Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-28 / 26. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 26. sz. 1913. junius 28. közé tartozik: be kell számítani a lelkészi jövedelembe s ehhez képest a korpótlék összegét megfelelően le kell szállítani. Már most, ha a hitközség látja, hogy a fizetésjavítás á lelkész korpótlékát csökkenti, mi értelme lenne a fizetésjavításnak? A gyakorlatban úgy fog érvényesülni a 7. §-al kapcsolatban az 5. § , hogy az a lelkész, akinek az 1898. évi XIV. törvénycikk alapján tiszta jövedelme 4( 0 koronában, vagy ennél kisebb összegben állapíttatott meg, nem fog kapni egyáltalában korpótlékot, mert jöve- delemkiegészitése (kongruája) 1200 korona, a mely összeg a megállapított 400 korona háromszorosát kimeríti. Teljes korpótlékot csak az a kongruás lelkész kap, akinek megállapított tiszta jövedelme legalább 750 korona, mert jövedelemkiegészítése 850 korona, amelyet az 1400 kor. korpótlékmaximum- hoz hozzáadva, a megállapított jövedelem háromszoros összegével felér. Mindazok a kongruás lelkészek tehát, akiknek megállapított jövedelme a 400 és 750 kor. között van, csak megcsonkítva fogják élvezni a korpótlékot. Csonka korpótlékot fognak kapni továbbá azok a lelkészek is, akiknek jövedelme az 1600 koronát meghaladja, de a 3000 koronát nem. A 3000 korona jövedelemmel vagy ennél nagyobb jövedelemmel biró lelkészek egyáltalában nem kapnak korpótlékot. Legkényesebb helyzetbe jutnak azok a lelkészek, akik a kongruamegállapítás alkalmával oly csekély jövedelmet vallottak be, hogy annak csekélysége miatt nem kapnak korpótlékot, vagy akik emiatt csak csonka korpótlékot kapnak. Ha ők most azzal állanának elő, hogy jövedelembevallásuk helytelen volt, a kongruatörvény 13. §-a értelmében elvesztik a jövedelmi kiegészítésre való igényt. Az állam ugyan fentartotta magának a jelen törvény 6. §^ában, hogy a miniszter az „egyes korpótlékok engedélyezése alkalmával az illető lelkészség jövedelmeinek előző összeírásában szereplő tételeket vizsgálat alá vehesse s azokat az újabb vizsgálat eredményéhez képest módosíthassa“, de magától értetődik, hogy a vallásügyi miniszternek eszébe sem fog jutni, megállapíttatni akarni, hogy például a zombori lelkésznek több jövedelme van, mint az általa bevallott 288 korona. Attól lehet azonban tartani, hogy revízió alá veszi azokat a jövedelmeket, amelyek 1600 és 3000 korona között fekszenek, hogy a lelkészi jövedelem magasabb voltának megállapítása folytán a korpótlékokból megtakarításokra szert tegyen. A 7. §. második bekezdése szerint: „a jövőben létesítendő egyházi alapítványok alapító- leveleiben tett azon tilalom, hogy az alapítvány kamatai a lelkészi jövedelembe be nem számíthatók, csak akkor lesz hatályos, ha e tiltó rendelkezéshez a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárult. Eltekintve attól, hogy a vallásügyi miniszternek engedélyezett ezen beavatkozási jog autonómiánkat sérti, felháborító dolog az, hogy az állam kizárólag fiskálitás szempontjából, mert csak erről van szó, akadályt emel az alapítványokban jelentkező jótékonyság gyakorlásának. Ha én ugyanis tudom, hogy lelkészem jövedelmének javítására hiába teszek egy 10,000 koronás alapítványt, mert amennyit a lelkész ebből a jövedelemből kap, annyit vészit a korpótlékból, akkor bolond leszek ily alapítványt tenni, mellyel nem a lelkészt, hanem az államot gazdagítom. A törvényjavaslat indokolása is csupán azt az indokot tudja felhozni, hogy ezt „az államkincstár érdekei megkívánják“. Szomorú indokolás ! Nem lesz érdektelen azon statisztikai adatok összeállítása, mikép alakul a lelkészi korpótlék fizetése az uj törvény alapján evang. egyházunkban. Nézzük először a bányakerületet: Ennek van 62 kongruás lelkésze, kettő ezek közül az alsópincédi és a zombori egyáltalában nem fog kapni lelkészi korpótlékot, 8 lelkész csonka korpótlékot kap, a többi megkapja a teljes korpótlékot. A kongruás lelkészeken kívül persze 3000 korona erejéig azok a lelkészek is kapnak korpótlékot, akiknek jövedelme a 3000 koronát meg nem haladja. Ezek is megcsonkított korpótlékot fognak kapni. (Folyt, köv.)
