Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-18 / 3. szám
fii. évfolyam. 3. szám. Budapest, 1913. január 18. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL TáraaxerkesztAk: SZOTS OÁBOR és SZIMONIDESZ LAJOS FAinunkalánuk: HORNYANSZKY ALADAR és SZKLÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kélhasábns egész oldal egyszeri hirdetésén 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Az írás. — Nagy Lajos: Egyházi beszédeink tónusáról és szelleméről. — Dr. Flórián Károly: A jogakadémiák jövője. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. —Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. - hirdetés. Az írás. Ján. ev 3, 3—4a Feleié Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodemus: Mi módon születhetik az ember, ak( vén ? A phariseusok büszkesége, az üreg Nikodemus titkos, sötét éjszakán a názáreti vándorpróphéta ajkairól lesi a szót Nyugtalan lelke egy emberöltön át hasztalan keresett megnyugtató feleletet arra a kérdésre, ami annyi embert vitt Jézus elé: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet elvehessem ?“ Mesternek nevezték Izraelben, az ifjú nemzedék bizonyára egész odaadással hallgatta, mikor bölcsen fejtegette a „thora“ rejtelmeit s ime most ősz fejjel tanulni akar az ifjú prophétától, kinek neve is gyűlöletes volt az ő céhe előtt. Az élemedett tanítvány az ifjú Mesternek mély értelmű szavait alig érti meg Az a csodás hatás, amit Jézus pastoralis beszélgetéseinél annyira bámulunk, ami egyéniségéből kiáradva tudatlanokat tudósokká, dado- gókat örök igazságok kimondóivá avatott, most mintha nem volna meg s mintha gyöngyszemek hullanának a porba, oly tompa hangot vált ki minden szava az öreg írástudó leikéből. Mi módon születhetik az ember aki vén ? mondja s ha ez az éjszaka örök nyomot hagyott is szivében, talán még az arimathiai József kertjében is ingatta ősz fejét: Csodálatos! ha valaki újonnan nem születik ... óh Istenem, hogy lehetséges ez ? A nehéz problémát azóta ezrek oldották meg bámulatos sikerrel. A tarsusi Saulus, a tagastei Aurelius Augustinus, és mások sokan megtalálták az újjászületés diadalmas útját... megtanultak úgy harcolni testtel és vérrel, hogy joguk volt elfeledni azokat, amik mögöttük voltak, szabad volt magukat „ujteremtmények‘-nek tekinteni. Rettenetes küzdelmet állottak bizonyára, míg múltjuk ölelő vaskarjaiból ki tudták magukat szakítani, míg örök cáfolóivá válhattak az erkölcsi determinizmus megvesztegető elméletének, — oly irtózatos küzdelmeket, hogy a győzelem után életük végéig vallották, hogy nem ők, nem az ő erejük diadalmaskodott, hanem aki fogva vitte őket az „élő Krisztus“. Az ő kezin járva értek igaz, hogy gyötrelmes, küzdelmes áldozatos úton a célhoz — sok mindent elhagytak amíg odáig eljutottak amig megízlelhették az új élet gyönyörűségét s az örök élet reménységét, amig megszégyenítő példákká váltak a siránkozók, a jajgató, reménytelen tépelődők számára, akik csak gyermekkorukat sóhajtozzák vissza, akik annyira nem bíznak az új élet, az újjászületés lehetőségében, hogy arcukról olvassuk le: „Oh mihi praeteritos referat si Jupiter annos“ s akik nem akarják hinni, hogy ő az út, igazság és az élet, Ö ki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett vala. Sz. G. Egyházi beszédeink tónusáról és szelleméről. Az egyetemes lelkészértekezlet nov. 5-ikén tartott'ütésén fölolvasta: Nagy Lajos, gyúrói ev. lelkész. Főtisztelendő Értekezlet! Az ember lelke csupa vajúdás. Forrongó eszmék foglalkoztatnak, nyugtalanítanak bennünket. Újabb és újabb igazságokat szeretnénk fölszinre hozni, melyek mind a lét nagy kérdéseivel foglalkoznak s amelyek mind az életet akarják szebbé, harmonikusabbá tenni s az ember világnézetét és életfölfogását stilizálni. Az érzések kiválasztása, új eszmék, új életigazságok megnevezése azonban csak az öntudatra ébredt, gondolkozó s valóban benső életet élő egyének jellemvonása, míg az emberiség nagy része éli a maga szük- körü világát ha — szabad magamat így kifejezni —
