Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-31 / 22. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 22. sz. 1913. május 31. honorálása kedvéért történt és hogy ez a kiosztás a jövőben ki fog maradni, senki sem akart hinni, annál keserűbb lesz most a felébredés arra a rideg valóságra, hogy az, amit a miniszter egy évre adott, nem korpótlék és hogy a jobbjövedelmü lelkészeknek erről már most le kell mondani Ami különben azt az érdekeltekre nézve igen sérelmesnek látszó rendelkezést illeti, hogy a korpótlék által csak a csekélyebb lelkészi fizetések és ezek is csak bizonyos fokig egé- szíttetnek ki, ezt — ha a felekezetek között az egyenlő elbánást vesszük alapul, ami épen sérelmes, de amin alig fogunk változtathatni, indokoltnak és természetesnek találjuk, mert az államnak nem lehet kötelessége a legzsirosabb stallumok birtokosainak is korpótlékokkal jövedelmüket megszaporítani. A törvényhozás a szociális érdekek szempontjából akkor, mikor segélyezésről van szó, a szegényebb sorsuakat köteles elsősorban segélyezni és minél tágabbra terjeszti ki a segélyezés körét, amit tesz akkor, amikor a jobbjövedelmű lelkészekre is kiterjeszti a segélyezést, annál többet von el a szegény sorsuaktól. Addig, míg az 1600 korona javadalommal bíró lelkész huszonöt esztendeig szolgálni kénytelen, míg a 3000 koronát eléri, TÁRCA. Feuerbach és a modern atheízmus. (Folytatás.) Feuerbach nem volt nyugodtan, pártatlanul fontolgató elme, hanem' explosiv módon, erős kedélyi visszhanggal tör ki belőle a gondolat, melynek aztán sajátosan szemléletes, drasztikus kifejezést ád. Dacára folyton feltűnő alapmeggyőződésének, gondolkodása mégis hiányával van a logikai összefüggésnek és szoros rendszerezésnek; a fogalmakat általában változó tartalommal használja, igy pl. a Wesen nála vegyesen jelent lényt és lényeget, máskor a Wesen-t vagy Wesenheit-et a Gattung-gal egyértelműnek veszi s. vt. t. Mindezeket azért említjük, mert a modern materiálisták is így szeretnek tenni, azért sikerül nekik mindent levezetni (gondoljunk pl. Häckel lélekfogalmára!). Irodalmi működésének ez feuilletonisztikus jellege hozta magával, hogy a szakszerű filozófusok alig fordítottak fáradságot Feuerbach cáfolására. Legfeljebb olyanok foglalkoztak vele, akik irányával egészen, vagy sokban egyetértenek (Jodi, Bolin stb.) nem szabad az 5 —6000 sőt nagyobb jövedelmű lelkészeknek állami forrásból korpótlékot osztani. Ezzel koránt sincsen az mondva, hogy a nagyobbjövedelmü lelkész ne kapjon korpótlékot. Ellenkezőleg, azt kívánjuk, hogy minden protestáns lelkész kapjon. De a nagyobb jövedelmű lelkész olyan egyházközségben van alkalmazva, amely egy kis megerőltetéssel vagy enél- kül is, maga adhatja meg a korpótlékot lelkészének. Ha a most benyújtott törvényjavaslatból törvény lesz, amiben nem kételkedünk, parancsoló szükségképpen előáll a követelmény, hogy a zsinat a korpótlékfizetésre a jobbmódú egyházközségeket kötelezze. Ahol nem ad az állam korpótlékot, ott az egyházközség köteles adni. Ezt követeljük a zsinaton. Még egy megjegyzésünk van. A törvény- javaslat szerint a vallásügyi miniszternek joga lesz egyházi főhatóságainkat felszólítani, hogy a 300 lelket nem számláló egyházközségek önállóságát szüntessék meg. íme egy új belemar- kolása utonomiánkba! Ennek csak úgy lehet elejét venni, ha magunk határozzuk meg a zsinati törvényben, hogy anyaegyház csak az lehet, amelyben a lélekszám a háromszázat meghaladja. Ezt már azért is üdvös lesz megtenni, hogy nálunk lelkészi proletáriátus ne keletkezhessék. Sztehlo Kornél. és ezek igen magasra állítják. Így pl. Jodl kijelenti, hogyaFeuerbach-félevallásfilozófiának a princípiuma, legalább amennyiben a valláspszichológiáját tartalmazza, szigorúan bebizonyított igazságnak tekintendő. A modern vallásfilozófiának a tárgya tehát nem lehet többé az istenségről, mint reálisan létező lényről való spekuláció, mert az ilyetén lény nem lehet semmiféle megismerésnek a tárgya, hanem kizárólag az emberi kedély és szellemi állapotok, vagyis azon pszichológiai motívumok kifürkészése, melyekből az istenképzet és istenhit eredtek. Kétségtelen, hogy ez a modern vallásfilozófia egy határozott irányának a hitvallása, melyet atheisztikusnak vagy antropisztikusnak nevezhetünk és mely a vallás- filozófiát a valláslélektannal azonosítja. Rendszerint a ma élő primitiv népek vallásos hiedelmeiből és szokásaiból indulnak ki, előadják a vallásos gondolatrendszerek keletkezését és végeredményül konstatálják, hogy a vallás ma már korszerűtlen valami, amit ki kellene küszöbölni. Csakhogy van a modern vallástudománynak egy másik iránya (a theológiáról mint keresztyén vallástudományról ezúttal nem szólunk), mely szintén elfogadja ugyan az empirikus-történeti módszert,, sőt beismeri azt is, hogy elsősorban nem az Istenről szóló tudomány akar
