Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-24 / 21. szám

1913. május 24

Evangélikus Lap. 21. sz

5. oldal

tói teljesen függetlenül különböző népek és vallások folytonosan fáradhatatlanul dolgoznak. Ezt az Isten megismerésére irányuló szent munkát csak akkor ismerhetjük s becsülhetjük meg igazán, hogyha más vallások forrásaiból is törekszünk meríteni s a mai vallásos és egyházi formákat, szokásokat a maguk eredetére igyekszünk visszavezetni.

Ezt a célt szolgálják a felsorolt könyvek, melyek a mennyei birodalom ősrégi vallásának forrásait, Kung- futse (Konfuzius) és Laotse szent könyveit teszik hozzáférhetőkké. Kungfutse a kinai népnek történetileg megtestesült eszményképe, akinek imponáló egyénisége, benső függetlensége, igazságszeretete s szavaiban megnyilvánuló lelki harmóniája csak rokonszenves lehet mondásainak olvasói előtt Laotse pedig a kínaiak nagy misztikusa, kinek legendás személyéhez fűződik az ősi kinai filozófia összefoglalása a Taotekingben, mely kanonikus tekintéllyel bir s nemcsak metafizikai világnézetet, hanem praktikus és szociális követeléseket is foglal magában s mindezt a vallásos miszticizmus homályába burkolja. Liü Dsi két kinai, a taoizmus filozófiai iskolájába tartozó mester beszélgetéseit és vitatkozásait foglalja magában. A szövegek fordításához még magyarázatokat és világos, a szükséges tudnivalókat összefoglaló, bevezetéseket is irt R. Wilhelm, aki különben az „Alig. evang.-prot. Missionsverein“ tsing- tani misszionáriusa s azt tartja feladatának, hogy a kinai és a keresztyén kultúra közt kapcsolatokat teremtsen s a kinai vallás és irodalom klasszikus műveit magában foglaló 10 kötetre terjedő vállalatával a misszió légkörébe vezesse be honfitársait. A könyveket melegen ajánljuk vallástörténettel foglalkozó olvasóink figyelmébe.

Mindazt, ami az embernek imponál, ami kedélyére különös benyomást gyakorol, mindazt mint önálló lény objekti- válja. A vallás titka tehát az, hogyjaz ember tárgyiasitja a maga lényét és ezen személlyé változtatott lénynek tárgyává teszi. Az ember ennélfogva a vallásban saját titkos lényegét tárgyiasitja. Ez a lényeg mindenekelőtt az ész vagy értelem. Isten mint metafizikai lény, mint végtelen szellem nem egyéb, mint az individualitás korlátáitól megszabadított teljesen elvont intelligencia. Isten továbbá úgy jelenik meg, mint erkölcsi tökéletesség, vagyis semmi más, mint az erkölcsiség törvénye megszemélyesítve. Ezen megszemélyesített erkölcsi törvény bennünk a bűntudatot kelti fel, ennek következtében pedig a szeretetteljes jó szívet is rávisszük az Istenre. Az inkarnációra az Istennek emberré vállására nézve maga a theologia beismeri, hogy Isten merőben emberi lény. A szeretet pedig a szenvedésben állja meg a próbát, azért kell az emberré lett Istennek szenvednie. A keresz- tyénség a szenvedés vallása, a szenvedés a megváltás forrása. De az Istennek az ember iránti szeretete csak akkor igazi, ha ősképét Isten hozzá való szeretetében bírja. Az Isten épp úgy mint az ember élete, csak

Gottes Heimkehr. Die Geschichte eines Glaubens. Von R. Kabisch. 2. kiadás. Göttingen, Vanden- hoeck és Ruprecht, 1912. Ara 3 80 Mk. = 4’56 kor.

A naiv gyermekhitből idővel mindnyájan kinövünk s megérjük a legtöbben azt a pillanatot is, hogy megsiratjuk azt a boldog időt, mikor édesanyánk kulcsolta össze kezünket s ő mondta velünk az imádságot. A testi fejlődéssel együtt tágul a hit látköre s szaporodnak a problémái is. A gyermek nemcsak elképzeli, hiszi, hanem látja is az Istent, kiről édesanyja beszélt . . . Amint nő, úgy halványodik el szívében a mennyei Atya képe. Azután jön a szerelem, a boldogság korszaka, az érvényesülés és a férfiúi munka ideje, amikor sokan azt hiszik, hogy Isten nélkül is meglehetnek. Csak mikor nagy szenvedések és megpróbáltatások környékezik őket, akkor tér megint vissza hozzájuk az Isten, hogy segítsen rajtuk I ... A vallásos világnézet eme változása s az élet szükségeihez való alkalmazkodása képezi ezen könyv tárgyát, melyet visszaemlékezések formájában ir meg a szerző. A könyv

2. kiadásban jelent meg, tehát nem kell felfedezni. Nagyon komoly, nagyon vallásos, néhol megrázó erővel ható vallomások vannak benne, egyszerűen s mégis, vagy talán ép azért nagyon szépen megírva. Nem izgató meseszövése, hanem nemes tartalma avatja igen értékes olvasmánnyá. Egy vallásos lélek fejlődésének s minden modern világnézeti problémával való megbirkózásának az elbeszélése, keresetlen egyszerűséggel való megírása megérdemli a komoly figyelmet s megjutalmaz az olvasásra fordított időért s fáradságért. Aki Jörn Uhlban és Kai Jansban gyönyörködni tudott, az Timm kezét is hálásan fogja gondolatban megszorítani. Sz. L.

mint közösségi élet tökéletes, igy az Isten szeretetének a képzete elvisz a trinitásról és Isten anyjáról való tanhoz. Az Atyaisten az én, Fiú a te, az én az értelem, a te a szeretet, a kettő együtt alkotja igazán az embert. A harmadik személy csak az atya és fiú szeretetét fejezi ki. Egészen természetes volt az apa és fiú szere- tetbeli kötelékét egy harmadik, m. p. egy női személy által kiegészíteni. Az érdeklődés azonban a fiúban koncentrálódik, mely az abstrakt észbeli lénnyel (atyával) szemben a fantázia objektivált lénye, a vallás közvetlen tárgya. A semmiből való teremtés a mindenhatóság legfőbb kifejezője. A teremtés pedig csak a gondviselés és csodával összefüggésben fogható fel. A gondviselés veszi ki az embert a világ egész összefüggéséből, a gondviselés az ember örök értékéről való meggyőződés. Az ember így különbözteti meg magát a természettől, ez az ő különbsége az ő istensége, az Isten megkülönböztetése a természettől semmi egyéb, mint az ember megkülönböztetése a természettől. Minél inkább tudatára jut az ember annak, hogy személyisége az ő megkülönböztető vonása a természettel szemben, annál inkább törekszik az Istenben is a personalizmust ki-