az, hogy a diploma becsülése a lelkészek­kel szemben nem érvényesül — mikor a taní­tókéval hasonlítjuk össze azt, holott a minister maga is elismeri, hogy a kisebb képesítésű lel­készeknél a fizetés azért kisebb mert a diplo­májuknak becse is kevesebb. Látható a minister beszédén gróf Tisza István tetszetős érvelésének hatása, mely alól ő sem tudott menekülni. Sajnos, minket ily be­szédek meg nem győzhetnek az igazságról. Könnyű az összehasonlítást megtenni minister­elnök és bankvezérigazgató között, könnyű azok gazdagsága s szellemi munkája között párhuzamot vonni, könnyű az ott is uralkodó társadalmi és osztályi igazságtalanságot consta- tálni; ám amíg ott ez igazságtalanság a jólét s bőség szaruja mellett meghúzhatja magát s nagy galibát nem okoz, addig ugyanaz az igazság­talanság itt lenn a mélységben, a protestáns szegénységben mindnyájunk húsába és vérébe vág ép azért e kérdés eldöntésénél több mél­tánylást, több igazságosságot vártunk volna. tiv vallásnál (vagyis a belső kegyesség külső megnyil­vánulásánál) jó ideig szintén kizárólag a tanra (mithologia, dogmatika) vetettek súlyt, mígnem mindjobban a kul túsz felé fordult a figyelem. A modern vallástudomány eljárása — megfelelő­ig a többi tudományok módszertani elveinek — csak az lehet, hogy tapasztalati tényekből indul ki, ezeket csoportosítja, rendezi és minél nagyobb adathalmazra támaszkodva határozza meg a vallas á talános fogalmát, ezt aztán alkotó részeire bontja, hogy igy a vallásos jelenségek benső összefüggését és egységes alapját, azaz lényegét föltárhassa. Már ebből is kitűnik, hogy a val­lástudomány egy empirikus (történeti) és egy spekulativ (filosofiai) részre különül. A vallás tényeit ugyanis a vallástörténelem ésa,*^ valláslélektan szolgáltatja, ezen tények feldolgozását pe­dig a vallástudományunk szorosb értelmében vett filo- sophiai szakjai végzik : a vallási ismeretelmélet, történet- bölcselet, axiologia. metafisika. A jelen dolgozat nem kíván más lenni, mint több alapvető Írónak (Tiele,Pfleiderer, Flournoy, William James, Lehmann, Wobbermin, Höffding, Siebeck, Troeltsch,

Next

/
Oldalképek
Tartalom