Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-28 / 26. szám
III. évfolyam. 26. szám. Budapest, 1913. junius 28. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A lelkészi korpótlékról szóló törvény gyakorlati alkalmazásában. (Sz—o.) Most midőn a lelkészi korpótlék ról szóló törvényjavaslat már törvénnyé lett, nem érdektelen azt vizsgálni, mily hatással lesz vagy lehet a törvény alkalmazása evang. egyházunkban ? Ezt a kérdést különösen a törvény 5., 6., 7. és 9-ik szakaszai szempontjából fogjuk vizsgálat tárgyává tenni. Az 5-ik §. ezt mondja: „A jelen íön>ény alapján járó korpótlék az 1898. évi XIV. és az 1909. évi XIII. t.-cikkek- ben engedélyezett jövedelem kiegészítésének ösz- szegével együtt nem lehet nagyobb, mint a háromszorosa annak a tiszta jövedelemnek, mely az idézett törvények szempontjából a lelkész bevallása alapján megállapittatott.u Ennek a büntető célzatúnak látszó rendelkezésnek a hivatalosan bevallott indoka a törvényjavaslat indokolása szerint az, hogy „a szakasz gátat akar vetni, hogy a jelen törvény a nem életképes apró lelkészségek fentartásának legyen mesterséges esz köz lője, ami igen sok esetben sem egyházi, sem nemzeti érdek és ami minden esetben általános gazdasági kár . . Ez a bevallott indok, de talán arra is voltak tekintettel, hogy azok a lelkészek, akik per fás et nefas rendkívüli csekély tiszta jövedelmet vallottak be, ami különösen a nemzetiségi egyházaknál előfordult, ne kapjanak külön jutalmat a korpótlék engedélyezésével. A hivatalos indokolás annak a reménynek ad kifejezést, „hogy e szakasz hatalmas ösztönzésül fog szolgálni arra, hogy a lelkészi jövedelmek gyarapodjanak. A lelkészek anyagi támogatásának az a rendszere amely az eddigi kongraa-törvényekben nyert testet, főleg annyiban volt hátrányos, hogy e források apadásai mozdította elő, pedig azok buzo- gásához nagy általános ethikai érdekek fűződtek.** Ez az indokolás nem egészen talál, mert az 1898. évi XIV. törvénycikk 14 §. második bekezdése szerint a lelkészi kongrua nem csökkenthető azáltal, ha a jövedelmi növekedés akar a hitközségnek, akár egyeseknek önkéntes tehervállalásából, akár újonnan keletkezett oly alapítványokból ered, melyek kamatjövedelmeknek beszámítását az alapító tilalmazza. Dacára ezen törvénynek nem tapasztaltuk, hogy akár a hitközségek, akár magánosok siettek volna önkéntes tehervállalással a lelkészek jövedelmét fokozni. Az állami fizetéskiegészítés folytán a hitközségek és a hívek teljesen felmentve érezték magukat attól, hogy a lelkészek anyagi helyzetén javítsanak. Az indok azonban, amely az előbbi törvény szerint nem talált, a jelenlegi törvény rendelkezéseivel szemben még kevesebb értékkel bir. A törvény 7. §-a szerint ugyanis: „a korpótlékok szempontjából a lelkészi jövedelmeknek ezután előálló minden olyan növekedését, mely az 1898. évi XIV. t.-c. 11. §-ában megjelölt jövedelmek Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4; ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHI.O KORNÉL AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. TársszerkesztAk: SZOTS GÁKOR és bZIMONIDESZ I AJOS FAmunkaUrsak: HOKNYANSZKY ALADÁR éa SZELÉNYI ÖDÖN dr. HIRDETÉSEK DIJA Kéthnsábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., lélolda! 14 korona, negyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szAért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : (Sz-o): A lelkészi korpótlékról szóló törvény gyakorlati alkalmazásában. — Lie. F. Ö.: A történetinek értéke hitünk számára. — Külföld. — Különféle. — Pályázatok. — Hirdetések.
